terc-butanol
| terc-butanol | |||
| |||
| IUPAC-név | 2-metilpropán-2-ol | ||
| Más nevek | terc-butil-alkohol | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| PubChem | 6386 | ||
| ChemSpider | 6146 | ||
| EINECS-szám | 200-889-7 | ||
| DrugBank | DB03900 | ||
| ChEBI | 45895 | ||
| RTECS szám | EO1925000 | ||
| InChIKey | DKGAVHZHDRPRBM-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 906698 | ||
| Gmelin | 1833 | ||
| UNII | MD83SFE959 | ||
| UN-szám | 1120 | ||
| ChEMBL | CHEMBL16502 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H10O | ||
| Moláris tömeg | 74,12 g/mol[1] | ||
| Megjelenés | színtelen, szilárd anyag vagy folyadék | ||
| Sűrűség | 0,79 g/cm³, 20 °C[1] | ||
| Olvadáspont | 26 °C[1] | ||
| Forráspont | 83 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Korlátlan[1] | ||
| Gőznyomás | 41,2 mbar (20 °C) 240 mbar (50 °C)[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Gyúlékony (F), Ártalmas (Xn)[2] | ||
| NFPA 704 | |||
| R mondatok | R11, R20[2] | ||
| S mondatok | (S2), S9, S16[2] | ||
| Lobbanáspont | 11 °C[1] | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 470 °C[1] | ||
| LD50 | 2740 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
A terc-butanol (vagy terc-butil-alkohol, 2-metil-2-propanol) egy az alkoholok közé tartozó szerves vegyület. A legegyszerűbb tercier alkohol. A butanol négy szerkezeti izomerje közül az egyik, a másik három az n-butanol, a szek-butanol és az izobutanol.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A terc-butanol volt az elsőként felfedezett tercier alkohol, először Butlerov állította elő 1863-ban.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Színtelen, jellegzetes szagú vegyület. A többi kis szénatomszámú alkoholtól eltérően nem folyadék, hanem alacsony olvadáspontú szilárd anyag (az olvadáspontja 26 °C). Vízben korlátlanul oldódik. Mint tercier alkohol, sokkal kevésbé reakcióképes és kevésbé érzékeny oxidációra, mint a butanol más izomerjei. Hidrogén-kloriddal szubsztitúciós reakcióba lép, ekkor terc-butil-klorid keletkezik.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A terc-butanol a krakkgázok között található izobutilénből állítható elő kénsavészteren át, majd ennek hidrolízisével.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kiindulási anyagként alkalmazzák szerves kémiai szintéziseknél.
Hivatkozások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai