The KLF

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The KLF
Bill Drummond talking about No Music Day project in Cafe Solaris in Linz where the closing ceremony of No Music Day 2009 was held
Bill Drummond talking about No Music Day project in Cafe Solaris in Linz where the closing ceremony of No Music Day 2009 was held
Információk
Egyéb nevek The Justified Ancients of Mu Mu, The JAMs, The Timelords
Eredet Egyesült Királyság London, Anglia
Alapítva 1987
Megszűnt 1992. május
Aktív évek 1987-1992, 1995, 1997
Műfaj Techno, house, acid house, trance, ambient, hiphop, avantgárd
Kiadó Arista
KLF Communications
Kapcsolódó előadók The K Foundation, Disco 2000, 2K
Tagok
Bill Drummond
Jimmy Cauty
A The KLF weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz The KLF témájú médiaállományokat.

A The KLF (más néven a The Justified Ancients of Mu Mu, The JAMs, The Timelords), a brit acid house egyik meghatározó duója volt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján.

1987 elején Bill Drummond (alias King Boy D) és Jimmy Cauty (alias Rockman Rock) megjelentettek néhány hiphop alapú számot The Justified Ancients of Mu Mu néven (az ebből képezett mozaikszó a The JAMS), és egyet (Doctorin' The Tardis) The Timelords néven. Ebből alakult ki a KLF, amely kezdetben csak saját kiadójuk, a KLF Communications neve volt, később magát a zenekart is átkeresztelték. A The KLF néven működve, némi stílusváltás után, további dalokat adtak ki, s 1991-ben a legtöbb kiadványt eladó nemzetközi együttessé váltak. Írtak egy szarkasztikus hangvételű könyvet "A kézikönyv (Hogyan írjunk egyszerűen Number One slágert?)" címmel, valamint egy befejezetlen road movie-t is forgattak, "The White Room" munkacímen.

A külvilág felé az ezotériával és az anarchiával rokon művészeti felfogásuk segítségével kommunikáltak, ugyanakkor egyszerre igyekeztek titokzatosak és megbotránkoztatóak maradni. Leghírhedtebb fellépésük, mely egyben az utolsó is volt, az 1992-es BRIT Awards-on volt, ahol vaktölténnyel lőttek a tömegbe, majd a show utáni fogadáson egy döglött birkát szolgáltak fel. A KLF-fel keresett pénzből Drummond és Cauty létrehozták a K Foundationt, amely néhány évig pártolta az alternatív művészeteket (illetve díjazták a legrosszabb művészeket), a maradék mintegy egymillió fontot pedig nemes egyszerűséggel elégették. Bár katalógusukat visszavonták, azokat a kiadványaikat, amelyeket más kiadók is kiadtak, a mai napig be lehet szerezni. A KLF után még két ízben alkottak, One World Orchestra és 2K néven.

Története[szerkesztés]

1986-ban Bill Drummond már ismert és foglalkoztatott zenésznek számított: megalapította a Zoo Records-ot, gitározott a Big In Japan nevű bandában, és menedzserkedett is. Ezt az életet hagyta ott 1986. július 21-én, amikor is pontosan 33 és ⅓ éves lett. Számára misztikus lett ez a szám, ennyit pörög ugyanis egy bakelitlemez is percenként. Új kihívásokra vágyott, aminek első eredménye a The Man című LP lett, melyet jól fogadott a kritika.

Ekkor ismerkedett meg Jimmy Cautyval, egy sikertelen rockegyüttes gitárosával. Hamar rájöttek, hogy sok közös vonásuk van, például mindketten nagy rajongói az ezoterikus / sci-fi regénysorozatnak, az Illuminatus!nak. Sok mindenben egyet is értettek ezen belül, elfogadták a könyvben szereplő diszkordianizmust, az anarchizmus posztmodern formáját. Miután Drummond újra elolvasta a könyvet, hiphop számokat hallgatott, és rájött, hogy a zenei élet sekélyes állóvizét egy saját hiphopcsapattal fogja felkorbácsolni. Így hát ő és Cauty megalakították a Justified Ancients Of Mu Mu-t.

