Gustav Heinemann

Gustav Heinemann
A Német Szövetségi Köztársaság 3. elnöke
Hivatali idő 1969. július 1. – 1974. június 30.
Előd	Heinrich Lübke
Utód	Walter Scheel
Született	1899. július 23. Schwelm
Elhunyt	1976. július 7. (76 évesen) Essen
Sírhely	municipal park cemetery of Essen
Párt	Kereszténydemokrata Unió, Németország Szociáldemokrata Pártja
Szülei	Otto Heinemann
Házastársa	Hilda Heinemann
Gyermekei	Uta Ranke-Heinemann Peter Heinemann Christa Delius
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Marburgi Egyetem Lajos–Miksa Egyetem
Vallás	evangélikus kereszténység
Díjak	Berlin díszpolgára Grand Cross of the Order of the Bath (1972) Elefántrend Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1969) Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga Theodor Heuss-díj (1968) Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Bonn díszpolgára
Gustav Heinemann aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Heinemann témájú médiaállományokat.

Gustav Heinemann (Schwelm, 1899. július 23. – Essen, 1976. július 7.) konzervatív, majd szociáldemokrata német politikus, 1969 és 1974 között a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Államfői tisztségét megelőzően 1946 és 1949 között Essen városának főpolgármestere, 1949 és 1950 között Konrad Adenauer kormányában belügyminiszter, majd 1966 és 1969 között Kurt Georg Kiesinger kormányában igazságügyi miniszter volt. A Kereszténydemokrata Unióból 1952-ben kilépett, 1957-től Németország Szociáldemokrata Pártjának volt a tagja.

Pályafutása

Münsteren, Münchenben, Göttingenben, Marburgban és Berlinben tanult közgazdaságtant, politikatudományt és jogtudományokat. Államtudományi és jogtudományi doktorátust szerzett. Már diákként aktívan tevékenykedett a Német Demokrata Párt (Deutsche Demokratische Partei) diákszekcióiban. 1928-ban jogtanácsosként helyezkedett el Essenben, a Rheinische Stahlwerke acélgyárban. 1933-tól a Kölni Egyetemen tanított gazdasági és bányajogot. 1934-ben csatlakozott a Hitvalló egyházhoz, amely elutasította a nemzetiszocialisták hatalomra törését. A Németországi evangélikus egyház tanácsának tagja, az Össznémet szinódus elnöke valamint 1936 és 1952 között az YMCA elnöke volt Essenben.

1945 októberében a Német evangélikus egyház elnökségi tagjaival együtt aláírta a stuttgarti bűnvalló nyilatkozatot. 1946-ban részt vett a Kereszténydemokrata Unió alapításában. A brit megszálló katonai kormány Essen tiszteletbeli polgármesterévé nevezte ki, majd 1946-ban főpolgármesterré válaszották. A tisztséget 1949-ig töltötte be.

1946-ban a Kereszténydemokrata Unió képviselője Észak-Rajna-Vesztfália tartományi gyűlésében. 1947/48-ban a tartományi kormányban igazságügyi miniszter. 1948 és 1961 között a Világegyházak Tanácsában a nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottság tagja volt. 1949-ben a belügyminiszteri tárcát kapta meg Konrad Adenauer első kormányában, de egy év után lemondott, mert Adenauer a minisztériumot megkerülve ajánlott fel német kontingenst az európai hadsereg számára. 1951-ben közösségbe hívta mindazokat, akik ellenezték Németország újrafelfegyverzését, mert veszélyeztette a két német állam újraegyesítését.

1952-ben kilépett a Kereszténydemokrata Unióból és új pártot alapított, az Össznémet Néppártot (Gesamtdeutsche Volkspartei), ami 1957-ben megszűnt. Ezt követően Németország Szociáldemorata Pártjának lett a tagja, és újra képviselő a Bundestagban. 1958. január 23-án heves parlamenti vitában Adenauer szemére vetette, hogy rossz külpolitikát folytat, amellyel veszélyezteti a német újraegyesítést. Adam Rapacki, lengyel külügyminiszter javasolta az ENSZ közgyűlésén, hogy Lengyelországot, Nyugat- és Kelet-Németországot atommentes övezetté nyilvánítsák. Heinemann a javaslatban a kelet–nyugati párbeszéd elindításának lehetőségét látta.

Források

• Gustav Heinemann (1969–1974) (német nyelven). bundespraesident.de. (Hozzáférés: 2016. október 26.)