Ča nyelvjárás

Čakavica nyelvjárás čakavsko najrečje, čakavica, čakavština, čakavščina
Beszélik	Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Magyarország (ez utóbbi két helyen a gradistyei nyelv), Olaszország (ezen a helyen molisei horvát nyelv)
Terület	Közép-Európa, Balkán
Beszélők száma	Ismeretlen fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti-szláv nyelvek     Szláv nyelvek      Déli szláv nyelvek       Közép-délszláv diarendszer        čakavica nyelvjárás
Írásrendszer	Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs

A čakavica nyelvjárás (čakavsko narječje, čakavica, čakavština) egyike a közép-délszláv diarendszer három legnagyobb változatának a kajkavica és a štokavica nyelvjárás mellett. Legtöbb beszélője isztriai és dalmáciai horvát. A čakavicához tartozik még két önállósult nyelvjárás, a gradistyei nyelvjárás Ausztriában és Nyugat-Magyarországon, és a molisei nyelvjárás Közép-Olaszországban.

A nevét a mit kifejezésből származtatják, ami horvátul ča, vagy ca. Ezt a nyelvjárást az Adriai-tenger mellékén, az Isztriai-félszigeten, a Kvarner-öböl térségében és a dalmát szigeteken beszélik. A horvátok közül sokan előszeretettel dalmát nyelvnek nevezik, mivel a mostani Dalmácia lakóinak egy jelentős részét a horvátok teszik ki, de máshol a štokavicát beszélik. Igazság szerint a dalmát megnevezésre nem tarthatna igényt a čakavica, mivel az igazi dalmát nyelv az újlatin nyelvcsaládba tartozott, beszélői végül a horvátokba beolvadtak és a nyelv kihalt, de jövevényszóként néhány eleme beépült a štokavicába és čakavicába.

Története

A čakavica nyelvjárás volt az első, amely irodalmi nyelvet alakított ki. Az első horvát nyelvemlékek között számon tartott Tekintés Isztriára című szöveg tulajdonképpen čakavica nyelvjárásban íródott, ugyanúgy a vindoli kódex is, de ezekbe vegyült az óegyházi szláv nyelvből is. A Baškában talált arhaikus szövegek is čakavicául vannak, amelyeket glagolita ábécében írtak. Ezt az írásmódot a čakavica nyelvjárás a 17. századig használta.

Habár a középkori és kora újkori Horvátország hivatalos nyelve a kajkavica volt, ebben a régióban az egyház és az írók a saját variánsukat használták továbbra is.

A régi čakavica terület a középkorban még jóval nagyobb volt a mostaninál, kiterjedt Délnyugat-Horvátországra és Bosznia bizonyos területeire. A čakavica területnek állandó éritntkezése volt a dalmát városokkal és Itáliával is, emiatt dalmát és olasz hatás is érte a nyelvjárást.

A 16. században a törökök kiterjesztették az uralmukat a még Mátyás király idejében meghódított magyar Boszniára és Horvátország déli területeire. Klissza és más itteni várak környékén állandó harc folyt a boszniai törökök, a bosnyákok és a horvátok között. Miután Klissza elesett, a török hódítás nagyon sok horvátot szakított fel helyéről, akik közül nem egy Magyarország felé vette az irányt, amelyekből a mai burgenlandi és nyugat-magyarországi horvát egy része formálódik. A kialakult gradistyei nyelvjárás régi sztenderdje főként a čakavicára alapul, amelynek elsősorban Sopron és a Fertő-tó környékén van a legtöbb beszélője, bár a századok során a gradistyei nagyon sokat vesztett eredeti čakavica mivoltából. A másik csoport Moliséba menekült és az elszigetelődés miatt szintén saját nyelvi alakuláson ment át. Más csoportok menekültek még Észak-Itáliába és a szlovén Krajnába is, amely akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozott, de ők hamar beolvadtak.

Elmenekült čakavicák helyére štokavica horvátok (részben pedig szerbek és bosnyákok) költöztek, így a čakavica nyelvjárás területe jelentősen összezsugorodott.

