Szparsá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  A 12 nidána:  
Tévelygés
Késztetések
Tudatosság
Név és forma
Hat érzékszerv
Kapcsolódás
Érzés
Sóvárgás
Ragaszkodás
Létesülés
Születés
Öregkor / halál
 

A szparsá (szanszkrit; páli: phassza) buddhista fogalom, amely a születéskor kezdődő kapcsolódást jelenti a minket körbevevő külső környezettel (érintkezés, érzékek és a gondolkodás).[1] Magyar fordításai érintkezés, kapcsolat, kapcsolódás, kapcsolat-teremtés.[2] Még pontosabban, három tényező együttállására utal: az érzékszerv, az érzékelés tárgya és az érzékelés tudatossága (vidzsnyána).[3][4] Például, az mondják, hogy akkor jelentkezik kapcsolódás (szparsá), amikor kapcsolatot teremt a szem és a vizuális tárgy és a vizuális érzékszerv tudatossága.[5]

A buddhista tanokban a szparsát a következőféleképpen szokták azonosítani:

Magyarázat[szerkesztés]

Théravada[szerkesztés]

A Buddhagósza által írt Atthaszáliní (Expositor, 4. rész, I. fejezet, 108.) szövegben a következő magyarázat szerepel:

A kapcsolat azt jelenti, hogy “érintkezik”. Legfontosabb jellemzője az érintkezés, szerepe a hatáskeltés, megmutatkozása az (érzékelési tartomány, tárgy és tudatosság) “egybeesés” és közvetlen oka a (tudati) pályájára beérkező tárgy.[6]

Mahájána[szerkesztés]

Az Abhidharma-szamuccsaja magyarázata:

Mi a szparsá (kapcsolat)? Egy meghatározás, az irányító erők átalakulása, amely megegyezik a kapcsolatba kerülő három tényezővel. Lehetővé teszi az érzések kialakulását.[3]

Hat osztálya[szerkesztés]

The Theravada and Mahayana traditions both identify six "classes" of contact:[3][7]

  • szem-kapcsolat
  • fül-kapcsolat
  • orr-kapcsolat
  • nyelv-kapcsolat
  • test-kapcsolat
  • tudat-kapcsolat

Például amikor jelen van a fül mint érzékszerv és a hang mint tárgy, akkor felléphet az ezekhez társuló fül tudatosság (páli: vidzsnyána). A három elem jelentkezése (dhátu) vezet el a "kapcsolódáshoz".[8]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]