„FC Tatabánya” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: 1 önmagára mutató link kiiktatva. (Hibakód: 48) |
|||
| 607. sor: | 607. sor: | ||
===Magyar Kupa=== |
===Magyar Kupa=== |
||
Az |
Az '''FC Tatabánya''' az első körben erőnyerő volt. A [[Magyar Labdarúgó Szövetség]] sorsolt ki két másodosztályú csapatot, akinek nem kellett mérkőzést játszania, és így juthatott tovább. |
||
A második körben a "Bányász" a [[Győrszemere]] gárdáját verte hosszabbításban 5-1-re, majd a harmadik körben a [[Lombard Pápa FC]] ellen vérzett el 2-1-re, szintén hosszabbításban. |
A második körben a "Bányász" a [[Győrszemere]] gárdáját verte hosszabbításban 5-1-re, majd a harmadik körben a [[Lombard Pápa FC]] ellen vérzett el 2-1-re, szintén hosszabbításban. |
||
A lap 2009. november 2., 21:07-kori változata
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| FC Tatabánya | |||
| Fájl:Tatabanya uj logo.jpg | |||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Football Club Tatabánya | ||
| Mottó | Bátorság, erő, férfiasság! | ||
| Székhely | Tatabánya, Magyarország | ||
| Alapítva | 2002 (1910) | ||
| Klubszínek | kék-fehér | ||
| Stadion | Ságvári Endre utcai stadion | ||
| Vezetőedző | P. Nagy László  | ||
| Elnök | Bolla Krisztián | ||
| Bajnokság | NB II – nyugati csoport | ||
| Csapatmezek | |||
| |||
| Hivatalos honlap | |||
| FC Tatabánya honlapja | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz FC Tatabánya témájú médiaállományokat. | |||
Az FC Tatabánya (korábban Tatabányai Bányász, Tatabányai Bányász Sport Club (TBSC), Lombard FC Tatabánya (LFC Tatabánya) egy magyar labdarúgócsapat, székhelye Tatabánya.
Története
A kezdetek (1910–1947)
A Tatabányai Sport Klubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök, akit a klub elnökévé választottak, Szmuk Lajost pedig titkárrá. Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futballmérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Habár ebben az időben már több nagyvárosban (Debrecen, Diósgyőr, Győr, Pozsony) létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak.
Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében. Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat. Ezt követően egy kevésbé emlékezetes időszaka következett a bányászvárosi focinak: az erősen hullámzó teljesítmény bő két évtizedig tartott.
Az elsőosztályba kerülés (1947-1957)
Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt: Gál–Triff-Árkosi, Szabó, Kiss–Zárai, Majtán–Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba. Ezután három évet kellett várni az újabb bajnoki címre és az ezzel járó feljutásra. A második próbálkozás sem járt több sikerrel, mint egykor az első, a 16. helyen végzett csapat újból a másodosztályba került, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt.
1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet (1957-58-ban csak az MTK, a Budapest Honvéd és a Ferencváros, 1958-59-ben a Csepel, az MTK, a Budapest Honvéd, a Budapesti Vasas és az Újpesti Dózsa előzte meg; a kort tehát hatalmas fővárosi fölény jellemezte, a fővároson kívüli csapatok közül a tatabányain kívül a Diósgyőri Vasas, a Szombathelyi Haladás és a Dorog tudott megkapaszkodni a középmezőnyben). Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), akit az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért azzal büntetett a szocialista vezetés, hogy egészen a karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatába száműzte.
Nemzetközi szereplés, virágzás (1957–1988)
A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor került Lakat Károly vezetésével, a Duna-kupa első fordulójában azonban két vereséggel búcsúzott a gárda. Az 1957-58-as szezonban elért 4. helyezés a Közép-európai Kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett. Azt, hogy az együttest ekkor már nemzetközi porondon is jegyezték, az is jelzi, hogy 1962-ben a csapat egy nyári nemzetközi torna keretében a német 1. FC Kaiserslautern, a holland Ajax, a francia AS Nancy és a svájci Servette Genf ellen futballozott.
Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban két tatabányai játékos, Csernai Imre és Gelei József olimpiai bajnok lett. Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65 000 néző előtt nyert meg 1:0-ra.
Az 1966-os idényben a csapat a legjobb 8 közé jutott a Közép-európai Kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen, amelynek edzője akkor az Aranycsapat kiválósága, Hidegkuti Nándor volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv.
Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a Magyar Kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt, a nyolcvanas években pedig az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: Kiss–Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.
Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatártrió: Kiprich–Plotár–Vincze, s ennek is köszönhetően a Tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a Magyar Kupát. Ezekben az időkben a nemzetközi kupákban olyan patinás csapatok látogattak Tatabányára, mint a francia St. Étienne, az osztrák Rapid Wien, a német VFB Stuttgart vagy a portugál Guimarães.
Mélypont és feltámadás (1988–2002)
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB II-es bajnokság (ez a harmadosztályt jelentette akkor) utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.
A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. Ekkor (2000-ben) a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után, a feröeri HB Tórshavn (4:0, 3:0) és a horvát HNK Cibalia (3:2, 0:0) kiejtését követően a Zenit Szentpétervár ellen esett ki (1:2, 1:2). A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után, az örmény FC Shirak (2:3, 3:1), a moldáv Tiligul Tiraspol (1:1, 4:0) kiejtését követően az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában (1:2, 1:1) a tatabányai csapat.
A közelmúlt (2002–)
2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét az Auto Trader vette át. Az amerikai David Altomare tulajdonában lévő Auto Trader Kft. mellett 2002 nyarán a tatabányai önkormányzat is részesedést vállalt a helyi labdarúgásban, hosszú távra megoldva a csapat gondjait. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be.
Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve (19 győzelem, 5 döntetlen 2 vereség, 74-19-es gólarány) a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. Ebben a szezonban a csapat megdöntött egy hosszú veretlenségi rekordot is, hiszen nem csak beállította az eddigi veretlenségi sorozatot, hanem még egyet rá is húzott. Így az új rekord Sisa Tibor edző vezérletével 18 veretlen mérkőzés. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során.
Az elsőosztálynak nem a legkedvezőbb előjelekkel vágott neki 2005-ben a Tatabánya, mivel köztudottan a legkisebb költségvetéssel gazdálkodott és sokan kiesőjelöltnek könyvelték el a csapatot, a csapat azonban reménykedett abban, hogy sikerül a középmezőnybe kerülni. Minden várakozást felülmúlva a mezőnytől hamar meglépő Debrecen, Újpest, Fehérvár és MTK mögött a középmezőny legelején, az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán.
2006 nyarán a várakozásoknak megfelelően nagy volt az érdeklődés a meglepetéscsapat meghatározó játékosai iránt (Tóth Zoltán, Deme Imre), ám sokáig úgy tűnt, a csapat gerincét és a gólvágó Márkus Tibort sikerül megtartani. Ám utóbbi a 2006-2007-es idény első két fordulójában rúgott három gólja után Ciprusra, a bajnoki címvédő Apollon Limassol csapatába igazolt. A csapat elsősorban az igazolt középpályások (Goran Jezdimirović, Csopaki István, Gulyás Gábor) által erősödött, ám Márkus távozásával csatárhiány lépett fel. Ez meg is mutatkozott a csapat eredményein, s szezon közben menesztették a sikeredzőt, Sisa Tibort. Helyére a korábbi tréner Tornyi Barnabás érkezett, aki a kilátástalan helyzetben is benntartotta a Tatabányát, többek között az Újpest legyőzésével, ahol a győztes találat Maradonát idézte, Kerényi kézzel ütötte a győztes gólt. Szerencsével tehát, NB1-es maradt a gárda. Nyáron azonban kiszállt a névadószponzor, ezért a visszalépés is felmerült. Végül Kouemaha rekordösszegért való eladása megoldotta a gondokat, de a kameruni támadón kívül rengeteg meghatározó játékos távozott. Gyakorlatilag a teljes védelem (Kerényi, Rajnay, Vámosi) távozott, s ez meg is látszott a csapaton, 5 vesztes forduló után a nyáron érkezett edző Mészáros Ferenc távozott, helyét a felvidéki Borbély László foglalta el.
