„Gustav Nachtigal” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a 1885-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel)
(Gustave Nachtigal) - Erwin Hanfstaengl (...)Hanfstaengl Erwin btv1b8450662m (cropped).jpg
1. sor: 1. sor:
{{személy infobox
{{személy infobox
|kép=Gustav Nachtigal 01.jpg}}
|kép=(Gustave Nachtigal) - Erwin Hanfstaengl (...)Hanfstaengl Erwin btv1b8450662m (cropped).jpg}}
'''Gustav Nachtigal''' ([[Eichstädt]], [[1834]]. [[február 23.]] – [[Pálma-fok]]nál a tengeren, [[1885]]. [[április 19.|április 19]]/[[április 20.|20.]]) [[Németország|német]] [[Afrika]]-utazó. Beutazta a [[Szahara]] keleti részét, emellett nagyban hozzájárult [[Kamerun]] és [[Togo]] német gyarmattá válásához.
'''Gustav Nachtigal''' ([[Eichstädt]], [[1834]]. [[február 23.]] – [[Pálma-fok]]nál a tengeren, [[1885]]. [[április 19.|április 19]]/[[április 20.|20.]]) [[Németország|német]] [[Afrika]]-utazó. Beutazta a [[Szahara]] keleti részét, emellett nagyban hozzájárult [[Kamerun]] és [[Togo]] német gyarmattá válásához.


A lap 2017. március 28., 22:04-kori változata

Gustav Nachtigal
Született1834. február 23.[1][2][3][4]
Eichstedt
Elhunyt1885. április 20. (51 évesen)[3]
Pálma-fok
Állampolgárságaporosz
Foglalkozása
  • felfedező
  • író
  • növénygyűjtő
  • botanikus
TisztségeReichskommissar (1884. október 7. – 1885. május)
Iskolái
  • Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald
  • Luther Márton Tudományegyetem
  • würzburgi Julius-Maximilian egyetem
Kitüntetései
  • Grande Médaille d'Or des Explorations (1876)
  • Founder’s Medal (1882)[5]
Halál okafulladás
SírhelyeDouala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Nachtigal témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gustav Nachtigal (Eichstädt, 1834. február 23. – Pálma-foknál a tengeren, 1885. április 19/20.) német Afrika-utazó. Beutazta a Szahara keleti részét, emellett nagyban hozzájárult Kamerun és Togo német gyarmattá válásához.

Élete

Orvosi tanulmányait a hallei, würzburgi és greifswaldi egyetemen végezte.[6] A porosz hadseregben szolgált mint katonai sebészorvos, de egészségügyi problémák miatt 1862-ben leszerelt és a meleg éghajlatú Észak-Afrikában telepedett le.[6] Egy ideig a tuniszi bég orvosa volt, kitűnően megtanult arabul, s megismerte az iszlám gondolkodás sajátosságait. Önmaga által választott arab neve Idrisz volt.

Egészsége megerősödött, s már éppen hazatérni készült 1868 végén, amikor I. Vilmos porosz király megbízta egy szaharai expedíció vezetésével. Az út célja Bornu fővárosa, a Csád-tó nyugati partjainak közelében fekvő Kukawa városa volt (ma Északkelet-Nigéria), ahol az expedíciónak a porosz állam ajándékait kellett átnyújtania Bornu sejkjének, I. Umarnak. Nachtigal elfogadta a felkérést, s tíztagú csapatával 1869. február 19-én indult el Tripoliból. Útjuk a fezzáni fővároson, Murzúkon át Tibesztibe vezetett, ahol fogságba kerültek, s csak 1870. április 18-án folytathatták útjukat, egy Murzúkból Kukawába tartó tevekaravánhoz csatlakozva. Végül sikeresen meg is érkeztek a bornui fővárosba, ahonnan – az ajándékok átadását követően – Nachtigal több kisebb felfedezőutat tett Bornu különböző részeibe, valamint Kanem és Bagirmi régiókba. Csaknem három esztendő elteltével, 1873. március 1-jén hagyták el Kukawát, végül a szudáni Vadai, Dárfúr és Kordofán régiók érintésével 1874 novemberében érkeztek meg Kairóba. Nachtigal ezt követően hazatért és úti élményeit rendezte kiadás alá, amelynek első két kötete 1879-ben, illetve 1881-ben jelent meg (Sahara und Sudan: Ergebnisse sechsjährigen Reisen in Afrika).

1882-ben – röviddel azután, hogy Franciaország annektálta Tunéziát – Nachtigalt tuniszi német konzullá nevezték ki. 1884-ben Bismarck kancellár birodalmi megbízottként Nyugat-Afrikába küldte. Az út hivatalos célja a kereskedelmi lehetőségek feltérképezése volt, valójában Nachtigalnak a briteket megelőzve kellett előkészítenie Kamerun és Togo német gyarmattá válását. Nachtigal a briteket alig öt nappal megelőzve ért Togóba, és III. Mlapa törzsfőnökkel folytatott tárgyalása után, 1884. július 4-én német protektorátussá nyilvánította Togoföldet (Togoland). Ezt követően Kamerunba utazott, és a dualákkal egyeztetve július 14-én Kamerun is német protektorátussá lett. Nachtigal missziója sikeres teljesítését követően, az Európába vezető hajóúton halt meg a libériai Pálma-fok közelében. Az elefántcsontparti Grand-Bassam városkájában temették el.

Korábbi szaharai úti beszámolójának harmadik kötete csak halála után, 1889-ben jelent meg.

Felhasznált forrás

  • Gustav Nachtigal, Sahara and Sudan, New York, Barnes & Noble, 1971, bevezető (IX–X. o.)
  • James Stuart Olson, Robert Shadle, Historical dictionary of the British Empire, Westport, Greenwood Press, 1996.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 429. o. ISBN 963-9257-09-5  

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  4. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
  6. ↑ a b Sahara and Sudan: The Results of Six Years Travel in Africa. World Digital Library , 1879-1889. (Hozzáférés: 2013. október 3.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gustav_Nachtigal&oldid=18594878”