The Justified Ancients of Mu Mu[szerkesztés]

Már a csapat elnevezését is az Illuminatus!-ból vették: ott a the JAMs egy lázadó szervezet volt, amely a világuralomra törő illuminátusok ellenében létezett. A zenét és a szövegek stílusát is többnyire ezek a novellák befolyásolták. Első kislemezük, az All You Need Is Love, a Beatles és Samantha Fox számaiból volt összevágva. A kiadók jogi problémák miatt nem merték felvállalni a terjesztést, így hát kézen-közön történt a forgalmazás. A sajtóhoz is elkerült néhány példány, akik az egekig magasztalták az újfajta koncepciót. A jogi gondok megoldása után kiadták a kislemezt és egy nagylemezt is, 1987 (What The Fuck Is Going’ On?) címmel. Sajnos újabb probléma merült fel: az egyik szám ("The Queen And I") az ABBA "Dancing Queen" című számából tartalmazott részleteket, ami miatt a svéd együttes letiltatta a lemezeket. Mivel nem született megállapodás, ezért az összes megmaradt kópiát jelképesen elégették vagy a tengerbe dobták. Mindenesetre rendületlenül dolgoztak tovább, s újabbak jelentek meg.

The Timelords[szerkesztés]

1988-ban megjelent a "Who Killed the JAMs?" lemez. Ugyanebben az évben jelent meg The Timelords név alatt a "Doctorin' The Tardis", ami Nagy-Britanniában listavezető lett. Később bevallották, azért volt szükség erre az új névre, mert szükségük volt egy listavezető slágerre is, amelyet az ő koncepciójukban nehéz lett volna végrehajtani. Az egyik, a zenekar által készített promóciós videóban (ezek a fél-egy órás, félig meddig fantasy / aktivista művészeti / musical / önreklám keverék alkotások VHS videokazettákon jelentek meg) azt állították, hogy a klipet a KLF együttes saját, Ford Timelord rendőrautóból átalakított járműve készítette, aki egyszer csak megszólalt, beszélt hozzájuk és azt állította, csinált egy mixet bizonyos popdalokból, amely érzése szerint igen alkalmas lenne a slágerlistákon való élre kerülésre - a videók nyilvánvalóan fikciós, áldokumentum jellegét tekintve, amely illett a zenekar "anarchista" filozófiájához, az állítás faktuális predikációként való kezelhetősége megkérdőjelezhető.

Ugyanakkor az előadói név és a „Tardis” cím, valamint a szövegként skandált „Dr. Who”, illetőleg a klip képsávjában használt dalek modellek is nyilvánvaló utalások a Dr. Who c. sci-fi sorozatra, amely Angliában az egyik legközismertebb és legrégebb óta futó TV-sorozat). A klipben egyéb, más szerzők által készített alkotásokra utaló zenei- és látványelemek is szerepelnek.

1989-ben pedig The Manual címen megjelentetett egy paródiának is felfogható kézikönyvet arról, hogyan lehet egyszerűen, kevés pénzből világslágert készíteni.

The KLF[szerkesztés]

1987-ben, a "Whitney Joins The JAMs" kislemez megjelenésével egyidejűleg nevezték át saját kiadójukat KLF Communications-re. Ezen a néven azonban még nem jelent meg kiadványuk, erre 1988 márciusáig kellett várni, amikor megjelent a "Burn the Bastards/Burn the Beat" kislemez. Bár a The Justified Ancients of Mu Mu nevet hivatalosan nem hagyták el, a legtöbb jövőbeli kiadványuk már The KLF néven készült. A névváltás elsődleges oka a stílusváltás volt: a korábbi plagizálás helyét a saját szerzemények vették át (megtartva azért a hangminták felhasználásának szokását), valamint a hiphop stílust is hanyagolni kezdték az elektronikus tánczene kedvéért, amit ők "pure trance"-nek neveztek. A KLF rövidítés jelentése sohasem derült ki egyértelműen, a legközismertebb feltételezések szerint a 23-as számmisztika alapján (hogy kijöjjön a betűszám) a rövidítés feloldása: "Kopyrite Liberation Front". Egy másik szerint az együttes neve "Kings of the Low Frequencies". Az előbbi magyarázat valószínűsíthetőbb, ugyanis az Illumimatus!-trilógiában található utalás egy ELF nevű szervezetre (Erisian Liberation Front).