Újabb mélypont 2007-2008
Borbély László sem ígérkezett sikeres edzőnek,(bár a játékosok már itt tudták,hogy nem lesz világítás,ennek következtében jövőre csakis NB II. lehet) rögtön az első meccsén csapata 7-0-ára kapott ki a Fehérvártól. Borbély keze alatt a csapat az őszi szezonból maradt 10 meccsen mindössze 2 döntetlent és egy győzelmet tudott elérni.Borbély és a csapat útjai barátságban elváltak. A téli szezonban edzőváltás elé nézett a csapat, Török József Détári Lajost akarta, David Altomare pedig Octavio Zambranot. Altomare akarata érvényesült, az ecuadori szakember foglalta el a csapat kispadját, bár csak képletesen, hiszen nem rendelkezett európai Pro-licenccel, ezért Dajka Lászlót szerződtették a csapathoz szakmai koordinátornak. A téli szünetben az is kiderült, hogy a csapat nem ad be a következő évre licencet az NBI-es indulásra, és a világítás hiánya miatt az MLSZ (Magyar Labdarúgó-szövetség) száműzte őket saját pályájukról, így a világítással rendelkező, de szörnyű állapotban lévő BVSC Stadionban kellett a Tatabányának a hazai meccseit lejátszani,a Vasas és a Győri ETO ellen még beengedtek 600 nézőt (100 tatabányai, és 500-500 Győr illetve Vasas szurkolót, annak ellenére,hogy a Tatabánya játszott "otthon")aztán a hátralévő "hazai" meccseket zárt kapuk mögött kellett rendezni,hisz a Rendőrség nem ítélte biztonságosnak a pályát. A tavaszi szezonban Zambrano sem tudott csapatot kovácsolni,de nem volt ami a játékosokat motiválja.A csapat ismét csak 5 pontot szerzett, igaz 3-at úgy, hogy a Sopront kizárták, és minden NBI-es csapat megkapta az ellenük járó 3 pontot. A Tatabánya tehát a 2008/2009-es szezont az NBII Nyugati Csoportjába kezdi, olyan csapatok társaságában, mint a Gyirmót, a Pécs vagy a Pápa.
NB II. 2008
A klub kerete teljesen átalakult.Mindössze három játékos(Vámosi Csaba,Almási László,Farkas Viktor)maradtak a csapatban.A nyár folyamán toborzón szedte össze játékosait a Tatabánya.Így félve a kieséstől,a középmezőnyt megcélozva célként vágott neki a csapat az NBII-es bajnokságnak,rendkívül fiatal 17-22 éves játékosokból álló kerettel.Az első 3 forduló után 3 vereséggel,rúgott gól nélkül állt a csapat.Aztán a Barcs ellen idegenben a 4.fordulóban 3:2-re megnyert mérkőzéssel megtáltosodott a csapat.A Barcs elleni meccsel együtt 8 meccsen keresztül veretlen maradt a csapat,és olyan csapatokkal szemben ért el jó eredményeket mint a Lombard Pápa ellen idegenben 1:1,vagy a Felcsút ellen otthon 2:0.Aztán megint egy 3 meccses vereség sorozat következett,míg az utolsó fordulóban a Bajai LSE ellen 3:2-re nyert ismét a csapat.Végül az Integrál DAC ellen megóvott meccsen is megkapta a Bányász a 3 pontot,így az őszi szezon után várakozásokon jóval feljebb teljesítve a 4.helyen végzett a csapat. A téli szünetben is sok volt az érkező és a távozó, de a csapat gerince nem változott. A második félévben is rendkívül kiegyensúlyozott játékot produkált a tatabányai csapat, többek között legyőzte a feljutásra áhítozó Pécs csapatát. A csapat jó szereplésének köszönhetően tudta tartani a negyedik helyet a bajnokságban. 2009 nyarán tulajdonosváltás történt, távozott az eddigi tulajdonos, az amerikai David Altomare és cége, a csapatot Tatabánya Önkormányzata vette szárnyai alá. Az eddigi sikeredzőket, Octavio Zambranot és Dajka Lászlót elküldték, az új edzőpáros a P.Nagy László, Mátyus János duó lett. A nyár folyamán rengeteg játékos távozott a keretből, többen az NB I.-be.