A čakavica nyelvjárásban eltérő alakulások mentek végbe. Míg a szárazföldön élő čakavica beszélők számos külső elemet felvettek, addig a szigeti čakavicában őrződött meg a legtöbb eredeti elem. A mai nyelvészek főleg a dalmát szigeteken beszélt čakavica felé fordítanak nagyobb figyelmet.

Beszélői

Ma a horvátok 12%-a tekinthető a čakavica nyelvjárás beszélőinek, amelybe nem tartoznak bele gradistyei nyelvjárást beszélők, illetve azok akik más külföldi országokban élnek.

A legfőbb érája a szigeti čakavica nyelvjárásoknak a Korčula, Mljet, Hvar, Brač és Elafiti szigeteken van. A szárazföldi čakavicát legtöbben Isztriában beszélik, míg a távolabb eső közösségekben Vinodol, Zára, Tengerfehérvár, Split és Pelješac vidékein vannak számottevően beszélőik. Egy-egy ilyen čakavica területet teljesen körbeveszik a štokavica horvátok.

Nyelvjárások

• Ekavica alapú buzeti és észak-čakavica nyelvjárás: Isztria északkeleti területén, Rijekában, Bakarban és a Cres szigeten beszélik.
• Ikavica-Ekavica alapú közép-čakavica nyelvjárás: Lošinj, Krk, Rab, Pag, Dugi szigetén, valamint Vinodol és Pokupje területén.
• Ikavica alapú délnyugati- és déli-čakavica nyelvjárás: Délnyugat-Isztrián, a Brač, Hvar, Vis, Korčula, Pelješac szigeteken, valamint Zadar és Split vidékén, és a Gacka völgyben.
• Ijekavica alapú északkeleti-čakavica nyelvjárás: a Lastovo szigeten, valamint a Janjinán és a Pelješacon.

Nyelvtani tulajdonságok

A nyelvészek álláspontja nem egységes azt illetően, hogy mi tekinthető a čakavica kizárólagos, saját jellemvonásának.

A čakavica szókészletében olyan szavak vannak amelyek a bolgár nyelvhez viszik közel, ilyen például a jazik 'nyelv' kifejezés, amelyet a bolgár is pontosan így használ. Ez kétséget kizáróan az óegyházi szláv nyelv hatása. A kajkavicában, štokavicában, sőt a gradistyei nyelvjárásban is, ez jezik.

A čakavica az egyes szám, első személyben tett ragozásoknál -n végződést mond, míg a kajkaviban és a szlovénben -m. Így például az én vagyok kajkaviul: ja sam, čakaviul: ja san, szlovénül: jaz sem. Bár vannak más, többek között szlovén dialektusok, amelyek szintén -n végződésű kiejtést használnak, így a vend nyelv is, amelynek korai írott normája is használta írásban az alakot, míg végül a szlovén sztenderd norma alapján ő is az -m végződés írására tért át. Fontos itt megjegyezni, hogy a gradistyei nyelvjárás, amelynek már a 17. század elején alakult írott nyelvi normája, hatással volt a vend nyelv, később pedig a vend gyakorolt hatást a gradistyeire.

A đ betűt a horvát sztenderdben általában dzs-nek ejtik, míg ezt a čakavica gy-nek. A kajkavicával és a štokavicával ellentétben ez e-ző kiejtésű a ragozásokban, így például a čakavica nyelv szótára kifejezést čakavicául ričnik čakavskega jazika formában mondja, amely szlovénul slovar čakavskega jezika lenne. A tengermelléki szlovén és čakavica között kiejtés tekintetében hasonlóság figyelhető meg, s az idők során többször hatottak egymásra, mivel Adria mellett fekvő krajnai városokkal szintén széleskörű kapcsolata volt a čakavica horvátoknak. Srečko Kosovel, a tengermellékről származó szlovén költő verseiben, ahová az irodalmi nyelv mellé saját nyelvjárása elemeit is belevitte, ugyanúgy kimutatható benne a čakavizmus hatása. A szlovén hatást mutatja, hogy a čakavica nyelv saját magát čakavščiná-nak nevezi, ugyanúgy a szlovén nyelv is -ščina végződéssel illeti a nyelvek neveit, míg ez a horvátban inkább -ština.