Első számaik, 1988-1989-ben valóban teljesen mások voltak, mint az előzőek: instrumentális, szövegmentes JAMs-feldolgozások, valamint új, az acid house műfajában úttörő, szintén instrumentális dalok, mint a "What Time Is Love?" vagy a "3 A.M. Eternal". Ezek voltak a későbbi nagyobb sikereik előfutárai. 1989-ben felléptek egy Helter Skelter-fesztiválon Oxfordshire-ben, ahol ezerfontos bankjegyeket dobáltak a nézők közé, melyekre a "Szeretünk titeket, gyerekek" feliratot írták. Ugyanebben az évben elhatározták, hogy a "Doctorin' The Tardis"-ból befolyó bevételből elkészítik a "The White Room" című filmet, és hozzá a betétdalokat. Sem a film, sem a filmzenei album nem készült végül el, bár előbbinek néhány jelenete közkézen forog, utóbbit pedig (amely az első instrumentális szerzeményeik poposított verzióját is tartalmazta) csak később adták ki, jelentősen átdolgozva. Egyedül a "Kylie Said to Jason" jött ki kislemezen, mintegy előzetes promócióként.

A növekvő pénzügyi nehézségek miatt a film készítése egyre csak csúszott, és a filmzenei album sem akart elkészülni, hasonló okokból. Mindeközben a "What Time Is Love?" szép lassan klubhimnusszá nőtte ki magát, ami arra inspirálta Drummondot és Cautyt, hogy a pure trance irányvonalat kövessék. Ennek fényében készült el a következő nagy sláger, a "Last Train To Trancentral". 1990-ben tettek egy kis kitérőt az ambient világa felé is: először Cauty alapított egy duót Alex Patersonnal The Orb néven, majd a KLF készített egy ambient stílusú lemezt "Chill Out" címen. Ugyanebben az évben kijött még egy ambient lemezük, de ezt már Space néven adták ki, illetve egy majdnem lemezhosszúságú számot "Waiting" címmel, melyhez videó is készült. Keményebb, kicsit ipari techno hangzású dalként pedig az "It's Grim Up North"-ot jelentették meg, ismét The Justified Ancients of Mu Mu néven.

1990 végén átnyergeltek a pure trance-ről a stadium house műfajára, amely a korábbi sikereik slágeresítését jelentette kezdetben. Ennek fényében dolgozták át a félbemaradt The White Room albumot, több rapbetéttel és vokállal, valamint közönségzajjal. Az eredmény óriási siker volt: az elsőként kihozott "What Time Is Love?" ötödik lett a brit listán, de a nemzetközi listákon is a TOP10-ben végzett. Az ezt követő "3 A.M. Eternal" még ennél is nagyobb sikereket ért el, és első lett Nagy-Britanniában. A The White Room lemez végül 1991 márciusában jelent meg.

A sikerek folytatódtak ezt követően is: a "Last Train To Trancentral" második lett a brit listán és világszerte népszerű lett, majd a "Justified and Ancient" című daluk, amit az amerikai country-énekesnővel, Tammy Wynette-tel közösen vettek fel, megint csak nemzetközi siker lett. Amerika meghódítására pedig az "America: What Time Is Love?"-val került sor, amely korábbi slágerük, a melodikus What Time is Lovejelentős, metál-rave-dance keverék stílusú átdolgozásával készült, a Deep Purple sztárjának, Glenn Hughes-nek a közreműködésével. Ennek a teljesítménynek köszönhetően 1991 végére a KLF lett a legtöbb kislemezt eladott előadó, és a sikerek úgy érték el őket, hogy a korábbi jogi problémáktól nem kellett tartaniuk.

1992-ben a BRIT Awards-on a The KLF és az Extreme Noise Terror nevű metálegyüttes közösen adták elő a "3 A.M. Eternal"-t. Drummond és Cauty provokatív fellépésre készült, ezért eredetileg azt tervezték, hogy birkavérrel teli vödrök tartalmát öntik a tömegbe. Miután azonban a BBC ügyvédei lebeszélték őket erről (és a magukat "hardcore vegánoknak" nevező Extreme Noise Terror tagjai is), Drummond vaktölténnyel lőtt a tömegbe egy gépfegyverből. Miután véget ért a produkció, állandó narrátoruk, Scott Piering bejelentette: "Hölgyeim és uraim, a KLF most elhagyja a zeneipart". Az állófogadáson aztán egy döglött juhot szolgáltak fel, "Meghaltam a jerkéért - jó étvágyat" felirattal.

