Nyikolaj Jefimovics Andrianov
Nyikolaj Jefimovics Andrianov | |
Született | 1952. október 14.[1] Vlagyimir |
Elhunyt | 2011. március 21. (58 évesen)[2][1] Vlagyimir |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | szertornász |
Kitüntetései |
|
Halál oka | idegrendszeri rendellenesség |
Magassága | 166 cm |
Testtömege | 60 kg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Jefimovics Andrianov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyikolaj Jefimovics Andrianov (oroszul: Николай Ефимович Андрианов; Vlagyimir, 1952. október 14. – Vlagyimir, 2011. március 21.) hétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz tornász. Összesen 15 olimpiai érmet nyert, ebben csak Michael Phelps (22 érem) és Larisza Latinyina (18 érem) előzi meg.
Sportpályafutása
[szerkesztés]Adrianov 11 évesen, Vlagyimirben, egy sportiskolában kezdett tornászni, edzője Nyikolaj Tolkacsov volt. Első nemzetközi sikerét 1971-ben, a Madridban megrendezett tornász-Európa-bajnokságon érte el, ahol két aranyérmet nyert. 1971 és 1980 között számos nemzetközi versenyen (olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok) győzött.
Első olimpiai érmét 1972-ben, a müncheni olimpián szerezte: talajgyakorlatával aranyérmet nyert. Ezután még ugrásban bronzérmet, az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. 1976-ban, a montreali olimpián 4 arany- (gyűrű, talaj, ugrás, összetett egyéni), 2 ezüst- (korlát, összetett csapat) és 1 bronzérmet (lólengés) nyert. Egy olimpián elért 4 aranyérmes tornászteljesítménye egyedülálló volt az olimpiák történetében, csak 1992-ben tudta felülmúlni Vital Scserba, a barcelonai olimpia tornászbajnoka 6 aranyéremmel.
Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon, Moszkvában Adrianov mondta el az olimpiai eskü szövegét. Az olimpián 2 arany- (ugrás, összetett csapat), 2 ezüst- (talaj, összetett egyéni), 1 bronzérmet (nyújtó) nyert. Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől.
Későbbi élete
[szerkesztés]Adrianov Ljubov Burdát, a kétszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznőt vette feleségül, két fiuk született: Vlagyimir és Szergej. 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába. 1994 és 2004 között a japán olimpiai tornászcsapat edzője volt, korábbi riválisa, Cukahara Micuo felkérését elfogadva. Adrianov készítette fel Cukahara Naoját – Cukahara Micuo fiát – a nemzetközi versenyekre. 2002-ben kinevezték a vlagyimiri sportiskola – fiatalkori iskolája, ahol a sportolást kezdte – igazgatójává. Élete utolsó éveiben idegrendszeri rendellenességben szenvedett, utolsó hónapjaiban már a beszédre, karjai, lábai mozgatására is képtelen volt. 58 évesen, 8 évnyi betegeskedés után hunyt el szülővárosában, Vlagyimirben Parkinson-kórhoz kötődő szövődményekben.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://uk.eurosport.yahoo.com/21032011/58/london-2012-olympic-legend-andrianov-dies.html
- ↑ http://hvg.hu/sport/20110322_parkinson_kor_adrianov
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolai Andrianov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Nyikolaj Jefimovics Andrianov profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Nikolay Andrianov (angol nyelven). databaseolympics.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Szovjet tornászok
- Szovjet olimpiai bajnokok
- Olimpiai bajnokok (1972)
- Olimpiai bajnokok (1976)
- Olimpiai bajnokok (1980)
- Olimpiai bajnokok (torna)
- Szovjet olimpiai ezüstérmesek
- Szovjet olimpiai bronzérmesek
- 1952-ben született személyek
- 2011-ben elhunyt személyek
- Lenin-renddel kitüntetettek
- Az International Gymnastics Hall of Fame tagjai