„Bálint Sándor (néprajzkutató)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam az utolsó változtatást (Georgius), visszaállítva Petej szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
| IMDb = |
| IMDb = |
||
}} |
}} |
||
'''Bálint Sándor''' ([[Szeged]], [[1904]]. [[augusztus 1.]] – [[Budapest]], [[1980]]. [[május 10.]]) néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a [[20. század]]i magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az [[Alföld]] néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. |
'''Bálint Sándor''' ([[Szeged]], [[1904]]. [[augusztus 1.]] – [[Budapest]], [[1980]]. [[május 10.]]) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a [[20. század]]i [[Néprajz|magyar néprajz]] és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az [[Alföld]] néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. |
||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
44. sor: | 44. sor: | ||
--> |
--> |
||
==Főbb művei (válogatás)== |
== Főbb művei (válogatás) == |
||
* Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938) |
* Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938) |
||
* Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942) |
* Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942) |
||
73. sor: | 72. sor: | ||
== Díjak, kitüntetések == |
== Díjak, kitüntetések == |
||
* 1981 [[Ortutay Gyula-emlékérem]] |
* 1981 [[Ortutay Gyula-emlékérem]] |
||
87. sor: | 85. sor: | ||
* [[Gyuris György]]: Bálint Sándor munkássága : bibliográfia. Budapest : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Szeged : METEM : Múzeumi Tudományért Alapítvány, 2007. 122 p. ISBN 978-963-06-2352-0 |
* [[Gyuris György]]: Bálint Sándor munkássága : bibliográfia. Budapest : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Szeged : METEM : Múzeumi Tudományért Alapítvány, 2007. 122 p. ISBN 978-963-06-2352-0 |
||
== További információk == |
|||
==Külső hivatkozások== |
|||
{{commonskat|Sándor Bálint}} |
{{commonskat|Sándor Bálint}} |
||
* [http://www.tintakiado.hu/docs/szotarirok/38.php Szótárírók életrajza (Bálint Sándor)] |
* [http://www.tintakiado.hu/docs/szotarirok/38.php Szótárírók életrajza (Bálint Sándor)] |
A lap 2013. augusztus 27., 08:09-kori változata
Bálint Sándor | |
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből | |
Született | 1904. augusztus 1. Szeged, Magyarország |
Elhunyt | 1980. május 10. (75 évesen) Budapest, Magyarország |
Beceneve | Sanyi bácsi, Sándor bácsi |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár |
Tisztsége |
|
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1927) |
Kitüntetései |
|
Halál oka | közúti baleset |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
Életpályája
Szeged-alsóvárosi paprikatermesztő családban született, már egyéves korában árvaságra jutott, özvegy édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki ügyesen gazdálkodó, jól kereskedő asszony hírében állott. A gyermek Bálint Sándor hamar kitűnt az iskolában jó tanulmányi eredményeivel. Az első világháború idején számos feleség helyett ő írta meg a leveleket a fronton katonáskodó férjeknek.
A szegedi piaristáknál érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig (1924/1925-ben) a pesti egyetemen is tanult. 1930-tól a Néprajzi Intézetben Solymossy Sándor intézetvezető mellett díjtalan gyakornok. 1931-ben óraadó tanár a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1934-től egyetemi magántanárrá habilitálták Solymossy Néprajzi intézetében Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben. Bálint Sándor vállalta az Alföld-kutatást, az Alföld vallási néprajzának kutatását. Mind Solymossy, mind Sík Sándor helyeselte Bálint Sándor néprajzi tárgykörének megválasztását. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (amiben Demokrata Néppárttá válása után is megmaradt). A KDNP FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választásokon egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett (K)DNP-s politikusnak (a másik Eckhardt Sándor volt). Az 1947-es „kékcédulás választásokon” a Demokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.
1947–1965-ig egyetemi tanár. 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. 1966-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) és a Szögedi nemzet (1976) című monográfiáit. Főleg a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó és egyes munkatársak, köztük Juhász Antal, Lele József segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.
Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még 1960-70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában. A néprajztudomány 20. század közepére önállósuló egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.
Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.[2]
Emlékezete
A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását.[3] A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban helyeztek el szobrot róla, s az alsóvárosi Ferences templom terén. Újszegeden egy művelődési ház[4] az ő nevét vette fel. 2009-ben alakult meg a valláskutatás első hazai kutatóintézete, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola és az SZTE BTK működtetésében.[5].
Főbb művei (válogatás)
- Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938)
- Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942)
- Az esztendő néprajza (Bp., 1942)
- Sacra Hungaria (Kassa, 1943)
- Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944)
- Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957)
- Szeged városa (Bp., 1959)
- A szegedi paprika (Bp., 1962)
- A szegedi nép (Bp., 1968)
- Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972)
- Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973)
- Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975)
- Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975)
- A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
- Ünnepi kalendárium (I-II., Bp., 1977)
- A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981)
- Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983).
Társasági tagság
- Magyar Néprajzi Társaság (1925–)
- Magyar Nyelvtudományi Társaság (1926–)
- Dugonics Társaság
- Szegedi Alföldkutató Bizottság
Díjak, kitüntetések
Jegyzetek
- ↑ Magyar Nemzeti Névtér, 2019. (Hozzáférés: 2022. április 21.)
- ↑ Szeged Alsóvárosi temető VI/b-sírkertsor-4 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.
- ↑ http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujabb-merfoldkohoz-ertek-balint-sandor-boldoggaavatasaban
- ↑ Bálint Sándor Művelődési Ház, 6726 Szeged, Temesvári krt. 42.
- ↑ www.gfhf.hu/bsvi
Források
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 110. o. ISBN 963-05-6805-5
- Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. 559 p. ISBN 9634820379 Bálint Sándor szócikk ld. 85. o.
- Juhász Antal: Néprajz [Tanszék]. [Benne Bálint Sándor oktatói, kutatói munkája]. In: A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921–1998. /József Attila Tudományegyetem Szeged, 1999. Juhász írását ld. 173-180. o.
- Csapody Miklós: Bálint Sándor élete és politikai működése. 1904–1980; Korona Kiadó, 2004. 615 o. ill. ISBN 9639589586; [1] [2]
- Csapody Miklós: "Nehéz útra keltem..." - Beszélgetések Bálint Sándorral (Bába Kiadó, Szeged 2004. ISBN 963-9511-76-5)
- Gyuris György: Bálint Sándor munkássága : bibliográfia. Budapest : Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány Szeged : METEM : Múzeumi Tudományért Alapítvány, 2007. 122 p. ISBN 978-963-06-2352-0
További információk
- Szótárírók életrajza (Bálint Sándor)
- Száz éve született Bálint Sándor
- Barna Gábor, Hetény János, Szabó Ferenc: Bálint Sándor centenáriuma
- Lele József: Bálint Sándor élete és munkássága
- Miklós Péter: Tápé katolikus hagyományai
- Bálint Sándor: Boldog asszony vendégségében
- Életrajza In: Országgyűlési Almanach (1947–1949), Budapest, 2005 ISBN 963-03-3856-4
- Bálint Sándor a tudós és politikus. Barankovics István Alapítvány. [3]