„Csallóköz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Források: kieg |
Települések, térkép Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{coor title dms|47|56|46|É|17|40|34|K|type:adm2nd_region:SK}} |
|||
⚫ | |||
[[Fájl:Žitný ostrov location map.svg|bélyegkép|jobbra|250px|A Csallóköz fekvése Szlovákián belül]] |
|||
⚫ | |||
⚫ | A '''Csallóköz''' ({{ny-sk|Žitný ostrov}}, {{ny-de|Große Schüttinsel}}) hosszúkás alakú folyami [[sziget]] a [[Kisalföld]] [[szlovákia]]i részén, a [[Duna|Dunától]] északra, [[Pozsony]]tól délkeletre. A [[Duna]], a [[Kis-Duna]] és a [[Vág (folyó)|Vág-Duna]] határolja. [[Pozsony]]tól (amelynek egy kis része a Csallóközben fekszik) [[Komárom (Szlovákia)|Komáromig]] húzódik. Legnépesebb települése [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]. Legnagyobb részét a [[Dunaszerdahelyi járás]] foglalja magába. |
||
⚫ | |||
⚫ | A '''Csallóköz''' ({{ny-sk|Žitný ostrov}}, {{ny-de|Große Schüttinsel}}) |
||
⚫ | |||
A terület termálvizeinek ásványianyag-tartalma igen kedvező. |
A terület termálvizeinek ásványianyag-tartalma igen kedvező. |
||
A Csallóköz [[1918]]-ig a [[Magyar Királyság]] szerves részét képezte. Lakossága az [[1940-es évek]] második felében történt [[kitelepítés|ki- és betelepítések]] ellenére is döntő többségében [[magyarok|magyar]]. |
A Csallóköz [[1918]]-ig a [[Magyar Királyság]] szerves részét képezte megosztva [[Pozsony vármegye|Pozsony]] és [[Komárom vármegye]] között. Lakossága az [[1940-es évek]] második felében történt [[kitelepítés|ki- és betelepítések]] ellenére is döntő többségében [[magyarok|magyar]]. |
||
Nevét valószínűleg egykor a Dunába torkolló [[Csalló |
Nevét valószínűleg egykor a Dunába torkolló [[Csalló]] folyótól kapta, mely nagyjából a mai [[Kis-Duna]] helyén folyhatott és török eredetű szónak vélnek.<ref>[[Csölle]], Csurla nemzetség, Csarlóköz - carlak = sirály http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm</ref> Egyes mondák szerint egykor a [[tündér]]ek birodalma volt. Bővelkedett természeti kincsekben, ezért is nevezték „Aranykertnek”. |
||
== Földrajz == |
== Földrajz == |
||
15. sor: | 14. sor: | ||
=== Élővilág === |
=== Élővilág === |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises, sziles tölgyes és a füzes nyárfás ártéri erdők alkotják. Helyenként szintén megtalálhatóak mocsarak különböző fajtái. Vezető fa fajta a nyárfa és a füzek, de mindezek mellett előfordul a fehér akác, kőris és a szilfák. Bokrok közül megtalálható a fekete bodza, galagonya, som, fagyal, kányabangita és a szeder. Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények. |
A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises, sziles tölgyes és a füzes nyárfás ártéri erdők alkotják. Helyenként szintén megtalálhatóak mocsarak különböző fajtái. Vezető fa fajta a nyárfa és a füzek, de mindezek mellett előfordul a fehér akác, kőris és a szilfák. Bokrok közül megtalálható a fekete bodza, galagonya, som, fagyal, kányabangita és a szeder. Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények. |
||
30. sor: | 32. sor: | ||
== Történelem == |
== Történelem == |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
[[I. Mátyás magyar király|Mátyás királynak]] [[Nagymegyer]] környéke volt a kedvenc vadászó területe, [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]] pedig kedvenc [[hajó]]ja állomásozott. A [[török hódoltság|török]] megszállás alatt Csallóköz Pozsonyt és a budai pasát is kiszolgálta. A csapatok felvonulási területe is itt volt. Rengeteg portya folyt ezen a területen. A rendi felkelés bizonyítékaként felgyújtották [[Somorja]] városát. |
