Ugrás a tartalomhoz

Vad vízibivaly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vad vízibivaly
Bika a Kaziranga Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bubalina
Nem: Bubalus
C. H. Smith, 1827
Faj: B. arnee
Tudományos név
Bubalus arnee
(Kerr, 1792)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vad vízibivaly témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vad vízibivaly témájú médiaállományokat és Vad vízibivaly témájú kategóriát.

A vad vízibivaly (Bubalus arnee) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Rendszertani besorolása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évek során a különböző kutatók és szervezetek között - Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, stb. - számos vita folyt arról, a házi vízibivaly (Bubalus bubalis) és a vad vízibivaly egy fajt alkot-e, vagy manapság külön fajoknak tekinthetők-e. Az őstulok (Bos primigenius) és szarvasmarha (Bos taurus) mintájára, manapság a legtöbben a két bivalyt külön, önálló fajnak tartják, ámbár nem mindenki.[3][4][5][6] Valószínűleg a házi vízibivalynak a vad vízibivaly az őse.[7][8][9]

A vad vízibivaly egykoron majdnem egész Indiában és Délkelet-Ázsiában előfordult; manapság viszont főleg Asszámba szorult vissza (ahol a világállomány 91%-a él).[10] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint 1986-ban csak 4000 példánya létezett, de 2010-ben már csak 3400 egyede élt. Vadon csak Indiában, Nepálban, Bhutánban, Thaiföldön és Kambodzsában él. Állítólag még Mianmarban is megtalálható; azonban ehhez nincs bizonyíték. Bangladesből, Laoszból, Vietnámból és Srí Lankából kiirtották. Srí Lanka mai állománya valószínű, hogy visszavadult házi vízibivalyoktól származik.[11][12][13]

A fej-testhossza 240-300 centiméter, marmagassága 150-190 cm, farokhossza 60-100 cm, testtömege 600-1200 kilogramm; az átlag 900 kg. Mindkét nemnek van szarva. A kifejlett bikák szarvhegye közötti távolság akár 2 méter is lehet. Bőre hamuszürke vagy fekete. Szőrzete közepesen hosszú és ritka; a homlokán egy kis csomó látható belőle. A farokvége bojtos. Patái nagyok és szélesek. Fülei a nagy testéhez képest kicsik. Pofája eléggé keskeny.[14][15][16][17][18]

Egyaránt mozoghat nappal és éjjel. A tehenek borjaikkal általában 30 fős csordákba verődnek, de az itatóhelyeknél vagy a jó legelőkön akár 500 egyed is összegyülhet. A fiatal bikák nagyjából 10 fős csordákat alkotnak, míg az idősebbek magányosak. Perjefélékkel és palkafélékkel táplálkozik.[19][20] Legfőbb ellenségei az emberen kívül, a tigris, a mocsári krokodil (Crocodylus palustris) és az örvös medve.[21]

Általában október-november között párosodik, de egyes állományok egész évben szaporodhatnak. A vemhesség 10-11 hónapig tart; ennek végén 1, de néha 2 borjú születik. A tehén csak minden második évben hajlandó szaporodni. A bika 18 hónaposan, míg a tehén 3 évesen válik ivaréretté. Legfeljebb 25 évig él.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valószínűnek tűnik a vad vízibivaly populációjának legalább 50%-os csökkenése az elmúlt három generáció alatt, tekintettel a veszélyek súlyosságára, különösen a hibridizációra; ez a csökkenő trend az előrejelzések szerint a jövőben is folytatódni fog. A legfontosabb fenyegetések a következők:[22]

