Sainte-Chapelle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  a kápolna a párizsi Szajna-part
világörökségi helyszín része
Sainte-Chapelle
francia műemlék
A Sainte-Chapelle alsó szintje
A Sainte-Chapelle alsó szintje
Sainte chapelle superior.jpg
Vallás katolicizmus
Egyházmegye Párizsi főegyházmegye
Építése 1246
Stílus gótika
Tervezője Pierre de Montereau
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1991
Elérhetőség
Település Saint-Germain-l'Auxerrois
Hely boulevard du Palais
Elhelyezkedése
Sainte-Chapelle (Párizs)
Sainte-Chapelle
Sainte-Chapelle
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 51′ 20″, k. h. 2° 20′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 20″, k. h. 2° 20′ 41″
A Sainte-Chapelle weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sainte-Chapelle témájú médiaállományokat.
A Sainte-Chapelle nyugati homlokzata
A kápolna felső szintje és tornya
A hatalmas, 19. századi ablakokon beárad a fény

A Sainte-Chapelle (jelentése ’szent kápolna’) egy világhírű, gótikus stílusú, 13. századi kápolna Párizsban, a Cité-szigeten, a Notre-Dame-székesegyház és a Conciergerie közelében, a Palais de Justice (Igazságügyi Palota) épületkomplexum udvarán.

Története[szerkesztés]

A később szentté avatott IX. Lajos francia király (Szent Lajos) 1226-os trónra lépésétől kezdve törekedett hatalma világi és egyházi alapjainak megerősítésére.[1] 1239-ben sikerült megvásárolnia II. Balduin konstantinápolyi latin császártól egy Krisztusnak tulajdonított töviskoszorút, amihez hamarosan (1241) a Szent Kereszt egy darabja is csatlakozott. Az ereklyéket eleinte a mai hely közelében, a királyi palota Szent Miklósról elnevezett kápolnájában őrizték, de a másik nagy értékű relikvia érkezésekor Lajos egy új, minden eddiginél szebb templom építését rendelte el közvetlenül a palota mellett.

Egy korabeli dokumentum sem említi a Sainte-Chapelle építészének nevét, de sokan a Saint-Denis-székesegyházon és a Notre-Dame-on is dolgozó Pierre de Montreuil-t sejtik a titokzatos építőmesternek, de Jean de Chelles neve is felmerült.[2][3] A munka korabeli viszonylatban rekord idő, alig 7 év alatt készült el. 1246-ban a király kanonokokat nevezett ki a még épülő kápolnába. Eudes de Châteauroux pápai legátus és Pierre Berruyer bourges-i érsek 1248. április 26-án szentelte fel a korabeli világ legnagyobb palotakápolnáját, amely a későbbi hasonló épületek számára is sokáig mintaként szolgált.[4] Az oltár mögötti falfülkében elhelyezett ezüst ereklyetartót 1264 és 1267 között díszes emelvényre helyezték.

Az ezt követő időszakban a Sainte-Chapelle Szent Keresztnek és Szent Koronának ajánlott felső szintje a király és kísérete magánkápolnája lett, míg a Szűz Máriának szentelt alsó szinten az udvari méltóságok vehettek részt a szertartásokon.

1630-ban és 1776-ban tűzvész rongálta meg. Az alsó szint rózsaablakai egy 1690-es szajnai árvíz során semmisültek meg. A francia forradalom idején kirabolták, számos szobrát tönkretették. 1791-ben az 1762-ben beépített orgona a Saint-Germain-l'Auxerrois-templomba került.[5][6] Később lisztet árultak benne, majd kaszinót, később levéltárat (1803–1837) rendeztek be az épületben.

1840 és 1868 között Viollet-le-Duc tanácsára Felix Duban, Jean Baptiste Lassus és Emile Boeswillwald eredeti pompájában restaurálták a Sainte-Chapelle-t.[7][8][9][10] 1862-ben nyilvánították történelmi emlékművé és ismerték el nemzeti örökségnek. A párizsi kommün alatt majdnem felgyújtották. Azóta számos kisebb-nagyobb restaurációs munka történt rajta. Ereklyéi közül csak a töviskoszorú maradt meg, ma a Notre-Dame-ban őrzik.