A čakavica nyelvjárás helyzete

A Tito vezette kommunista Jugoszláviában szó sem lehetett arról, hogy az emberek használhassák saját nyelvjárásaikat, így a čakavi is háttérbe szorult Tito az internacionalizmus jegyében mindenkit egységesen jugoszlávvá akart formálni, amely egyet jelentett azzal, hogy az élet minden területén egységes nyelvet használjanak, így a horvátoknál mindenütt a štokavica irodalmi nyelvet.

A čakavicát a horvátok is közül nagyon sokan nyelvi normaként és nem egyszerű nyelvjárásként tekintik, hasonlóan a másik két Horvátországban beszélt nagy dialektusról. A čakavicának is van saját irodalmi nyelve és irodalma, sőt a legfőbb érve a pártolóinak, hogy ezen a nyelven keletkeztek az első horvát írások. A čakavica horvát irodalom a horvát irodalom egyik gyöngyszeme. Regionális szinten a čakavica volt a tengermelléki Horvátország hivatalos nyelv a kajkavica után. Az első horvát szótár is tulajdonképpen čakavica nyelvjárásban íródott, Verancsics Faustus nyomán.

A čakavica irodalmi nyelvjárás a 18. században kezdett hanyatlani. Ljudjevit Gaj is a délszláv egység megteremtése érdekében a horvát irodalmi nyelv alapjának a štokavica nyelvjárást választotta.

Jugoszlávia utolsó évtizedében éledezni látszott haló poraiból a čakavica nyelvjárás, ennek keretében Isztriában létrejött a Ča-val nevű pop rock együttes, amely čakavica nyelven énekelt. A Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia tanítja a čakavica nyelvjárást. 2007-ben próbáltak wikipédiát is létrehozni a nyelvjárásban, de nem jártak sikerrel. Crikvenicában évente jelentkezik a Vinodolski zbornik, sőt több dalmát városban és szigeten is működik čakavica nyelvű rádió adás.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Chakavian dialect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Forrás

• J. Božanić: Čakavska rič, vol. 1.- 32., Književni krug Split.
• J. Hamm, M. Hraste, P. Guberina: Govor otoka Suska. Hrvatski dijalektološki zbornik 1, Zagreb 1956.
• M. Hraste, P. Šimunović, R. Olesch: Čakavisch-deutsches Lexikon, Band I-III, Köln-Wien, 1979 - 1983.
• J. Kalsbeek: The Cakavian Dialect of Orbanici near Zminj in Istria. Studies in Slavic and General Linguistics. Amsterdam: Rodopi, 1998. 608 pp
• M. Kranjčević: Ričnik gacke čakavšćine. Čakavski sabor, Otočac 2003.
• K. Langston: Cakavian Prosody: The Accentual Patterns of the Cakavian Dialects of Croatian. Bloomington: Slavica 2006. 314pp
• I. Lukežić: Trsatsko-bakarska i crikvenička čakavština. Izdavački centar Rijeka, Rijeka 1996.
• B. Matoković-Dobrila: Ričnik velovaroškega Splita, Denona, Zagreb 2004.
• A. Roki-Fortunato: Libar Viškiga jazika. Libar Publishing, Toronto 1997.
• P. Šimunović: Rječnik bračkih čakavskih govora, Brevijar, Supetar 2006.
• Z. Turina, A. Šepić-Tomin: Rječnik čakavskih izraza - područje Bakarca i Škrljeva, Riječko književno i naučno društvo, Rijeka 1977.
• N. Velčić: Besedar Bejske Tramuntane. Čakavski sabor i Adamić d.o.o, Cres-Lošinj 2003.
• M. Yoshamya: Glossaries of east Kvarner (Baška, Rab, Vinodol) - dictionary, grammar and culture, vol. 1: 1224 p., ITG - Zagreb 2005

Külső hivátkozások

• Čakavsko narječje u Istri
• Josip Lisac: Hrvatska dijalektologija 2. Čakavsko narječje)