[[I. Mátyás magyar király|Mátyás királynak]] [[Nagymegyer]] környéke volt a kedvenc vadászó területe, [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]] pedig kedvenc [[hajó]]ja állomásozott. A [[török hódoltság|török]] megszállás alatt Csallóköz Pozsonyt és a budai pasát is kiszolgálta. A csapatok felvonulási területe is itt volt. Rengeteg portya folyt ezen a területen. A rendi felkelés bizonyítékaként felgyújtották [[Somorja]] városát. |
||
38. sor: | 39. sor: | ||
[[1918]]-ban [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] került ez a színmagyar terület. Földreformot hajtottak végre, amelynek következményeként ide özönlöttek a [[csehek]], [[morvák]], [[szlovákok]], akik ún. kolóniákat alkottak. [[1938]]-ban a területet visszacsatolták Magyarországhoz, majd a [[második világháború]] után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következtek. A [[deportálás]]ok és a [[szlovák–magyar lakosságcsere|lakosságcsere-egyezmény]] keretében több ezer magyar család volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Házaikba idegen telepesek költöztek. |
[[1918]]-ban [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] került ez a színmagyar terület. Földreformot hajtottak végre, amelynek következményeként ide özönlöttek a [[csehek]], [[morvák]], [[szlovákok]], akik ún. kolóniákat alkottak. [[1938]]-ban a területet visszacsatolták Magyarországhoz, majd a [[második világháború]] után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következtek. A [[deportálás]]ok és a [[szlovák–magyar lakosságcsere|lakosságcsere-egyezmény]] keretében több ezer magyar család volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Házaikba idegen telepesek költöztek. |
||
== Települések == |
|||
Legnagyobb települések: |
|||
{| {{széptáblázat}} |
|||
! Név !! Népesség<br /> <small>(fő, 2011)</small> |
|||
|- |
|||
| [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]] || align="right" | 34349 |
|||
|- |
|||
| [[Dunaszerdahely]] || align="right" | 22477 |
|||
|- |
|||
| [[Pozsonypüspöki]]<br />([[Pozsony]] része) || align="right" | 20611 |
|||
|- |
|||
| [[Somorja]] || align="right" | 12726 |
|||
|- |
|||
| [[Gúta]] || align="right" | 10696 |
|||
|- |
|||
| [[Nagymegyer]] || align="right" | 8859 |
|||
|- |
|||
| [[Bős]] || align="right" | 5361 |
|||
|- |
|||
| [[Dunajská Lužná]] || align="right" | 4482 |
|||
|} |
|||
Lásd még: [[:Kategória:Csallóköz települései]] |
|||
== Néprajz == |
== Néprajz == |
||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
A Kis-Duna és a Duna régmúlt képéhez a vízimalmok sokasága is hozzátartozott, melyekből még a 19. |
A Kis-Duna és a Duna régmúlt képéhez a vízimalmok sokasága is hozzátartozott, melyekből még a [[19. század]]ban is több száz működött. |
||
A [[dunaszerdahely]]i |
A [[dunaszerdahely]]i [[Csallóközi Múzeum]] néprajzi gyűjteményében láthatók a dunai aranymosók szerszámai is. A Csallóköz egyik nevezetes tevékenysége volt az [[aranymosás]], melynek művelői féltve őrizték titkaikat. Romantikus, de fárasztó foglalkozás volt ez, s meggazdagodni nem nagyon lehetett belőle. |
||
Csallóköz népviseletében szerepet kapott a [[Kékfestő|kékfestéssel]] készült öltözet is. Az ősi kékfestő műhelyek azonban napjainkra sajnos megszűntek. |
Csallóköz népviseletében szerepet kapott a [[Kékfestő|kékfestéssel]] készült öltözet is. Az ősi kékfestő műhelyek azonban napjainkra sajnos megszűntek. |
||
59. sor: | 84. sor: | ||