Bajnoki szereplések
| Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés | Idény | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1957 | 8. helyezés | 1966 | Bronzérem | 1975-76 | 9. helyezés | 1985-86 | 8. helyezés |
| 1957-58 | 4. helyezés | 1967 | 5. helyezés | 1976-77 | 9. helyezés | 1986-87 | Bronzérem |
| 1958-59 | 6. helyezés | 1968 | 7. helyezés | 1977-78 | 8. helyezés | 1987-88 | Ezüstérem |
| 1959-60 | 6. helyezés | 1969 | 8. helyezés | 1978-79 | 7. helyezés | 1988-89 | 6. helyezés |
| 1960-61 | 7. helyezés | 1970 | 9. helyezés | 1979-80 | 5. helyezés | 1989-90 | 5. helyezés |
| 1961-62 | 4. helyezés | 1970-71 | 8. helyezés | 1980-81 | Ezüstérem | 1990-91 | 6. helyezés |
| 1962-63 | 8. helyezés | 1971-72 | 4. helyezés | 1981-82 | Bronzérem | 1991-92 | 15. helyezés |
| 1963 | 9. helyezés | 1972-73 | 11. helyezés | 1982-83 | 6. helyezés | 1999-00 | 4. helyezés |
| 1964 | Bronzérem | 1973-74 | 5. helyezés | 1983-84 | 5. helyezés | 2000-01 | 12. helyezés |
| 1965 | 6. helyezés | 1974-75 | 12. helyezés | 1984-85 | 12. helyezés | 2005-06 | 5. helyezés |
| 2006-07 | 12. helyezés | 2007-08 | 15. helyezés |
Nemzetközi kupaszereplések
UEFA Kupagyőztesek Európakupája (KEK)
| Szezon | Kupa típusa | Kör | Nemzetiség | Klub | Itthon | Idegenben | Összesítésben |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1985-1986 | Kupagyőztesek Európa-kupája | 1. Kör | 
|
SK Rapid Wien | 1-1 | 0-5 | 1-6 |
UEFA Intertotó Kupa
| Szezon | Kupa típusa | Kör | Nemzetiség | Klub | Itthon | Idegenben | Összesítésben |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1963 | UEFA Intertotó Kupa | 5-ös Csoport | 
|
Ajax Amsterdam | 2-1 | 2-1 | 4-2 |
| 5-ös Csoport | 
|
AS Nancy | 4-0 | 2-1 |
6-1 | ||
| 5-ös Csoport | 
|
1. FC Kaiserslautern | 6-2 | 2-2 | 8-4 | ||
| Negyeddöntő | 
|
FC Servette | 6-0 | 0-1 | 6-1 | ||
| Elődöntő | 
|
RH Slovnaft Bratislava | 1-2 | 1-1 | 2-3 | ||
| 1987 | UEFA Intertotó Kupa | 4-es Csoport | 
|
Naestved BK | 3-1 | 4-0 | |
| 4-es Csoport |
|
AC Bellinzona | 2-0 | 0-1 | |||
| 4-es Csoport | 
|
DAC Dunaszerdahely | 6-1 | 1-0 | |||
| 1988 | UEFA Intertotó Kupa | 4-es Csoport |
|
First Vienna FC | 2-2 | 1-2 | |
| 4-es Csoport |
|
FK Union Cheb | 3-2 | 0-1 | |||
| 4-es Csoport |
|
Vejle BK | 0-0 | 1-1 | |||
| 1988 | UEFA Intertotó Kupa | 5-ös Csoport |
|
Lokomotive Leipzig | 0-0 | 0-0 | |
| 5-ös Csoport | 
|
IFK Göteborg | 5-3 | 3-3 | |||
| 5-ös Csoport |
|
Lyngby BK | 3-1 | 0-0 | |||
