„Londoni egyezmény (1915)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Külső hivatkozások: nk |
a Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|az Olasz Királyság és az antant által kötött 1915-ös titkos egyezményről|Londoni szerződés (egyértelműsítő lap)}} |
{{egyért2|az Olasz Királyság és az antant által kötött 1915-ös titkos egyezményről|Londoni szerződés (egyértelműsítő lap)}} |
||
A '''londoni egyezmény''' ({{ny-it|Patto di Londra}}) egy titkos szerződés volt az [[Olasz Királyság]] és az [[antant]] hatalmak, [[Egyesült Királyság]], [[Franciaország]] és az [[Orosz Birodalom]] között, amelyet [[London]]ban írtak alá [[1915]]. [[április 26.|április 26-án]]. |
A '''londoni egyezmény''' ({{ny-it|Patto di Londra}}) egy titkos szerződés volt az [[Olasz Királyság]] és az [[antant]] hatalmak, [[Egyesült Királyság]], [[Franciaország]] és az [[Orosz Birodalom]] között, amelyet [[London]]ban írtak alá [[1915]]. [[április 26.|április 26-án]]. |
||
| 44. sor: | 43. sor: | ||
A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az [[1917-es októberi orosz forradalom]]ig, amikor az [[Izvesztyija]] c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A [[versailles-i békeszerződés]] megsemmisítette a londoni szerződést, mivel [[Thomas Woodrow Wilson]] amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az [[Olasz Királyság]] és a [[Jugoszláv Királyság|délszláv állam]] az [[1920]]-as kétoldalú [[rapallói egyezmény (1920)|rapallói egyezmény]]ben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn. |
A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az [[1917-es októberi orosz forradalom]]ig, amikor az [[Izvesztyija]] c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A [[versailles-i békeszerződés]] megsemmisítette a londoni szerződést, mivel [[Thomas Woodrow Wilson]] amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az [[Olasz Királyság]] és a [[Jugoszláv Királyság|délszláv állam]] az [[1920]]-as kétoldalú [[rapallói egyezmény (1920)|rapallói egyezmény]]ben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn. |
||
== |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Olasz front (első világháború)|Olasz front]] |
* [[Olasz front (első világháború)|Olasz front]] |
||
A lap 2020. január 5., 17:30-kori változata
A londoni egyezmény (olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.
Tartalma
A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:
- Trieszt
- Trentino, Dél-Tirol
- Görz (Gorizia), és a szlovének által lakott területek egy része
- Isztriai-félsziget, Fiume nélkül
- Zára
- A Dódekanészosz-szigetek
- Protektorátus Albánia fölött
- Vlora
- Dalmácia egyes területei
- Sazan-sziget
- Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország
A Szerb Királyságnak ígérték:
- Spalato
- A Pelješac-félsziget
- Krk szigetet
- Dalmácia déli partvidékét
Montenegrónak ígérték:
- Dubrovnikot
- Shëngjin (San Giovanni di Medua) kikötővárost Albániában
Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:
- Bosznia-Hercegovina
- Bácska
- Szlavónia
- Meghatározatlan területek Albániában
Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.
A titkosság következményei
Olaszország és a fent említett antant-hatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.
A londoni szerződés utóélete
A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.
Kapcsolódó szócikkek
Külső hivatkozások
- A londoni szerződés angol nyelvű szövege
- A délszláv népek megosztása a londoni egyezmény alapján az I. világháború után[halott link]
.png){kind=small}
