Grigorij Alekszandrovics Margulisz

Grigorij Alekszandrovics Margulisz
Született	1946. február 24. (78 éves) Moszkva
Állampolgársága	szovjet amerikai
Foglalkozása	matematikus egyetemi oktató
Iskolái	Moszkvai Állami Egyetem Mechanikai és Matematikai Kara (–1967)
Kitüntetései	Fields-érem (1978) Humboldt-díj (1995) Lobacsevszkij-díj (1996) matematikai Wolf-díj (2005) Abel-díj (2020)
A Wikimédia Commons tartalmaz Grigorij Alekszandrovics Margulisz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Grigorij Alekszandrovics Margulisz (Moszkva, 1946. február 24. –) orosz-amerikai matematikus.

1970-ben kandidátus lett. Témavezetője Jakov Grigorjevics Szinaj volt. Disszertációjának címe: On some aspects of the theory of Anosov flows. 1970-1991 között a Moszkvai Állami Egyetem Információtovábbítási Intézetének munkatársa. 1978-ban Fields-érmet kapott, de a szovjet hatóságok nem engedték kiutazni a Helsinkiben megrendezett matematikai kongresszusra a díj átvételére. 1991 óta a Yale Egyetem professzora.

Főbb eredményei

• Valószínűségszámítási, p-adikus analízisbeli és algebrai geometriai módszerek segítségével bebizonyította a Zelberg–Pjatyeckij-Sapiro-sejtést: magas rangú Lie-csoportok hálói aritmetikaiak.
• Oppenheim 1929-es sejtését igazolva, 1986-ban bebizonyította, hogy ha n≥3 és a $Q=\alpha _{1}x_{1}^{2}+\cdots +\alpha _{n}x_{n}^{2}$ alak indefinit, valamelyik $\alpha _{i}/\alpha _{j}$ hányados irracionális, akkor minden ε>0-ra létezik nemnulla egész x vektor, amire |Q(x)|<ε.
• Kazsdan egy állítását használva beláttatta Banach sejtését, vagyis azt, hogy n≥ 4-re a Lebesgue-mérték az egyetlen végesen additív, izometria-invariáns mérték az n dimenziós gömb Lebesgue-mérhető halmazain.
• Explicit konstrukciót adott korlátos fokú expander gráfokra.

Díjai

• Fields-érem (1978)
• Lobacsevszkij-díj (1996)
• Wolf-díj (2005)

Források

• Életrajz
• A Nemzetközi Matematikai Diákolimpia eredményei
• Adatok