A védett övezetben található a Hami nádas is, hol a növénytakaró központi részét a nád és a magas sás sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes vagy nyárfás növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős: békaliliom, fehér tündérrózsa, vízitök, virágkáka. |
A védett övezetben található a Hami nádas is, hol a növénytakaró központi részét a nád és a magas sás sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes vagy nyárfás növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős: békaliliom, fehér tündérrózsa, vízitök, virágkáka. |
||
⚫ | |||
egy Lion nevű olasz származású polgár volt, aki Csicsóra nősült. Az ő háza őrzi még ma is a holtágat - LION-t. |
|||
⚫ | A Duna már az Osztrák-Magyar monarchia korában is bizonyos szakaszaira fel volt osztva. A folyó mentén lakóházak épültek az alkalmazottaknak, akiknek feladata a szakaszok őrzése volt. Az utolsó ilyen gátőr az Első Szlovák Köztársaság idején egy Lion nevű olasz származású polgár volt, aki Csicsóra nősült. Az ő háza őrzi még ma is a holtágat - LION-t. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
== Lásd még == |
|||
* [[Bős–nagymarosi vízlépcső]] |
|||
* [[Slovnaft]] |
|||
* [[Szigetköz]] |
|||
== Jegyzetek == |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
== Források == |
== Források == |
||
82. sor: | 116. sor: | ||
*[[Baranyay József]] 1911: A régi Csallóköz. Nagymegyer. |
*[[Baranyay József]] 1911: A régi Csallóköz. Nagymegyer. |
||
*[[Bartal György (jogtörténész)|Bartal György]] 1860: Csallóköz történeti vázlata. Pest. |
*[[Bartal György (jogtörténész)|Bartal György]] 1860: Csallóköz történeti vázlata. Pest. |
||
{{források}} |
|||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
{{commonskat|Zitny ostrov}} |
|||
* [http://www.csallokoz.lap.hu/ Csallóköz.lap.hu] – Linkgyűjtemény |
|||
* [http://www.csallokozonline.sk/ Csallóköz regionális hetilap] |
* [http://www.csallokozonline.sk/ Csallóköz regionális hetilap] |
||
* [http://bucsujaras.hu/szentantal/tortenet.htm Szentantali könnyező szűzanya] |
* [http://bucsujaras.hu/szentantal/tortenet.htm Szentantali könnyező szűzanya] |
||
* [http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm A Csallóköz név nyomában] |
* [http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm A Csallóköz név nyomában] |
||
* [http://www.csallokoz.lap.hu/ linkgyűjtemény Csallóközről] |
|||
* [http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3096 Csatornák építése a Csallóközben (Magyar Világhíradó, 1938 december)] |
* [http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3096 Csatornák építése a Csallóközben (Magyar Világhíradó, 1938 december)] |
||
94. sor: | 128. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:C~salloko~z}} |
{{DEFAULTSORT:C~salloko~z}} |
||
[[Kategória:Duna-szigetek]] |
[[Kategória:Duna-szigetek]] |
||
[[Kategória:Szlovákia tájegységei]] |
[[Kategória:Szlovákia tájegységei]] |
A lap 2014. január 7., 22:04-kori változata
é. sz. 47° 56′ 46″, k. h. 17° 40′ 34″
A Csallóköz (szlovákul: Žitný ostrov, németül: Große Schüttinsel) hosszúkás alakú folyami sziget a Kisalföld szlovákiai részén, a Dunától északra, Pozsonytól délkeletre. A Duna, a Kis-Duna és a Vág-Duna határolja. Pozsonytól (amelynek egy kis része a Csallóközben fekszik) Komáromig húzódik. Legnépesebb települése Komárom. Legnagyobb részét a Dunaszerdahelyi járás foglalja magába.
A Csallóköz Európa legnagyobb szárazföldi szigete. A folyók övezte síkság Szlovákia legtermékenyebb területei közé tartozik. Itt található Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészlete, a Duna föld alatti hordalékaiban. A terület termálvizeinek ásványianyag-tartalma igen kedvező.
