Tengerimakkok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tengeri makkok szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tengerimakkok
Balanus glandula
Balanus glandula
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Állkapcsilábas rákok (Maxillopoda)
Alosztály: Thecostraca
Alosztályág: Kacslábú rákok (Cirripedia)
Öregrend: Thoracica
Rend: Sessilia
Alrend: Balanomorpha
Öregcsalád: Balanoidea
Család: Tengerimakkok (Balanidae)
Leach, 1806
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tengerimakkok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerimakkok témájú kategóriát.

A tengerimakkok (Balanidae) az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályának a Sessilia rendjébe tartozó család.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerimakkok az egész világon megtalálhatók a sziklás tengerpartokon. Egyes fajok más állatokkal vitetik magukat. Bár az ember közvetlenül nem fenyegeti őket, a tengerimakkok fogékonyak a tengerszennyeződésre. Testükben koncentrálódnak a nehézfémek, főként a cink, így jó jelző szervezetei a cinkszennyeződésnek.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerimakkok átmérője legfeljebb 3 centiméter. A ház fajtól függően négy-hat mészlemezből áll, és a fiatal tengerimakkoknál mészfehér. Idővel beborítják a szürkés-sárgás algák. A kiszögellő helyeken magasra nő, a védett területeken alacsonyabb. A fedőlemezeket izmok tartják, amelyek rövidülnek, hogy a barlangos test és a kacslábak felett összezáruljanak. A tengeri makk erős izommal tapad a sziklához. A kacslábak rugalmasak, átszűrik a vizet, és a táplálékrészecskéket bejuttatják a héjba. Dagálykor, amikor a tengeri makk víz alatt van, kinyitja a fedőlemezét, és kinyújtja kacslábait, apálykor pedig bezárja a fedőlemezét.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek a kacslábú állatok bármilyen kemény felületen megtelepednek: hajótörzsön, kagyló-, osztriga-, vagy rákhéjon, de akár a teknős páncélján is. Néhány faj még a bálnán és a tengeri kígyón is megtalálható. Egy négyzetméternyi sziklán akár 45 000 tengeri makkból álló kolónia is élhet. Táplálékuk mikroszkopikus méretű, vízben lebegő növények. A tengerimakkok maximum 5 évig élnek.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a tengerimakkok kétivarúak (hímnős), a megtermékenyüléshez egy szomszédos tengeri makk közreműködése kell. A megtermékenyülés a testben megy végbe. A megtermékenyítéshez a tengerimakkok egy hosszú csövön keresztül továbbítják a spermát a szomszédhoz. Mielőtt a peték lárvává fejlődnének, négy hónapon át a tengeri makk testében maradnak. Ezután egy hónapig a planktonban lebegnek, majd egy sziklához rögzülve válnak kifejlett állattá.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerimakkok családjába az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Balanidae Leach, 1806 WoRMS
  • Hosie, A.; Ahyong, S.T. 2008: First records of the giant barnacles, Austromegabalanus nigrescens (Lamarck, 1818) and A. psittacus (Molina, 1782) (Cirripedia: Balanidae) from New Zealand, with a key to New Zealand Balanidae. Zootaxa, 1674: 59-64.