Simontornyai vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simontornyai vár
Vár (8725. számú műemlék) 2.jpg
Ország  Magyarország
Mai település Simontornya
Tszf. magasság 99 m

Épült 1270-es évek
Építőanyaga
Elhelyezkedése
Simontornyai vár (Magyarország)
Simontornyai vár
Simontornyai vár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 45′ 10″, k. h. 18° 33′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 10″, k. h. 18° 33′ 09″
Simontornyai vár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simontornyai vár témájú médiaállományokat.

A simontornyai vár reneszánsz műemlék, Simontornya fő látnivalója. Az 1270-es években építtette Döröcske nembeli Salamon fia Simon al-országbíró gótikus stílusban. Róla kapta nevét a vár és ezen keresztül a település is.

Története[szerkesztés]

A Tolnai-dombság északi peremén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette az 1270-es években földesúri szállásul a vár korai magját Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró, aki után a vár a nevét is kapta. A 13. század végéig csak két hídon lehetett megközelíteni. Az egykori névadó torony ma már nem létezik.[1]

1324-ben Károly Róbert Hencfia Jánosnak adta, 1347-ben a Lackfiak örökölték, majd 1397-ben a Kanizsaiaké lett. Tőlük birtokcsere által Ozorai Pipó szerezte meg, majd 1427 után a Garai família vásárolta meg. A Garai család fiúágon való kihaltával a vár ismét a korona tulajdonába került. 1508-ban Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája a kor reneszánsz udvari kultúrájának szellemében építtette át. A várkastély udvari oldalán oszlopos, árkádos loggiát emeltek. Az egész épületet rendkívül finom reneszánsz faragványokkal, ékes ajtókkal, kandallókkal, címerekkel díszítették, melyek a Jagelló-kori reneszánsz építészet igényességéről tanúskodnak.[1] 1536-ban Pöstyéni Gergely főudvarmester tulajdona lett.

Fénykora a 16. század első évtizedére tehető. Ekkor emelték téglából a vaskos öregtornyot, mellette az új kaputornyot, de a palotaszárnyak is reneszánsz homlokzatot kaptak, bábos korláttal ékesítve. Inkább minden kényelemmel ellátott főnemesi rezidenciának, mint várnak számított, így az ország középső területeit viharos gyorsasággal megszálló török csapatok 1543-ban könnyűszerrel elfoglalták. A másfél évszázados[1] török uralom végét Badeni Lajos őrgróf seregének felvonulása jelentette 1686 szeptemberében, mivel a vár kicsiny védőserege meghódolt előttük. A 18. század elején tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Limburg család kérelmére épségben hagyták. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban a vár több éven át Bottyán János támaszpontja volt. 1709-ben az osztrákok foglalták el.

Az 1930-as években bőrgyári raktár lett a várból.[1]

A vár helyreállítása 1960-ban kezdődött el párhuzamosan a régészeti feltárásokkal, 1975-ben befejeződött, azóta látogatható.[1] A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

A vár urainak listája[szerkesztés]

Az alábbi lista a vár urait sorolja föl a török hódoltságig.

A vár 1698-ban
  • Salamon fia Simon, 1272
  • Henczfia János, 1324
  • Henczfia János fia Miklós, 1334-1346
  • Laczkfi István, 1346-1353
  • Laczkfi II. Dénes, 1353-1366
  • Laczkfi II. Imre, 1356-1375
  • Laczkfi II. István, 1371-1397
  • Laczkfi III. Dénes, 1379
  • Laczkfi II. András, 1379
  • Laczkfi III. László, 1379
  • Kanizsai Miklós, 1397
  • Kanizsai István, 1397
  • Kanizsai János, 1397
  • Kanizsai Miklós fia János, 1416-1426
  • Kanizsai István fia László, 1416-1424
  • Kanizsai János fia István, 1424
  • Ozorai Pipó, 1424-1426
  • Garai János, 1428-1430
  • Garainé Macsói Hedvig, 1430-1435
  • Garai László, 1435-1459
  • Garai Jób, 1459-1482
  • I. Mátyás király, 1482
  • Beatrix királyné, 1488-1500
  • Gergelylaki Buzlai Mózes, 1500-1524
  • Buzlai Móze neje Podmanini Anna, 1524-1536
  • Buzlai Farkas, János és István, 1424-1436
  • Martononassy Pesthysényi Gergely, 1536-1543
  • Pesthyény András és fia, 1543-1560

Jelképesen:

  • Zay Ferenc, 1560
  • Liszthy János, 1560
  • Viczmándy Mátyás, 1560

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk (Műszaki, 1975) 245-250. oldal. ISBN 9631008614
  • Dercsényi Balázs (szerk.): Simontornya, Vár. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára (138.) ISBN 9635551614

További információk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 92. oldal. ISBN 9789633576496