„Magyar Zoltán (tornász)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor: | 2. sor: | ||
{{Személy infobox |
{{Személy infobox |
||
|típus= |
|típus= |
||
|név=Magyar Zoltán |
|név= Magyar Zoltán |
||
|kép= Magyar Zoltán olimpiai bajnok 2011.jpg |
|||
|kép= |
|||
|képméret = |
|képméret = |
||
|képaláírás = |
|képaláírás = Magyar Zoltán (2011) |
||
|születési dátum={{életkor-élő-dátummal|1953|12|13}} |
|születési dátum={{életkor-élő-dátummal|1953|12|13}} |
||
|születési hely=[[Budapest]] |
|születési hely=[[Budapest]] |
A lap 2013. március 3., 01:21-kori változata
Magyar Zoltán | |
Magyar Zoltán (2011) | |
Magyar Zoltán (2011) | |
Született | 1953. december 13. (70 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | díszpolgár (2016, Budapest IX. kerülete)[1] |
Magassága | 165 cm |
Testtömege | 60 kg |
Tornászpályafutása | |
Klub | Ferencvárosi TC (1965–1980) |
Edző | Vígh László |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Zoltán témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Magyar Zoltán (Budapest, 1953. december 13. –) kétszeres olimpiai bajnok tornász, sportvezető, állatorvos.
Pályafutása
1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett Magyar-vándor első bemutatása. Pályafutása alatt lólengésben három világ- és három Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává. Az aktív sportolástól 1980-ban, moszkvai olimpiai győzelme után vonult vissza.
1979-ben a Testnevelési Főiskolán torna szakedzői, 1985-ben a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen állatorvosi oklevelet szerzett. 1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1989-től továbbra is a MOB tagja. 1989-ben a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének (MOTESZ) elnökségi tagja lett (újraválasztva:1996). 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségitagja 1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díját. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Ugyanebben az évben a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2008-ban a MOTESZ alelnöke lett. 2009-től a MOB elnökségi tagja. A MOB Hagyományőrző Bizottságának elnöke. 2011-ben a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnöke lett.(újraválasztva: 2013)
Sporteredményei
- kétszeres olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980)
- olimpiai 3. helyezett (összetett, csapat: 1980)
- olimpiai 4. helyezett (összetett, csapat: 1976)
- olimpiai 5. helyezett (lóugrás: 1976)
- háromszoros világbajnok (lólengés: 1974, 1978, 1979)
- világbajnoki 4. helyezett (összetett, csapat: 1974)
- világbajnoki 6. helyezett (összetett csapat: 1978, 1979)
- háromszoros Európa-bajnok (lólengés: 1973, 1975, 1977)
- Világkupa-győztes (1975, 1978)
- Universiade-győztes (1977)
- hússzoros mesterfokú magyar bajnok
Díjai, elismerései
- Az év magyar tornásza (1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979, 1980)
- Az év magyar sportolója (1974, 1978, 1980)
- Az FTC örökös bajnoka
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
- Magyar Örökség díj (1997)
- Ferencvárosért emlékérem (1999)
- A magyar tornasport halhatatlanja (2008)
- Prima díj (2012)
Források
- Ki Kicsoda 2004, Budapest, 2003, ISBN 963-86345-0-2
- Lukács László – Szepesi György: 112 - A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980, ISBN 963-253-553-7
- Havas László: A magyar sport aranykönyve, Budapest, 1982, ISBN 963-253-572-3
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0