| 1990 | UEFA Intertotó Kupa | 7-es Csoport |
|
FC Luzern | 3-4 | 2-3 | |
| 7-es Csoport |
|
FC Nitra | 0-0 | 0-4 | |||
| 7-es Csoport |
|
Örebro SK | 1-1 | 1-5 | |||
| 1991 | UEFA Intertotó Kupa | 1-es Csoport |
|
Neuchatel Xamax | 0-3 | 0-5 | |
| 1-es Csoport |
|
SK Slovan Bratislava | 2-1 | 2-4 | |||
| 1-es Csoport |
|
Malmö FF | 1-1 | 0-0 | |||
| 2000 | UEFA Intertotó Kupa | 1. Kör | 
|
HB Tórshavn | 3-0 | 4-0 | 7-0 |
| 2. Kör | 
|
HNK Cibalia | 3-2 | 0-0 | 3-2 | ||
| 3. Kör | 
|
FK Zenyit Szankt-Petyerburg | 1-2 | 1-2 | 2-4 | ||
| 2001 | UEFA Intertotó Kupa | 1. Kör | 
|
FC Shirak | 2-3 | 3-1 | 5-4 |
| 2. Kör | 
|
Tiligul Tiraspol | 4-1 | 1-1 | 5-2 | ||
| 3. Kör | 
|
Brescia Calcio | 1-1 | 1-2 | 2-3 |
UEFA Kupa
| Szezon | Kupa típusa | Kör | Nemzetiség | Klub | Itthon | Idegenben | Összesítésben |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1981-1982 | UEFA Kupa | 1. Kör | 
|
Real Madrid CF | 2-1 | 0-1 | 2-2(a) |
| 1982-1983 | UEFA Kupa | 1. Kör |
|
AS Saint-Étienne | 0-0 | 1-4 | 1-4 |
| 1987-1988 | UEFA Kupa | 1. Kör | 
|
Vitória SC | 1-1 | 0-1 | 1-2 |
| 1988-1989 | UEFA Kupa | 1. Kör |
|
VfB Stuttgart | 2-1 | 0-2 | 2-3 |
Kupadöntők
- 1972: Ferencváros – Tatabánya 2-1
- 1985: Budapest Honvéd – Tatabánya 5-0
- 1999: Debreceni Vasutas Sport Club – Lombard FC Tatabánya 2-1
Nemzetközi sikerek
- 1973: Közép-európai Kupa megnyerése
- 1974: Közép-európai Kupa megnyerése
Jelenlegi játékosok
| Kapusok | |
|---|---|
| # | Kovács Bence
|
| 1 | Dombai András
|
| # | Németh Viktor
|
| Hátvédek | |
|---|---|
| 3 | Mátyus János
|
| 2 | Velőti József
|
| 6 | Megyesi László
|
| # | Ferencz Dániel
|
| # | Forgács András
|
| # | Léki Miklós
|
| Középpályások | |
|---|---|
| 16 | Szolnoki Péter
|
| 9 | Kollár Dániel
|
| 15 | Kovács István
|
| 23 | Vass Norbert
|
| 25 | Módi Viktor
|
| 24 | Bukovecz Ferenc
|
| 7 | Szalai Tamás
|
| # | Ferkó Csaba
|
| 30 | Farkas Viktor
|
| 32 | Deme Imre
|
| 19 | Szabó Pál
|
| Csatárok | |
|---|---|
| 11 | Dombai Viktor
|
| # | Farkas János
|
| # | Folmer Krisztián
|
| 18 | Faragó Bence
|
A 2009-20010-es szezon
Magyar Kupa
Az FC Tatabánya az első körben erőnyerő volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség sorsolt ki két másodosztályú csapatot, akinek nem kellett mérkőzést játszania, és így juthatott tovább. A második körben a "Bányász" a Győrszemere gárdáját verte hosszabbításban 5-1-re, majd a harmadik körben a Lombard Pápa FC ellen vérzett el 2-1-re, szintén hosszabbításban.