A megszűnés híre nem igazán hökkentette meg a társadalmat, valószínűleg mert azt hihették, ez is csak egy újabb trükk. Annyi bizonyos, hogy a fellépés után az Extreme Noise Terror-ral elkezdtek dolgozni egy albumon, amely a The Black Room címet kapta volna, de végül sosem jelent meg. 1992. május 14-én aztán közleményben is tudatták a világgal, hogy beszüntetik működésüket, a lemezkatalógusukat pedig azonnali hatállyal törlik. A húzás méltó volt a KLF-hez, amely az utolsó két évében már kezdett olyanná válni a zeneiparban, mint ami ellen mindig is harcoltak. Az év elején ráadásul Drummond közel állt a teljes idegösszeomláshoz is, ami csak siettette a dolgokat. A BRIT Awards-on kapott "Legjobb brit csapat" díjukat Stonehenge közelében elásták.

A visszavonulás után[szerkesztés]

A zenei élettől való hivatalos visszavonulásukat követően 1993-ban megalapították a K Foundationt. Kétéves fennállása alatt az alapítvány a művészeteket pártolta, emellett fenntartott egy díjat minden évben a legrosszabb művészek számára. Leghírhedtebb akciójuk során a KLF-ből megmaradt körülbelül egymillió fontot elégették, a produkciót pedig filmre vették. 1995-ben "The One World Orchestra" néven közreműködtek a "The Help Album"-on, amelyet Bosznia-Hercegovina megsegítésére készítettek. Két évvel később, 1997-ben a londoni Barbican Arts Centerben aztán egy 23 perces show keretén belül tértek vissza, 2K néven, tolókocsis öregembereknek maszkírozva. Bemutatott szerzeményük, a "Fuck The Millennium" a "What Time Is Love?" és más dalok ötvözete volt. A fellépést provokatív hirdetésekkel harangozták be, emellett tervbe vették az úgynevezett K2 Plant Hire-t, amely a Népek Piramisának megépítéséről szólt volna, de erről később letettek.

Ma Drummond művészként dolgozik, és időnként szerepel a médiában, Cauty pedig a KLF-örökséget felvállaló zenészekkel és művészekkel tevékenykedik közösen.

2017-ben bejelentették visszatérésüket, egyelőre nem lehet tudni, tartós vagy egyszeri, alkalmi jelleggel tervezik-e.[1][2]

Visszatérő témáik[szerkesztés]

Drummond és Cauty közös világnézete a munkásságuk során is kiütközött. Az ezotéria és a természet iránti rajongásuk előképe a The Residents nevű művészkollektíva volt, akikhez gyakran hasonlították őket. Stewart Home és a neoisták is hasonló életfelfogással rendelkeztek. Zenéjük így egyfajta művészet is volt.

Illuminatus![szerkesztés]

A "Pyramid Blaster" logó, a KLF Communications jelképe.

Mindketten a diszkordianizmus hívei voltak, mely egyfajta anarchikus, káosz-alapú modern vallás. Ezt az Illuminatus! című regénysorozatban olvasták, amelyben szerepelt egy szervezet, melynek nevét és felfogását is átvették. Működésük során nem volt ritka, hogy szándékosan félrevezették a médiát vagy különleges akciókkal hívták fel magukra a figyelmet. De a regénybeli JAMs és a zenekar más területeken is hasonlóan működött, ez főként a dalszövegekben és a rejtett utalásokban csúcsosodott ki. Legelső számuk, az "All You Need Is Love" sorai közt megbújó "Immanentize the Eschaton!" tartalmazta az első utalást, amely a könyvsorozat legelejéről van, s azt jelenti: elhozzák a világvégét, vagy a Földre hozzák a mennyországot. A "The Porpoise Song" King Boy D és egy beszélő disznódelfin beszélgetése, amely utalás a regények Howard delfinjére. A "Last Train To Trancentral" kezdősora az "Okay, everybody lie down on the floor and keep calm", amely szintén a regényekből van. A "Justified & Ancient" refrénje, "All bound for Mu Mu land", Mu elveszett kontinensére, Lemúriára utal, szintén a regényekből, a videoklipje végén ráadásul a KLF tagjai egy tengeralattjáróból szállnak ki.

Drummond és Cauty gyakran utalnak vissza saját magukra is, miután munkásságuk során ugyanazt a hangmintát többször is felhasználták különböző számokban.

