„Korniss Péter” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
| szakma = fotográfus, fotóriporter |
| szakma = fotográfus, fotóriporter |
||
| munkái = Elindultam világ útján (1975)<br> Múlt idő (1979)<br> A vendégmunkás (1988)<br> Leltár (1998)<br> Kötődés (2008) |
| munkái = Elindultam világ útján (1975)<br> Múlt idő (1979)<br> A vendégmunkás (1988)<br> Leltár (1998)<br> Kötődés (2008) |
||
| díjak = [[Balázs Béla-díj]] (1975)<br> [[Kossuth-díj]] (1999)<br> [[Joseph Pulitzer-emlékdíj]] (2004)<br>[[A Nemzet Művésze-díj|A Nemzet Művésze]] ( |
| díjak = [[Balázs Béla-díj]] (1975)<br> [[Kossuth-díj]] (1999)<br> [[Joseph Pulitzer-emlékdíj]] (2004)<br>[[A Nemzet Művésze-díj|A Nemzet Művésze]] (2014) |
||
| kitüntetés = |
| kitüntetés = |
||
| hivatalos oldala = www.webdesign.hu/pkorniss/ |
| hivatalos oldala = www.webdesign.hu/pkorniss/ |
A lap 2014. szeptember 26., 10:07-kori változata
Korniss Péter | |
Korniss Péter 2009-ben | |
Született | 1937. augusztus 4. (86 éves) Kolozsvár |
Állampolgársága | magyar[1] |
Foglalkozása | fotográfus, fotóriporter |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Korniss Péter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Elsősorban fekete-fehér fotográfiákat készít. Az első Kossuth-díjas fotóművész.
Életpályája
Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született Kolozsvárott, gyermekkorát ott töltötte. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Kizárása után segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken. 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben tevékenykedett, eleinte mint a szövetkezet segédmunkása, majd 1959-től fényképészként, amikor fényképész szakvizsgát is tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztője képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fényképészként dolgozik, emellett tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Korniss számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd Fekete György MMA-elnök elleni tiltakozásból lemondott tagságáról.
Fotográfiai munkássága
Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Egyedi jellege Korniss alkotásainak azok monokróm jellege, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.
Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.
1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó vendégmunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.
Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódnak a hagyomány és a modernitás keveredései. 1999-ben Korniss lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában negyvenöt éves munkásságából nyílt kiállítás.
Megjelent albumai
- Elindultam világ útján (1975)
- Múlt idő (1979)
- Vörös Felhő földjén (1982)
- Ősi karavánutak földjén (1985)
- Amszterdam (1987)
- A vendégmunkás (1988)
- International Danstheater (1991)
- Magyarország Európa szívében (1996)
- Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997)
- Leltár. Erdélyi képek (1998)
- Balaton (2000)
- Jászság (2001)
- Fényes Magyarország (2004)
- Ki népei vagytok? (2006)
- Betlehemes (2006)
- Kötődés 1967–2008 (2008)
- „Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011)
- Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011)
Díjai, elismerései
- Balázs Béla-díj (1975)
- ENSZ-pályázat nagydíja (1976)
- Érdemes művész (1983)
- MSZOSZ-díj (1990)
- Csaba von Ferenczy-díj (1994)
- Magyar Művészetért díj (1995)
- Budapestért díj (1998)
- Berzsenyi-díj (1998, Kaposvár)
- Kossuth-díj (1999)
- Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004)
- Prima díj (2004)
- Hazám-díj (2005)
- Magyar Örökség díj (2010)
- Kölcsey-emlékplakett (2013)
Források
- Korniss Péter. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 610. o.
- Rózsa Gyula: Korniss kötődése. Népszabadság, (2009. január 31.)
- „Kilépési hullám az MMA-ban”, index.hu, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
- Adatlap az artportal.hu honlapról
- Életrajz személyes honlapján
További irodalom
- Szarka Klára: „Én a képnek hiszek”: Beszélgetés Korniss Péter fotográfussal. Új Forrás, XXXVII. évf. 7. sz. (2007)
- Interjú Korniss Péterrel a Pixinfo.com szakhonlapon
- Az ember érdekel, meg a kultúra, amelyben él. Beszélgetés Korniss Péterrel, nol.hu, 2012. június 5.
- Az Ember, akit fényképeztem – Korniss Péter 75 éves, mno.hu, 2012. augusztus 4.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)