Híres játékosok
Olimpiai bajnokok:
Olimpiai ezüstérmesek:
Magyar bajnoki gólkirályok:
Kiprich József (1984-85, 18 góllal, Détári Lajossal holtversenyben)
Közelmúltbeli játékosok:
- Vincze István
- Csapó Károly
- Plotár Gyula
- Márkus Tibor
Dorge Rostand Kouemaha ( kameruni bő válogatott-kerettag, az MSV Duisburg jelenlegi játékosa )- Mátyus János (34-szeres Magyar válogatott labdarugó)
Híres edzők
Edzők
- Détári Lajos 2000-2002
- Sisa Tibor 2002-2006
- Tornyi Barnabás 2007 tavasz
- Mészáros Ferenc 2007 ősz
Borbély László 2007 ősz
Octavio Zambrano és Dajka László 2007-2009 tavasz- P. Nagy László 2009-
Tatabánya FC Himnusz
2006-ig a "Tatabánya, Hajrá" című, az 1970-es években szerzett nóta volt az indulója. 2006-ban a Bányász All Star együttes új indulót szerzett "Hajrá Bányász" címen.
A szöveget Jurásek D. írta, míg a zene szerzésében közreműködött szintén Jurásek D., Jurásek B. és Kreisz J. .
A szurkolók
Tatabánya város majd 75.000 fős lakosságának ellenére a hazai mérkőzésekre nagyon kevés ember jár ki szurkolni. Az elmúlt években a rekord 8.000 fő volt, de mostanában, az NBII-ben körülbelül 500-1000 fő a maximum, aki kijön nézni a meccset.
A Csapatnak 2 nagy szurkolótábora van:
- A Turul Ultrái (rövidítve: TU) 2000-ben alakult, miután az FC Tatabánya hosszú idő után ismét a legfelső osztályban szerepelhetett. Ekkor négy fiatal szervezkedni kezdett, elismerten azzal a céllal hogy valami újat vigyen az amúgy a B-közepes szurkolás szintjén ragadt tatabányai szurkolói életbe. Kezdetben az akkor még stadion problémák miatt Csepelen játszó Tatabánya mérkőzésein csupán kisebb a csapatot éltető rigmusokkal énekeltek, a hozzájuk mérkőzés közben csatlakozó többi lelkes szurkolóval. Ez a kezdeményezés aztán több helyi fiatal számára megtetszett, és rövid idő alatt népszerűvé vált, és az ultrák létszáma gyarapodni kezdett.
- B.W.U. , azazBlue White Ultras, magyarul Kék Fehér Ultrák
A Turul Ultrái Máig az FC Tatabánya csapatányak egyetlen országos szinten is elfogadott, és jegyzett szurkolói csoportja. Fénykorát akkor élte, amikor a Tatabánya FC 2005-ben visszajutott az élvonalba.
A stadion
A Tatabányai stadion 9.000 férőhelyes. Az aréna a Lakat Károly nevet kapta. A stadionban sajnos nincs világítás, ezért a tatabányai klub nem szerepelhet ebben a stadionban NBI-es mérkőzésen. A világításon kívül minden rendben van az arénával, van egy 2.500 férőhelyes fedett hazai és vendég lelátó a játékoskijáró fölött, valamint a pálya másik oldalán 6.500 férőhelyes fedetlen lelátó van, a hazai szurkolóknak ülőhelyes, a vendégeknek állóhelyes szektoruk van. A vendégek és a hazaiak kerítéssel vannak elválasztva.
A labdarúgó pálya körül atlétikai pálya húzódik. A lelátó székeinek színei kék-fehér. A pálya 2007-ben lett felújítva, alácsövezve, ezért a gyep nagyon jó minőségű, esőben is kitűnően használható. A "komplexumhoz" tartozik még a klubház, valamint egy füves és salakos edzőpálya, illetve a világítással ellátott műfüves pálya.
A stadion területén 2 büfé is üzemel.
Források
- FC Tatabánya hivatalos oldala
- Turul Ultrái hivatalos oldala, FC Tatabánya nem hivatalos oldala
- Stadion információk
- Tatabánya FC az angol Wikipédián
- Hivatásos Labdarúgók Szervezeteű
- Nemzeti Sport Online
- NB1.hu
