Simontornyai vár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simontornyai vár
Simontornya vára légifotón
Simontornya vára légifotón
Ország  Magyarország
Mai település Simontornya
Tszf. magasság 99 m

Épült 13. század
Állapota
Elhelyezkedése
Simontornyai vár (Magyarország)
Simontornyai vár
Simontornyai vár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 45′ 10″, k. h. 18° 33′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 10″, k. h. 18° 33′ 09″
Simontornyai vár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simontornyai vár témájú médiaállományokat.

A simontornyai vár reneszánsz műemlék, Simontornya fő látnivalója.

A vár története[szerkesztés]

A tolnai dombság északi peremén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette az 1270-es években földesúri szállásul a vár korai magját Döröcske nembeli Salamon fia, Simon alországbíró, aki után a vár a nevét is kapta. A 13. század végéig csak két hídon lehetett megközelíteni. Az egykori névadó torony ma már nem létezik.[1]

1324-ben Károly Róbert Hencfia Jánosnak adta, 1347-ben a Lackfiak örökölték, majd 1397-ben a Kanizsaiaké lett. Tőlük birtokcsere által Ozorai Pipó szerezte meg, majd 1427 után a Garai família vásárolta meg. A Garai család fiúágon való kihaltával a vár ismét a korona tulajdonába került. 1508-ban Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája a kor reneszánsz udvari kultúrájának szellemében építtette át. A várkastély udvari oldalán oszlopos, árkádos loggiát emeltek. Az egész épületet rendkívül finom reneszánsz faragványokkal, ékes ajtókkal, kandallókkal, címerekkel díszítették, melyek a Jagelló-kori reneszánsz építészet igényességéről tanúskodnak.[1] 1536-ban Pöstyéni Gergely főudvarmester tulajdona lett.

Fénykora a 16. század első évtizedére tehető. Ekkor emelték téglából a vaskos öregtornyot, mellette az új kaputornyot, de a palotaszárnyak is reneszánsz homlokzatot kaptak, bábos korláttal ékesítve. Inkább minden kényelemmel ellátott főnemesi rezidenciának, mint várnak számított, így az ország középső területeit viharos gyorsasággal megszálló török csapatok 1543-ban könnyűszerrel elfoglalták. A másfél évszázados[1] török uralom végét Badeni Lajos őrgróf seregének felvonulása jelentette 1686 szeptemberében, mivel a vár kicsiny védőserege meghódolt előttük. A 18. század elején tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Limburg család kérelmére épségben hagyták. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban a vár több éven át Bottyán János támaszpontja volt. 1709-ben az osztrákok foglalták el.

Az 1930-as években bőrgyári raktár lett a várból.[1]

A vár helyreállítása 1960-ban kezdődött el párhuzamosan a régészeti feltárásokkal, 1975-ben befejeződött, azóta látogatható.[1]

Simontornyai várurak[szerkesztés]

  • Salamon fia Simon 1272
  • Henczfia János 1324
  • Henczfia János fia Miklós 1334-1346
  • Laczkfi István 1346-1353
  • Laczkfi 2.Dénes 1353-1366
  • Laczkfi 2. Imre 1356-1375
  • Laczkfi 2. István 1371-1397
  • Laczkfi 3.Dénes 1379
  • Laczkfi 2.András 1379
  • Laczkfi 3.László 1379
  • Kanizsai Miklós 1397
  • Kanizsai István 1397
  • Kanizsai János 1397
  • Kanizsai Miklós fia János 1416-1426
  • Kanizsai István fia László 1416-1424
  • Kanizsai János fia István 1424
  • Ozorai Pipo 1424-1426
  • Garai János 1428-1430
  • Garainé Macsói Hedvig 1430-1435
  • Garai László 1435-1459
  • Garai Jób 1459-1482
  • Mátyás 1482
  • Beatrix Királyné 1488-1500
  • Gergelylaki Buzlai Mózes 1500-1524
  • Buzlai Móze neje Podmanini Anna 1524-1536
  • Buzlai Farkas, János és István 1424-1436
  • Martononassy Pesthysényi Gergely 1536-1543
  • Pesthyény András és fia 1543-1560

Képletesen :

  • Zay Ferenc 1560
  • Liszthy János 1560
  • Viczmándy Mátyás 1560

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk (Műszaki, 1975) 245-250. oldal. ISBN 963-10-0861-4
  • Dercsényi Balázs (szerk.): Simontornya, Vár. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára (138.) ISBN 9635551614

További információk[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 92. oldal. ISBN 978-963-357-649-6