Az Illuminatus! misztikus töltettel ruházta fel a 23-as számot, amely a KLF esetében is megmaradt. Így például a "Next" című számuk sorai közt ott van, hogy "23 years is a mighty long time"; az egymillió font elégetéséről 23 évig nem beszélnek, a 2K néven tartott 1997-es fellépésük pontosan 23 percig tartott, a The Timelords klipjében látható Ford Timelord száma 23-as, illetve fontosabb eseményeket is mindig a hónap 23. napján tartottak. Drummond maga is hisz a számmisztikában, ezért kedvelte a 33-as és a 45-ös számokat is, mint a bakelitlemez pörgésének tempóját jelképező számokat.

Kiadójuk, a KLF Communications logója egy piramis, melyen egy "Justified" feliratú kazettás magnó látható. Ez az Illuminati mindent látó szemének a szellemes átalakítása. Az 1997-es visszatérésükkor is egyik fő témájuk maradt a piramis: a K2 Plant Hire terve alapján egy piramist emeltek volna annyi téglából, ahány ember a XX. században született az Egyesült Királyságban.

Trancentral, örökkévalóság, bárányok[szerkesztés]

A Trancentral (más néven Benio) volt a KLF központja, otthona és főhadiszállása. Ez a hely nem más, mint Cauty dél-londoni otthona (55 Jeffrey's Road, Stockwell, London), egy közönséges társasház, amelyben kisméretű lakások vannak. A "Last Train To Trancentral" című számban, illetve néhány "Live At Trancentral" alcímű számban fedezhetőek fel erre nézve utalások. Az örökkévalóság, mint téma, néhány dal címében fedezhető fel (3 A.M. Eternal, Madrugada Eterna).

A bárányok 1990 óta bírnak nagyobb jelentőséggel a KLF történetében. Ekkor szerepeltek először a Chill Out című lemezen, majd a későbbi számokban is felbukkantak hangmintaként, valamint a videoklipekben. 1992-ben egy döglött juh volt az estéjük legmegbotránkoztatóbb pontja a BRIT Awards-on. Bárányok voltak a "Waiting" című filmjük szereplői, de benne lettek volna a soha el nem készült "The White Room" című filmben is. Hogy pontosan mit jelentett ezeknek az állatoknak az ábrázolása, a mai napig rejtély. A "The White Room" CD-tokjának belső részén lévő fényképen Drummond és Cauty egy-egy bárányt tartanak a kezükben, mellette a felirat: "Why sheep?", így hát ők sem adtak elfogadható magyarázatot.

Ceremóniák és utazások[szerkesztés]

Egyik utolsó reklámjuk, már 2K néven, amely kisebb botrányt okozott, 1997-ből.

Számtalan KLF-dal témája az utazás. Az ambient stílusú "Chill Out" album egésze egy képzeletbeli utazásról szól az Egyesült Államok déli partvidékén, de a soha el nem készült The White Room című útifilm is hasonló lett volna. A ceremóniák között főként az égetés volt érdekes: első, illegalitásra kárhoztatott nagylemezüket is elégették, ahogy a KLF-ből megmaradt utolsó egymillió fontot is. Emellett egyfajta "áldozati bárány" volt az 1992-ben bemutatott döglött juh is. 1991-es rövidfilmjük, a "The Rites of Mu" a Hebridákon tartott nyári napéjegyenlőségi szertartáson készült, ahol egy 18 méteres szalmaembert égettek el, és sárga-szürkébe öltözött emberek kántáltak - beleértve a jelenlévő újságírókat is, akiket külön megkértek erre.

Promóció[szerkesztés]

A KLF önmagát mindig meglehetősen szokatlan módon népszerűsítette. Drummond és Cauty a Top of the Pops című műsorban való fellépések során mindig be voltak öltözve valamilyen jelmezbe. Nagyon ritkán adtak interjút, kommunikációjuk abban merült ki, hogy rendszertelen időközönként adtak ki hírlevelet, vagy rejtjeles hirdetéseket adtak fel újságokban. Ezek a reklámok jellegzetes, fekete-fehér alapú ábrák voltak, és mindig ugyanazt a betűtípust használták mindenütt, amely a logójukká is vált a későbbiekben. A kezdeti időkben a graffiti útján történő promóciót is használták, amelyet főként úgy alkalmaztak, hogy dalaikból kiragadott idézeteket firkáltak fel óriásplakátokra - lehetőleg olyanokra, amelyek tartalmát a felirattal kigúnyolhatták. Gyakran előre meghirdették a firkálásaikat, ilyenkor volt rá precedens, hogy a rendőrség letartóztatta őket, de elengedték mindkettejüket.

