Csapody Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csapody Miklós
Született 1955. szeptember 8. (62 éves)
Sopron
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Nagy Katalin
Szülei Csapody István, Priszinger Mária
Foglalkozása irodalomtörténész, újságíró, politikus
Iskolái JATE-BTK

Csapody Miklós weboldala

Csapody Miklós (Sopron, 1955. szeptember 8. – ) magyar irodalomtörténész, újságíró, politikus, országgyűlési képviselő. Politikai pályafutása során a Magyar Demokrata Fórum tagja volt kilépéséig, illetve 1990 és 2010 között országgyűlési képviselő. Fő szakterülete a határon túli magyarság volt.

Élete[szerkesztés]

Jómódú értelmiségi polgári családban született. Édesapja, dr. Csapody István (1930-2002) többgenerációs soproni polgár családból való, nyugalmazott botanikus, természetvédelmi felügyelõ, címzetes egyetemi tanár. Édesanyja, Priszinger Mária (1935) jómódú sopronszécsényi gazda családból származott, nyugdíjazásáig óvónõként dolgozott.[1] Mindketten hitüket gyakorló római katolikusok, gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. Apai nagyapja dr. Csapody József (1898-1975) soproni középiskolai tanár,[2] nagyanyja Scheffer Ilona (1893-1979) volt.[3] Szülei az 1956-os forradalom után egy évre Ausztriába emigráltak. Ezután hazatértek, Csapody Miklós itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, 1974-ben. Ezután a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsésztudományi karán végzett, magyar nyelv és irodalom, történelem és 20. századi magyar irodalom szakon, 1979-ben. Már az egyetemen kialakult irodalmi érdeklődése, szerkesztette az egyetemi lapot is. Sorkatonai szolgálatot nem teljesített.

Miután végzett, a Művelődési Minisztérium Irodalmi Főosztályának előadója, majd főelőadója lett. Munkaterülete az irodalmi folyóiratok, elsősorban a vidéken szerkesztett lapok elemzése volt. 1981-től sorozatossá váltak konfliktusai az akkori kultúrpolitikai vezetéssel, mígnem 1982-ben a Tiszatáj egy Erdéllyel foglalkozó cikke miatt eltávolították állásából. 1983-ban az Országos Széchényi Könyvtárba került, ennek 1989-ig volt alkalmazottja. Közben, 1988-ban Soros-ösztöndíjjal három hónapot töltött a müncheni Délkelet-európai Intézetben. 1989 októberében munkalehetőséget kapott: a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságán lett előbb tanácsos, majd decembertől 1990. májusig főtanácsos. A felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi magyarsággal való kapcsolattartás volt a feladata.

Nős, felesége a kolozsvári származású Nagy Katalin. Német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett.[4]

A politikában[szerkesztés]

Az 1980-as évek közepén részt vett a lakiteleki találkozón, és az MDF alapító tagja volt. Az 1990. évi országgyűlési választáson Budapest 15. számú választókerületében képviselővé választották. Az Országgyűlésben a külügyi állandó bizottságban és a Bős–nagymarosi vízlépcsővel foglalkozó ideiglenes bizottságban tevékenykedett, az IPU magyar csoportjának vezetőségi tagja volt. Az 1994. évi országgyűlési választásokon újra Budapest 15. sz. választókerületében indult, s ismét mandátumot szerzett. A parlamentben a külügyi állandó bizottságban dolgozott. 1996. április 15-éig a környezetvédelmi állandó bizottság, azon belül a turisztikai és idegenforgalmi albizottság tagja volt, április 16-ától a foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottság munkájában vett részt. A kulturális bizottság keretében működő millecentenáriumi, illetve millenniumi albizottság állandó meghívottja volt. Az 1998. évi választásokon ismét hozta a körzetét, ekkor kormánypárti politikusként politizált. A 2002-es választásokon még tudott győzni az egyéni körzetében, de 2006-ban már csak listáról került be.

Az MDF-ben zajló sorozatos kizárások ellenére is soká hű maradt pártjához, majd 2010. március 23-án bejelentette kilépését, illetve politikai pályafutásának végét. Ennek oka az volt, hogy nem kapott helyet a párt országos listáján a 2010-es országgyűlési választásokon, valamint megromlott a viszonya a párt elnökasszonyával, Dávid Ibolyával.[5] Emiatt az MDF csak nehezen tudott fővárosi listát állítani.[6][7]

Művei[szerkesztés]

  • Bódy Gábor: Tüzes angyal. V. Brjuszov nyomán; szerk. Csapody Miklós; Magvető, Bp., 1987 (JAK füzetek)
  • Értelem és remény. Vasárnapi jegyzetek, 1993-1998; Antológia, Lakitelek, 1998
  • Cseh Gusztáv, 1934-1985; szerk. Csapody Miklós; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 1998
  • "Budapest, életem akadémiája". Emléksorok Páskándi Gézáról, 1933-2003; Korona, Bp., 2003
  • "A világban helytállani...". Bálint Sándor élete és politikai működése, 1904-1980; Korona, Bp., 2004
  • "Nehéz útra keltem...". Beszélgetések Bálint Sándorral; szerk. Csapody Miklós; Bába, Szeged, 2004
  • A díszmagyar. Jegyzetek, esszék, tanulmányok; Korona, Bp., 2006
  • Kommunista terror – katolikus ellenállás. Szentimreváros élő öröksége; Dél Budáért Alapítvány, Szentimreváros [Bp.], 2006
  • Erdélyi féniks. Tanulmányok és kritikák; Korona, Bp., 2007
  • Késői ünnep. Tanulmányok és kritikák; Korona, Bp., 2008
  • Begyöngy élet; Kossuth, Bp., 2009
  • Egy nemzedék iskolája. Az Erdélyi Fiatalok, 1929-1933; Korona, Bp., 2009
  • Pályám emlékezete 1-2.; leírta és szerk. Csapody Miklós; Csapody Miklós, Bp., 2010
  • Politika és történetírás. Jakabffy és Mikó. Eszmetörténeti tanulmányok; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2012
  • Bálint Sándor, 1904-1980. Életrajz; Akadémiai, Bp., 2013 (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája közleményei)
  • Cseh Gusztáv; Exit, Kolozsvár, 2013
  • A Bánffy-misszió. Bukarest, 1943; Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutató Központ, Bp., 2014
  • Bánffy Miklós kettős küldetése. Bukarest, 1943. Politika és diplomácia; Polis, Kolozsvár, 2015
  • Szakralitás, tudomány, művészet. Bálint Sándor munkássága, 1940-1980. Kapcsolatok, pályarajz, levelek; Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutató Központ–NKE Szolgáltató Nonprofit Kft., Bp., 2015-
  • A Magyar PEN Club története, 1926-2016, 1-2.; Magyar PEN Club, Bp., 2016

Források[szerkesztés]