A Csallóköz 1918-ig a Magyar Királyság szerves részét képezte megosztva Pozsony és Komárom vármegye között. Lakossága az 1940-es évek második felében történt ki- és betelepítések ellenére is döntő többségében magyar.
Nevét valószínűleg egykor a Dunába torkolló Csalló folyótól kapta, mely nagyjából a mai Kis-Duna helyén folyhatott és török eredetű szónak vélnek.[1] Egyes mondák szerint egykor a tündérek birodalma volt. Bővelkedett természeti kincsekben, ezért is nevezték „Aranykertnek”.
Földrajz
Az árvízvédelem ismert kezdetei egészen a 15. századig nyúlnak vissza, amikor Zsigmond király elrendelte a somorjai gát megépítését. A tervszerű árvízvédelem azonban csak a 19. században kezdődött el. A belvízlevezető csatornahálózat építése 1854-ben kezdődött és hosszú évtizedeken át folytatódott.
Élővilág
A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises, sziles tölgyes és a füzes nyárfás ártéri erdők alkotják. Helyenként szintén megtalálhatóak mocsarak különböző fajtái. Vezető fa fajta a nyárfa és a füzek, de mindezek mellett előfordul a fehér akác, kőris és a szilfák. Bokrok közül megtalálható a fekete bodza, galagonya, som, fagyal, kányabangita és a szeder. Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények.
Állattani szempontból a terület rendkívül fontos a halfauna védett, kihalás széllén álló fajának a lápi pócnak, mely a dunamenti terület endemikus faja - valamint az emlősök közül a patkányfejű pocoknak az előfordulása miatt.
Értékes kétéltűek és hüllők előfordulása, mint például ásóbéka vagy az erdei sikló. A Hami nádas emellett madártanilag is jelentős lelőhely tekintettel a 80 madárfajra, amiből 51 védett, mint például a - nádiposzáta, sármány, fülemüle és mások. A Hami nádas pillanatnyilag a viszonylag legöregebb mocsári növényi biotóp a csicsói területen. Eredetileg dunai folyóág folyamatos eliszaposodásának eredménye. A terület értéke ritka mocsári életközösség megőrzésében rejlik, amely a legidősebb a csicsó terület fokozatosan eliszaposodó volt dunai-ágainak sorában.
A Csallóközben telelnek át az északi vadlibafajok, s a terület kedvelt élőhelye a vadkacsának, fácánnak, fürjnek, túzoknak és számos védett madárfajnak. Baka község határában, a Duna ártéri erdeiben található a ritkaságszámba menő rétisas kiemelten védett fészkelőhelye. A fekete harkály által kiszorított szalakóta az 1970-es években teljesen eltűnt, de az 1990-es évek közepén ismét felfedezték néhány példányát. A túzok–állomány az 1970-es években még megközelítőleg 300–400 körül mozgott, jelenlegi állománya azonban csupán néhány egyedre korlátozódik. Viszonylag gyakori madárfaj a gyurgyalag. A hattyúk egyedszáma is nagy mértékben megnövekedett.[2]
A Csallóközben 1959 óta követhető nyomon a gólya elektromos vezetékek oszlopain való fészkelése. Míg 1934-ben még a fészkek kétharmada volt épületek (nád)fedelein, és majdnem egyharmaduk kéményeken, addig 50 évvel később épületek tetőzetén már nem ismertek a régióban fészkelést. A fészkek kétharmada ekkor már villanyoszlopokon volt. A fákon való fészkelés az egész vizsgált időszakban elenyésző mértékű volt.[3]
Történelem
A honfoglaláskor Lél törzse szállta meg a területét. A mai holtág területét először a középkorban IV. Béla király 1268-ból származó adományozó levelében említik, mint AQUA AD VILIAM CYCHOV. Ebben az időszakban indult a terület benépesedése is.