  • a védett területeken és környékén élő elvadult házi vízibivalyokkal való keresztezés;
  • vadászat, ami különösen Thaiföldön, Kambodzsában és Mianmarban érinti a fajt;
  • az ártéri területek redukálódása a mezőgazdaságra való átállás és a vízenergia-fejlesztés miatt;
  • a vizes élőhelyek leromlása az inváziós fajok, például a szárcsavarok és a liánok által;
  • haszonállatok által terjesztett betegségek és élősködők;
  • a vadon élő vízibivalyok és a haszonállatok közötti versengés a táplálékért és a vízért.
  1. Kerr, R. (1792). "Arnee Bos arnee". The Animal Kingdom or zoological system of the celebrated Sir Charles Linnaeus. Class I. Mammalia. Edinburgh & London: A. Strahan & T. Cadell. 336. o.
  2. Smith, C. H. (1827). "Sub-genus I. Bubalus". In Griffith, E. (ed.). The animal kingdom arranged in conformity with its organization. Vol. Volume 5. Class Mammalia. London: Geo. B. Whittaker. 371–373. o. {{cite book}}: |volume= has extra text (súgó)
  3. Gentry, A.; Clutton-Brock, J. & Groves, C. P. (2004). "The naming of wild animal species and their domestic derivatives" (PDF). Journal of Archaeological Science. 31 (5): 645–651. doi:10.1016/j.jas.2003.10.006.
  4. FAO (2013). Breeds from species: Buffalo. Domestic Animal Diversity Information System, Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
  5. Minervino, A. H. H.; Zava, M.; Vecchio, D. & Borghese, A. (2020). "Bubalus bubalis: A Short Story". Frontiers in Veterinary Science. 7: 570413. doi:10.3389/fvets.2020.570413. PMID 33335917.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link)
  6. Burton, J. A.; Hedges, S. & Mustari, A. H. (2005). "The taxonomic status, distribution and conservation of the lowland anoa Bubalus depressicornis and mountain anoa Bubalus quarlesi" (PDF). Mammal Review. 35 (1): 25–50. doi:10.1111/j.1365-2907.2005.00048.x.[halott link]
  7. Ellerman, J. R., Morrison-Scott, T. C. S. (1966). Checklist of Palaearctic and Indian mammals 1758 to 1946. Second edition. London: British Museum of Natural History. Pp 383–384.
  8. Gentry, A.; Clutton-Brock, J.; Groves, C. P. (2004). "The naming of wild animal species and their domestic derivatives" (PDF). Journal of Archaeological Science. 31 (5): 645–651. doi:10.1016/j.jas.2003.10.006.
  9. Flamand, J.R.B.; Vankan, D.; Gairhe, K.P.; Duong, H.; Barker, J.S.F. (2003). "Genetic identification of wild Asian water buffalo in Nepal" (PDF). Animal Conservation. 6 (3): 265–270. doi:10.1017/s1367943003003329. 2013. június 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  10. Choudhury, A. (2010). The vanishing herds: the wild water buffalo. Gibbon Books, Rhino Foundation, CEPF & COA, Taiwan, Guwahati, India.
  11. Lau, C. H.; Drinkwater, R. D.; Yusoff, K.; Tan, S. G.; Hetzel, D. J. S.; Barker, J. S. F. (1998). "Genetic diversity of Asian water buffalo (Bubalus bubalis): mitochondrial DNA D-loop and cytochrome b sequence variation" (PDF). Animal Genetics. 29 (4): 253–264. doi:10.1046/j.1365-2052.1998.00309.x. PMID 9745663.
  12. Groves, C. P. (2006). "Domesticated and Commensal Mammals of Austronesia and Their Histories". In Bellwood, P.; Fox, J. J.; Tryon, D. (eds.). The Austranesians. Canberra: Research School of Pacific Studies, The Australian National University. 161–176. o.
  13. Choudhury, A. (1994). "The decline of the wild water buffalo in northeast India". Oryx. 28 (1): 70–73. doi:10.1017/s0030605300028325.
  14. Nowak, R. M. (1999). "Asian water buffalo". Walker's Mammals of the World. Vol. 1. Baltimore, USA and London, UK: The Johns Hopkins University Press. ISBN 9780801857898.
  15. Aryal, A.; Shrestha, T.K.; Ram, A.; Frey, W.; Groves, C.; Hemmer, H.; Dhakal, M.; Koirala, R.J.; Heinen, J.; Raubenheimer, D. (2011). "Call to conserve the Wild Water Buffalo (Bubalus arnee) in Nepal" (PDF). International Journal of Conservation Science. 2 (4): 261–268.
  16. Ahrestani, F.S.; Heitkönig, I.M.A.; Matsubayashi, H.; Prins, H.H.T. (2016). "Grazing and Browsing by Large Herbivores in South and Southeast Asia". In Ahrestani, F.S.; Sankaran, M. (eds.). The Ecology of Large Herbivores in South and Southeast Asia. Ecological Studies. Vol. 225. Springer. 99–120. o. doi:10.1007/978-94-017-7570-0_4. ISBN 9789401775700.
  17. Class, M.; Lechner-Doll, M.; Streich, W. J. (2004). "Differences in the range of fecal dry matter content between feeding types of captive wild ruminants". Acta Theriologica. 49 (2): 259–267. doi:10.1007/bf03192525. S2CID 13441339.
  18. MacKinon, J. (2008). "Subfamily Bovinae". In Smith, A. T.; Xie, Y. (eds.). A Guide to the Mammals of China. Oxfordshire: Princeton University Press. 472. o. ISBN 9781400834112.
  19. Daniel J. C., Grubh B. R. (1966). "The Indian wild buffalo Bubalus bubalis (Linn), in peninsular India: a preliminary survey". Journal of the Bombay Natural History Society. 63: 32–53.
  20. Lēkhakun, B., Mcneely, J. A. (1988). Mammals of Thailand. 2nd edition. Saha Karn Bhaet, Bangkok, Thailand
  21. Humphrey, S. R., Bain, J. R. (1990). Endangered animals of Thailand. Issue 6 of Flora & Fauna handbook. Sandhill Crane Press. ISBN 1-877743-05-4
  22. Kaul, R.; Williams, A.C.; rithe, k.; Steinmetz, R. & Mishra, R. (2019). "Bubalus arnee". IUCN Red List of Threatened Species (angol nyelven). 2019 e.T3129A46364616. doi:10.2305/IUCN.UK.2019-1.RLTS.T3129A46364616.en. Hozzáférés: 2022. január 17.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]