„Zilah magyar irodalmi és művelődési élete” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
A magyar sajtóélet csak az 1940–44-es években gazdagodik Szilágy Vármegye Hivatalos Lapjával és a megyei tanfelügyelőség által tanítók számára kiadott Hivatalos Közlönnyel. Ezek mellett a baptista felekezet által 1940-ben indított (és egészen 1946-ig megjelenő) lap, ''Az Igazság Tanúja'' érdemel említést.
 
Zilah nem szűkölködött neves emberekben: itt élt [[Zoványi György]] (II. Rákóczi Ferenc tábori lelkésze) és [[Salamon László (költő)|Salamon László]] ([[Kőrösi Csoma Sándor]] egykori iskolatársa, a zilahi kollégiumi könyvtár alapítója), a Kollégium diákja volt [[Bíró Lajos (zoológus)|Biró Lajos]] zoológus, [[Új-Guinea]]-kutató, [[Szikszai Lajos]], a Zilah–Dés vasútvonal építésének, a Wesselényi- és a Tuhutum-szobor felállításának kezdeményezője, a zilahi kórház, az 1883-ban alakult Wesselényi Egyesület alapítója. És ugyancsak a Kollégium diákja volt [[Ady Endre]], aki azt vallotta: „Aki vagyok, az a négy zilahi esztendő által vagyok…”. Az ő első verseit a Kincs Gyula szerkesztette ''Szilágyság'' közölte, diákkori írásait a Kollégium 1893-ban indított önképzőköri emlékkönyve őrizte meg, s ő maga később, még [[Párizs]]ból is küldött haza verseket, cikket az őt első ízben nyilvánosság elé állító lapnak. Zilah neveltje volt a fiatalon elhunyt [[Koós-Kovács István]], a [[fasizmus]] áldozatává lett [[Korunk]]-munkatárs, [[Kovács Katona Jenő]], [[Jakab László]], a feledés homályába merült nyomdász-író, [[Márton Gyula]], a Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszora, az 1956 utáni romániai magyar írónemzedékből [[Hervay Gizella]], [[Kerekes György]], Szilágyi István.
 
Az 1944-et követő évtizedek zilahi magyar szellemi életét a fokozatos, majd rohamos háttérbe szorítás, a szórványosodás jellemzi. 1948-ban államosították a Wesselényi Kollégiumot, amely ugyan 1953-ban felvette egykori diákja, Ady Endre nevét, de benne a [[magyar nyelv]]ű oktatás fokozatosan háttérbe szorult, s 1989-re már csak egy osztállyal működött. 1948-ban ''Szabadság'' címmel megindult ugyan egy (Nagykárolyból a megyeszékhelyre áttelepített) magyar nyelvű hetilap, de 1950. november 12-ével ez is megszűnt, akárcsak 1949-ben a megye kétnyelvű havi lapja, ''A Szilágyvármegyei Tanfelügyelőség Tanügyi Közlönye''. A Seres Nyomda magyar könyvtermése a nyomdák 1948-ban bekövetkezett államosításáig is elenyésző, utána pedig egészen az ország új adminisztratív-közigazgatási átszervezéséig még nyomdája sincs a rajonszékhellyé visszaminősített városnak. S érdemleges változás magyar kulturális vonatkozásban 1968 után sem következik be: az újra megyeszékhellyé tett és tömbháznegyedekkel megnyomorított Zilahon a román nemzeti szellem – nemritkán szélsőséges – kiteljesedése megy végbe. Az 1951-ben létrehozott Történelmi és Művészeti Múzeum és kiadványa, a ''Porolissum'' ugyanúgy csak a román tudományosság helyi központja, amint a művészeté a Ion Sima Galéria.
146 763

szerkesztés

Navigációs menü