Mátyás királynak Nagymegyer környéke volt a kedvenc vadászó területe, Komáromban pedig kedvenc hajója állomásozott. A török megszállás alatt Csallóköz Pozsonyt és a budai pasát is kiszolgálta. A csapatok felvonulási területe is itt volt. Rengeteg portya folyt ezen a területen. A rendi felkelés bizonyítékaként felgyújtották Somorja városát.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei csallóközi vonatkozásai közé tartozik a Somorja melletti Pipagyújtónál történt kisebb ütközet is. A magyar honvédek állásokat építettek, amikor egy kis létszámú osztrák csapat rájuk támadt. 7 magyar katona meghalt és a csárdát felgyújtották. Csiliznyáradon van egy honvédsír. Színi Sebő Alajos ezredes a tápióbicskei csatában, párbajban megölt egy osztrák ezredest. Állítólag Jókai Mór róluk mintázta A kőszívű ember fiaiból jól ismert Baradlay–Palwicz párbajt. Nagyobb csaták nem voltak.
1918-ban Csehszlovákiához került ez a színmagyar terület. Földreformot hajtottak végre, amelynek következményeként ide özönlöttek a csehek, morvák, szlovákok, akik ún. kolóniákat alkottak. 1938-ban a területet visszacsatolták Magyarországhoz, majd a második világháború után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következtek. A deportálások és a lakosságcsere-egyezmény keretében több ezer magyar család volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Házaikba idegen telepesek költöztek.
Települések
Legnagyobb települések:
Név | Népesség (fő, 2011) |
---|---|
Komárom | 34349 |
Dunaszerdahely | 22477 |
Pozsonypüspöki (Pozsony része) |
20611 |
Somorja | 12726 |
Gúta | 10696 |
Nagymegyer | 8859 |
Bős | 5361 |
Dunajská Lužná | 4482 |
Lásd még: Kategória:Csallóköz települései
Néprajz
A Kis-Duna és a Duna régmúlt képéhez a vízimalmok sokasága is hozzátartozott, melyekből még a 19. században is több száz működött.
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum néprajzi gyűjteményében láthatók a dunai aranymosók szerszámai is. A Csallóköz egyik nevezetes tevékenysége volt az aranymosás, melynek művelői féltve őrizték titkaikat. Romantikus, de fárasztó foglalkozás volt ez, s meggazdagodni nem nagyon lehetett belőle.
Csallóköz népviseletében szerepet kapott a kékfestéssel készült öltözet is. Az ősi kékfestő műhelyek azonban napjainkra sajnos megszűntek.
Az itt élők ősfoglalkozása elsősorban a halászat volt. A legfontosabb halak: a viza, a harcsa, a ponty, a keszeg, a süllő, a csuka és egyéb kisebb fajok, például a vágódurbincs. Egykoron a térség egyik legértékesebb halfaja a viza volt. Ez a Fekete-tengerből a Csallóköz csendes vizeibe ívni felvándorló halóriás. A halakat a piacokon árulták. A bécsi halpiacon például külön standjuk volt a csallóközi vizásoknak.
Látnivalók
|
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Észak-Csallóköz fő látnivalója a szentantali ferences kolostor, amely a vidék fontos búcsújáróhelye immár három évszázada. A legenda szerint 1715-ben a kegyképen Szűz Mária szemeiből először víz, azután vér tört elő. Még több könnyezés is történt és csodás gyógyulások történtek a buzgó imádság hatására. Remete Szent Antal-zarándokhellyé vált és mind a mai napig búcsút tartanak a kolostorban.Sok látnivaló található még Csallóközben, számos kastélyok, múzeumok. A legnagyobb turisztikai helyet viszont a bősi vízierőmű jelenti. Itt a töltésen - kerékpárutakon Bécsből az erőműn keresztül Csiliznyárad felé el lehet jutni Budapestre is. A Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi Terület Csicsó és Kulcsod kataszterében a Duna folyó árterületén kivül fekszik. Összterülete 79,87 hektár, ebből 52,28 hektár esik Csicsó kataszterébe. Védett övezetté csak a Csicsóhoz tartozó rész lett nyilvánítva.