Örökségük[szerkesztés]

Bár 1988-ban többször is kijelentették, hogy nem akarják, hogy a "hangminták felhasználásának keresztes lovagjaiként" tekintsenek rájuk[3], a The JAMs az egyetemes kultúrában azon művészek és előadók közé került be, amelyek az úgynevezett "kreatív plagizálás" műfaját űzték. Az "1987: What The Fuck is Going On?" egy fontos mérföldköve volt az Egyesült Királyságban a zenében később elterjedő mashup műfajának.

1990-es "Chill Out" albumuk az ambient zenei műfaj egyik fontos lemeze lett[4], melyet a Mixmag 1996-ban minden idők ötödik legjobb "dance" albumának választott. A The Guardian egyenesen a stadium house műfaj megteremtőinek nevezte őket[5], az NME szerint pedig a The White Room album minden idők 81. legjobb lemeze.[6] A stadium house műfaj elemei (alákevert közönségzaj, más számokból újrafelhasznált vokálhangsávok stb.) az 1990-es évek elején számos, a rave szcénában megtalálható együttes, mint a Scooter, a Utah Saints, az N-Joi, vagy a Messiah számára meghatározóak voltak. A Scooter számára különösen fontos kiindulópont volt a KLF, H.P. Baxxter ugyanis a "What Time Is Love?" hatására döntötte el, hogy ez az a zenei irány, amit szeretne követni, a korábbi újhullámos zene helyett. Azóta szinte minden Scooter-albumon helyet kap valamilyen formában egy-egy KLF-idézet vagy hangmintaátvétel. Munkájukat kortársaik, mint a Pet Shop Boys is elismerték[7], illetve később is számtalan együttes, mint a Chumbawamba, szóltak elismerően róluk.[8]

A KLF egy alkalommal egy hoax áldozata is lett, amikor is egy "1300 Drums featuring the Unjustified Ancients of M.U." nevezetű formáció, Eric Cantona népszerűségének farvizén kívánt önmagának hírnevet szerezni, és megjelentetett egy kislemezt. A csapat még a Top of the Pops-ban is szerepelt, ahol "Ooh Aah" című számukat Cantona-maszkban adták elő. Mivel azóta se tudja senki, ki volt a dal igazi szerzője, sokan úgy vélték, hogy Drummond és Cauty voltak az egész projekt mögött.[9]

Széles körben elterjedt, hogy az Edelweiss "Bring Me Edelweiss" című slágerét a "The Manual" című könyvük alapján készítette.[10]

Diszkográfia[szerkesztés]

Nagylemezek[szerkesztés]

Év Művésznév Információk Legjobb helyezés
Nagy-Britannia Anglia Egyesült Államok Ausztria Ausztrália Svájc Svédország Hollandia
1987 The Justified Ancients of Mu Mu 1987 (What The Fuck Is Going' On?)
  • Megjelent: 1987. június
  • Kiadó: The Sound of Mu(sic)
  • JAMS LP1
5
1988 The Justified Ancients of Mu Mu Who Killed the JAMs?
  • Megjelent: 1988. február
  • Kiadó: KLF Communications
  • JAMS LP2
3
1989 The KLF Shag Times
  • Megjelent: 1989. január 16.
  • Kiadó: KLF Communications
  • JAMS DLP 3

Válogatáslemez

5
The KLF/Más előadók The "What Time Is Love?" Story
  • Megjelent: 1989. szeptember 25.
  • Kiadó: KLF Communications
  • JAMS LP 4
1990 The KLF Chill Out
  • Megjelent: 1990. február
  • Kiadó: KLF Communications
  • JAMS LP 5
Space Space
  • Megjelent: 1990. július 16.
  • Kiadó: KLF Communications
  • SPACE LP1
1991 The KLF The White Room
  • Megjelent: 1991. március
  • Kiadó: KLF Communications
  • JAMS LP 6
3 39 13 5 13 12 11
1997 Kopyright Liberation Front (The KLF) Waiting for the Rites of Mu
  • Megjelent: 1997. október 13.
  • Kiadó: Echo Beach
  • EBSC8/EB814

Eredetileg bootleg kiadvány volt, melyet limitált példányszámban forgalmaztak más terjesztési csatornákon.

