Borisz Anfijanovics Sahlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Borisz Anfijanovics Sahlin
Borisz Sahlin az 1966-os tornász-világbajnokságon Dortmundban
Borisz Sahlin az 1966-os tornász-világbajnokságon Dortmundban
Született 1932. január 27.[1][2][3]
Isim
Elhunyt 2008. május 30. (76 évesen)[4][2][3]
Kijev
Állampolgársága szovjet
Foglalkozása
  • professzor
  • szertornász
Iskolái National University of Physical Education and Sport of Ukraine
Kitüntetései
Sírhely Bajkove temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Anfijanovics Sahlin témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Szovjetunió színeiben
Torna
Olimpiai játékok
arany
1956, Melbourne
Összetett csapat
arany
1956, Melbourne
Lólengés
arany
1960, Róma
Összetett egyéni
arany
1960, Róma
Korlát
arany
1960, Róma
Lólengés
arany
1960, Róma
Ugrás
ezüst
1960, Róma
Összetett csapat
ezüst
1960, Róma
Gyűrű
bronz
1960, Róma
Nyújtó
arany
1964, Tokió
Nyújtó
ezüst
1964, Tokió
Összetett egyéni
ezüst
1964, Tokió
Összetett csapat
bronz
1964, Tokió
Gyűrű
Világbajnokság
arany
1954, Róma
Összetett csapat
ezüst
1954, Róma
Nyújtó
arany
1958, Moszkva
Összetett csapat
arany
1958, Moszkva
Összetett egyéni
arany
1958, Moszkva
Korlát
arany
1958, Moszkva
Lólengés
arany
1958, Moszkva
Nyújtó
ezüst
1962, Prága
Összetett csapat
ezüst
1962, Prága
Gyűrű
ezüst
1962, Prága
Korlát
ezüst
1962, Prága
Lólengés
bronz
1962, Prága
Összetett egyéni
bronz
1962, Prága
Ugrás
ezüst
1966, Dortmund
Összetett csapat
Európa-bajnokság
arany
1955, Frankfurt
Összetett egyéni
arany
1955, Frankfurt
Korlát
arany
1955, Frankfurt
Lólengés
arany
1955, Frankfurt
Nyújtó
arany
1963, Belgrád
Gyűrű
arany
1963, Belgrád
Nyújtó
ezüst
1963, Belgrád
Összetett egyéni
ezüst
1963, Belgrád
Korlát
bronz
1963, Belgrád
Lólengés

Borisz Anfijanovics Sahlin (ukránul: Борис Анфіянович Шахлін, oroszul: Борис Анфиянович Шахлин; Isim, Tyumenyi terület, 1932. január 27.Kijev, 2008. május 30.) hétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok, hatszoros Európa-bajnok szovjet-ukrán tornász.

Élete, pályafutása[szerkesztés]

Sahlin Oroszországban, a Tyumenyi terület kisvárosában, Isimben született. A tornával 1944-ben, 12 éves korában kezdett foglalkozni, első mestere Vaszilij A. Porfirjev volt. Később a Kijevi Testnevelési Intézetben tanult, ahol 1955-ben végzett. Első komoly edzője Alekszandr S. Misakov volt, aki Larisza Latinyinának is mestere volt. A tornászválogatottban 22 évesen debütált, és ugyanebben az évben megnyerte a Szovjetunió bajnokságát is.

Tornász pályafutása során tíz egyéni világbajnoki érmet szerzett. A legeredményesebben 1958-ban, a Moszkvában megrendezett világbajnokságon szerepelt, ahol öt aranyérmet szerzett: az egyéni összetett versenyen kívül megnyerte a korlát, a lólengés és a nyújtó versenyszámait, és tagja volt az aranyérmes csapatnak is.

Három olimpián vett részt, 13 olimpiai érmet szerzett, közte hét aranyat (Melbourne-ben kettőt, Rómában négyet, Tokióban egyet), amivel sokáig az olimpiai játékok legsikeresebb férfi tornásza volt (1980-ban előzte meg a szintén szovjet Nyikolaj Andrianov). A legjobb olimpiája az 1960-ban Rómában megrendezett játékok volt, ahol négy egyéni aranyérmet nyert: összetett egyéni, lólengés (holtversenyben a finn Eugen Ekmannal), korlát és lóugrás (a japán Ono Takasival holtversenyben).

Egy szívinfarktust követően 35 éves korában vonult vissza a versenyzéstől. 1968-ban tagja lett a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) férfi szakág technikai bizottságának, ahol egészen 1992-ig tevékenykedett. Ezt követően a Kijevi Testnevelési Intézetben tanított.

Sahlint 2002-ben beválasztották a Nemzetközi Torna Hírességek Csarnokába (Hall of Fame).

Magánélete[szerkesztés]

1974-ben elvált feleségétől, Lariszától, majd 1977-ben újra összeházasodtak. Két lányuk született, Jekatyerina és Irina. Hogy nehéz helyzetbe került rokonait segíteni tudja, szinte minden megnyert érmét pénzzé tette.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Шахлин Борис Анфиянович, 2015. szeptember 28.
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. http://www.intlgymnast.com/Online-Features/News/360.html

Források[szerkesztés]

  • Magyar Nagylexikon 15. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002. ISBN 9639257141
  • Walter Umminger: A sport krónikája. Officina Nova, Budapest, 1992.
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896-1976. Sport kiadó, Budapest, 1977.
  • Kozák Péter, Rochy Zoltán szerk.: Olimpiai almanach. Tarsoly kiadó, Budapest, 2000.
  • Peter Matthew, Ian Morrison, Radó Péter szerk.: Guinness sport-enciklopédia. Solaris Kft., 1991.

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]