Ujgur nyelv

Ujgur nyelv ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى
Terület	Kína (Hszincsiang)
Nyelvcsalád	Altaji nyelvcsalád    Török nyelvek     Turki nyelvek
Írásrendszer	arab
Hivatalos állapot
Hivatalos	Kína
Nyelvkódok
ISO 639-1	ug
A Wikimédia Commons tartalmaz ئۇيغۇرچە / ئۇيغۇر تىلى témájú médiaállományokat.

Az ujgur nyelv (arab írással ئۇيغۇر تىلى, cirill írással Уйғур тили, latin betűkkel Uyghur tili) török nyelv, amelyet a Belső-Ázsia keleti részén, a főként a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő ujgurok beszélnek anyanyelvükként. A mai vagy modern ujgur nyelv megkülönböztetendő az ótörök korban, a 8–13. században fénykorukat élő, mára maroknyi csoportban fennmaradt sárga ujgurok vagy jugurok nyelvétől. A nyelvet beszélő ujgurok Hszincsiangon kívül kisebb számban megtalálhatóak Kína Sanhszi tartományában, Kazahsztánban (Almati, Kapsagáj, Zsarkent), Kirgizisztánban (Biskek, Tokmok, Karakol, Os), Üzbegisztánban (Ferganai-medence) és Türkmenisztánban (Bajrám-Ali). Az anyanyelvi ujgur beszélők száma A világ nyelvei című kiadvány (1999) szerint 7,9 millió, az Ethnologue portál szerint 10,4 millió.

Nyelvi változatai

Történelmileg az ujgur nép törzsi szempontból rendkívül szétdarabolt volt, ennek következményeként nyelvük erőteljesen széttagolódott különböző nyelvjárásokra. A 20. századtól, az irodalmi ujgur nyelv kialakulásával és a tömegkommunikáció fejlődésével párhuzamosan a nyelvjárási különbségek megkoptak ugyan, de két fő dialektus – mindegyikük további nyelvjárási csoportokkal –, valamint két, a főbb csoportoktól elszigetelt tájnyelvi változat ma is megkülönböztethető. Ezek a következők:

• Déli ujgur nyelvjárás a Tarim-medence déli és nyugati részén. Nyelvjárási csoportjai:
  • a Kasgar, Jarkend és Jengi-Hiszar környéki;
  • a Hotan, Kerija és Csercsen vidéki;
  • Akszu körzete.
• Északi ujgur nyelvjárás a Tarim-medence északi és keleti részén. Ezt a nyelvi változatot beszélik a Kínán kívül, az egykori szovjet tagköztársaságok területén élő ujgurok is. Aldialektusai:
  • a Kucsa, Karasár, Turpan és Komul környéki;
  • az Ili folyó mentén beszélt kuldzsai nyelvjárás.
• Lop-nóri nyelvjárás a Lop-tó környékén, amelyet számottevő kipcsak nyelvi hatás ért.
• Choton dialektus, mintegy kétezer anyanyelvi beszélője a nyugat-mongóliai Uvsz-tó déli előterében él, nyelvük kirgiz és türkmén elemekben bővelkedik.

Hangtana

A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi csagatáj nyelv, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai kazak, kirgiz és üzbég nyelvjárások, valamint az iráni nyelvek és a kínai. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ï, valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó a > ȧ/e és u > u̇/ü hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő k és t zárhangot č réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a k > šk és t > št változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris q, a palatális k, az x és a h hang, valamint a tiszta ng ejtésű ŋ,

Alaktana és mondattana

Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be.

Ujgur tőszámnevek
1 –bir; 2 – ikki; 3 – üč; 4 – tört; 5 – bɛš; 6 – altɛ; 7 – yɛttɛ; 8 – sɛkkiz; 9 – toqquz; 10 – on; 20 – žigirmɛ; 50 – ɛllik; 100 – yüz; 1000 – miŋ

Nyelvtani eset	Esetrag	Alapalak	Ragozott alak
Tárgyeset	-ni	tögɛ ’teve’	tögɛni ’tevét’
Birtokos eset	-niŋ	mɛktɛp ’iskola’	mɛktɛpniŋ ’az iskolának a’
Részes eset	-qa, -kɛ, -ya, -gɛ	turumtay ’vércse’ tümɛn ’tízezer’	turumtayqa ’vércsének’ tümɛngɛ ’tízezernek’
Locativus	-da, -dɛ, -ta, -tɛ	tor ’halászháló’ eyik ’ürü’	torda ’halászhálóban’ eyiktɛ ’ürün’

A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: qiz ’lány’; qizim ’lányom’; qiziŋ ’lányod’; qizi ’lánya’; qizimiz ’lányunk’; qiziŋlar ’lányotok’; qizi ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetében megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: qiziŋiz ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a -raq, -rek toldalékkal fejezik ki: qara ’fekete’ → qararaq ’feketébb’; qimnet ’drága’ → qimnetrek ’drágább’. A felsőfokot az ɛŋ prefixummal képzik: ɛŋ qara ’legfeketébb’, ɛŋ qimnet ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például qattiq ’kemény’ → qap-qattiq ’nagyon kemény’.

Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például turup turmaq ’megvárni’ (turup ’állva’ + turmaq ’állni’), išlɛp čiqarmaq ’létrehozni’ (išlɛp ’dolgozva’ + čiqarmaq ’kihozni, kiszállítani’), ravan bolmaq ’útra kelni’ (ravan ’induló, menő’ + bolmaq ’lenni’). Igeragozásuk egyik sajátossága öt múlt idejű esetragozás. Ezek közül a leggyakrabban használt a határozott múlt, ahol a -di, -du, -ti, -tu esetragok az igető és a személyrag közé ékelődnek be: kɛldim ’jöttem’, kɛldiŋ ’jöttél’, kɛldi ’jött’ stb. A lezárt múltat, amelyet abban az esetben használnak, amikor az ige által kifejezett cselekvést, történést követően hosszabb idő telt el, a -yan, -gɛn, -qan, -qɛn esetragok jelzik, itt a személyragozás helyett a személynévmás kitétele jelzi az alanyt: mɛn körgɛn ’én láttam (régen)’. Utóbbi szerkezethez járulhat a -du rag, valamint a személynévmás is a szerkezet végére kerül, ezzel a múlt idejű cselekvés körüli kételyt, bizonytalanságot fejezik ki: körgɛndumɛn ’talán láttam, mintha láttam volna’. A hagyományosabb elbeszélő múltat a -pti-, -ptu- affixummal és szintén a személyragként hátravetett személynévmással képezik: yeziptimɛn ’írám, írék’. A múltbeli cselekvés intenzitását, gyakoriságát az egyébként a jövő idejű ragozásra jellemző -ar, -er raggal és a létige (emɛk, ’lenni’) ragozott alakjával fejezik ki, a szerkezetet gyakran összevonják: yazar edim > yazattim ’írogattam, irkáltam’. A jelen idő jelei az igető és a szóvégi személyrag közé ékelődő -a, -ɛ, -j: oqujmɛn ’olvasok’, oqujsɛn ’olvasol’ stb.

Az ujgur nyelv szórendje szigorú. Jelzős szerkezetekben a jelző minden esetben megelőzi a jelzett szót: qizil ’piros, vörös’, saqal ’szakáll’ > qizil saqal ’vörös szakáll’. A mondat szórendje az SOV mintát követi, azaz a mondat vagy tagmondat az igével zárul.

Forrás

• A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Budapest: Akadémiai. 1999. 1465–1468. o. ISBN 9630575973  

Tekintsd meg a Wikipédia ujgur nyelvű változatát!