2012 The KLF Recovered & Remastered
  • Megjelent: 2012. április 14.
  • Kiadó: KLF Communications
  • KLF 001-006 RE

Hatlemezes válogatáslemezsorozat, digitálisan feljavított hangminőségben.

Jelmagyarázat:

"—": nem került fel a listára

Kislemezek[szerkesztés]

Év Kislemez Legjobb helyezés Elismerések Album
Nagy-Britannia Hollandia Ausztria Ausztrália Svájc Írország Norvégia Svédország Egyesült Államok
1987 "All You Need Is Love" 1987 (What The Fuck Is Going’ On?)
"Whitney Joins the JAMs" Csak kislemezen
"1987 (The JAMS 45 Edits)"
"Down Town"
1988 "Burn the Bastards" Who Killed The JAMs?
"Doctorin' the Tardis" (The Timelords néven) 1 25 2 4 10 66 Csak kislemezen
"Kylie Said to Jason"
1990 "What Time Is Love?" 5 15 23 73 23 14 The White Room
"3 A.M. Eternal" 1 5 7 3 4 5 2 5
  • USA: aranylemez
1991 "Last Train to Trancentral" 2 1 6 5 6 4 5
"America: What Time Is Love?" 4 4 3 40 3 4 2 6 57 Csak kislemezen
"It's Grim Up North" 10 26
"Justified and Ancient" 2 2 1 3 2 4 3 1 11 The White Room
1997 "Fuck the Millennium (2K néven)" 28 29 Csak kislemezen
A "—" jel azt jelenti, hogy az adott dal nem került fel a listára.

Felhasznált eszközeik[szerkesztés]

A The JAMs első kiadványai, beleértve a teljes debütáló albumot, egy Apple II számítógéppel készültek, Greengate DS3 típusú sampler bővítőkártyával, valamint egy Roland TR-808 dobgéppel. A későbbi kiadványokon ezt lecserélték egy Akai S900 samplerre és Atari számítógépre. A Space-projektben és a KLF house-számaiban már hangszereket is használtak, például két Oberheim OB-8 analóg szintetizátort. Ezek közül az egyik még ma is megvan, James Fogarty tulajdona, aki Cauty régi barátja.

A KLF 1990-1992 közötti kislemezeit Mark Stent keverte, egy Solid State Logic (S.S.L.) automata keverőpult segítségével. A "The White Room" keverését J. Gordon-Hastings végezte el, analóg keverőpulton. Az S.S.L.-re a "3 A.M. Eternal" alcímében is utaltak. A "What Time Is Love" tartalmaz Roland TB-303 basszust és Roland TR-909 dobgépet is.

Néhány számban hallhatóak valódi hangszerek is. Drummond egy Gibson ES-330-as félakusztikus gitáron játszik az "America: What Time Is Love?"-ban, Cauty pedig elektromos gitáron ugyanebben a számban és a "Justified & Ancient"-ben. Graham Lee pedal steel gitáron játszik a Chill Out lemezen és a "Build A Fire" című számban. Duy Khiem klarinétozik a "3 A.M. Eternal"-ban és a "Make It Rain"-ben. Az "America No More"-ban egy komplett skótdudaegyüttes hallható, a 2k "Fuck The Millennium"-jában pedig egy rezesbanda.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 12 zenekar, amely soha nem fog újra összeállni. Recorder.blog.
  2. Vége a moratóriumnak, visszatér a KLF
  3. Young, Stuart: Library of Mu - untiled (KLF Info Sheet: Jan 22 1988). www.libraryofmu.net. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  4. Chill Out - The KLF | Songs, Reviews, Credits | AllMusic. AllMusic. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  5. Young, Stuart: Library of Mu - ? (The horny old devils). www.libraryofmu.net. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  6. NME TOP 100 ALBUMS OF ALL TIME, 2002. január 6. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  7. Library of Mu - One Coronation Under A Groove, 2016. október 4. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  8. Library of Mu - ? (Chumbawamba interview), 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  9. BBC - Radio 1 - Keeping It Peel - KLF, 2016. január 15. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  10. http://www.seattleweekly.com/music/9921/two-reighley.php

Tovább információk[szerkesztés]