Szerkezete, felépítése[szerkesztés]

Az egyhajós kápolna két különlegessége miatt híres. Az egyik a kétszintes megoldás, amelyre igen kevés példát találunk a középkori templomépítészetben. (Az alsó kápolna az udvari nép részére készült, a felső közvetlenül a palotával volt összekötve). A másik a felső kápolna hatalmas rózsaablaka és 15 hatalmas, színesüveg-táblája, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit, Szent Helénát, Szent Lajost és az Apokalipszist ábrázolják. Két ír szerzetes, aki 1323-ban a Szentföldre utazva megtekintette a kápolnát, a következőképpen áradozott: Illa pulcherrima atque famosa capella biblicis historiis mirabiliter ornata (Az a leggyönyörűbb és leghíresebb kápolna, amelyet bibliai történetek oly csodásan ékesítenek).[11] A karcsú huszártornyot is tartó tetőszerkezetet nem is az üvegablakok közti vékony oszlopok, hanem a korban forradalmi újításnak számító külső gyámfalak tartják.

Az altemplom[szerkesztés]

A kriptára emlékeztető altemplom széles középhajóját két keskeny oldalhajó fogja közre, utóbbiak alkotják egyúttal a szentélykörüljárót. A felső kápolna járószintjét tartó boltozat karcsú és változatos kiképzésű fejezetekben végződő oszlopokon nyugszik. Rendkívüli feszítőerejét kisméretű, áttört boltívek fogják fel és továbbítják a külső falakhoz. A boltozat vakolat alá rejtett, belső fémszerkezete eredeti állapotában fennmaradt. A falfestmények 19. századi alkotások, mivel az eredetiek az 1689-1690-es árvíz idején súlyosan megrongálódtak.

A feltemplom[szerkesztés]

Az felső kápolnát eredetileg kizárólag az arisztokrácia látogatta. A külső és belső falak elhagyását a bonyolult statikai megoldások valamint a merevítők, a horgonyzó- és kapocsvasak alkalmazása tették lehetővé. Ebből kifolyólag vakárkádokkal szabályosan tagolt lábazaton nyugvó magas üvegablakok sora zárja le a teret és a tarka felületet csak a boltozat támasztópillérei szakítják meg. A lenyügőző összhatást emeli a száznál is több, változatos növény- és állatmotívumokkal dúsan díszített oszlopfő. A 19. században a fennmaradt eredeti színminták alapján felújították a boltozat csillagos eget ábrázoló freskóját. A relikviárium számára kiképzett szentélykarzat szintén rekonstrukció, az előző a forradalom idején súlyos károsodást szenvedett. A magasított oltárt kecses árkádok választják el a templomtértől. A baldachin alatt állt valaha a 13. századi ereklyetartó, melyet azonban 1793-ban beolvasztottak. Az ereklyét, Jézus töviskoszorújának maradványát ma a Notre Dame-székesegyházban őrzik. A főhajó jobb oldali fülkéje a királyi család páholya volt, ahol zavartalanul vehettek részt a szertartásokon.

A Sainte-Chapelle ma[szerkesztés]

A kápolna ma kedvelt turistalátványosság, kultikus funkcióit elvesztette. Mindkét szint és a balkon is látogatható. A kápolna az igazságügyi palota udvarán keresztül közelíthető meg.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. IX. Lajos - Szent Lajos francia király (magyar nyelven)
  2. Pierre de Montreuil
  3. Jean de Chelles (francia nyelven). Larousse
  4. Eudes de Châteauroux kardinális (francia nyelven). [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
  5. Saint-Germain-l'Auxerrois (francia nyelven)
  6. Saint-Germain-l'Auxerrois (francia nyelven)
  7. Viollet-le-Duc (angol nyelven)
  8. [showUid=5933&no_cache=1 Felix Duban] (francia nyelven)
  9. Jean-Baptiste-Lassus (angol nyelven)
  10. Emile Boeswillwald (angol nyelven)
  11. Entz Géza: A gótika művészete, Corvina Kiadó, Budapest, ISBN 963-13-0305-5, 29. oldal

További információk[szerkesztés]