A Csicsói Holtág a Csallóköz egyik természetileg legértékesebb területe. A terület magját maga a szabálytalan alakú holtág alkotja. A keleti partvonalat meredek védőgát határolja, a nyugati part enyhébb lejtésű és folyamatosan sűrű , gyékényesbe és nádasba megy át. Az egész holtág a fokozatosan eliszaposodás és növényzettel való benövés stádiumában van.
A keleti részen egy nagy öböl található. amely a töltésnek a 19. század végén bekövetkezett gátszakadásakor keletkezett. A nyugati részen a partok hosszában majdnem a teljes holtág be van nőve vízi növényzettel. Ez a jelenség valószínűleg a domináns nyugati szelekkel hozható összefüggésbe. A rezervátum külső területét a régi, több mint 100 éves, parti vegetációval benőtt dunai töltés alkotja. Ez egy változó szélességű ártéri-erdő és bozót sáv a holtág hosszában, amely a vízfelület felé helyenként littorális (azaz a tengerpartokra jellemző) növénytársulásokba megy át. A töltés átmenetet képez a szomszédos mezők és a tavak között, egyben ez alkotja a rezervátum védett övezetét is.
A védett övezetben található a Hami nádas is, hol a növénytakaró központi részét a nád és a magas sás sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes vagy nyárfás növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős: békaliliom, fehér tündérrózsa, vízitök, virágkáka.
A Duna már az Osztrák-Magyar monarchia korában is bizonyos szakaszaira fel volt osztva. A folyó mentén lakóházak épültek az alkalmazottaknak, akiknek feladata a szakaszok őrzése volt. Az utolsó ilyen gátőr az Első Szlovák Köztársaság idején egy Lion nevű olasz származású polgár volt, aki Csicsóra nősült. Az ő háza őrzi még ma is a holtágat - LION-t.
A terület a Duna vízgyűjtő területébe tartozik. Hidrológiai szempontból is főleg a Duna folyásának hatása alatt áll.
A holtág a felszínalatti szivárgásokból táplálkozik. A víz átlagmélysége 3 méter, a legmélyebb részen eléri a 6,1 métert is. Nagy víztartalom és vízáteresztő képesség jellemzi. Emellett a rendszert befolyásolja a csatornahálózat és a bősi vízierőmű is.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Csölle, Csurla nemzetség, Csarlóköz - carlak = sirály http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Hataron_tuli_magyarsag/A_csallokoz_sziveben/pages/013_csallokoz_nev_nyomaban.htm
- ↑ Szabad Újság 1996. augusztus 8-i lapszáma.
- ↑ Stollmann 1990; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62.
Források
- Béresová, K. 2011: Žitný ostrov - Textový a obrazový sprievodca.
- Koncsol László 2005: A csallóköz városai és falvai III. Lakszakállas - Vők. Pozsony.
- Gyulai Rudolf 2003: Az Alsó-csallóközi és Csilizközi Egyesült Ármentesítő és Alsó-csallóközi Belvízlevezető Társulat története.
- Id. Alapi Gyula 1994: A csallóközi halászat története. Pozsony.
- Ipolyi Arnold 1994: Csallóköz műemlékei. Pozsony.
- Ipolyi Arnold 1993: Csallóközi uti-képek. Pozsony.
- Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53.
- N. László Endre 1988: Duna aranya.
- Vörösmarty Géza 1975: Pogánykori emlék a Csallóközben. Irodalmi Szemle XVIII, 724-725.
- Marczell Béla 1975: Csallóközi farsang. Irodalmi Szemle XVIII, 726-731.
- Franz Josef Beranek 1962: Der madjarische Name der Schüttinsel. Südostdeutsches Archiv V, 184-190.
- Gyalókay Miklós 1942: Síkvidéki területek lefolyási tényezőjének megállapítása. Budapest.
- Machnyik Andor 1935: Csallóköz.
- Bálint István 1926: Az Alsó-csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat 1876-1926. Komárom.
- Baranyay József 1911: A régi Csallóköz. Nagymegyer.
- Bartal György 1860: Csallóköz történeti vázlata. Pest.