Madeleine-templom (Párizs)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Világörökség logo.png  Ez a templom a Világörökség része 
Madeleine-templom
francia műemlék
A Madeleine-templom homlokzata
A Madeleine-templom homlokzata
Vallás római katolikus egyház
Egyházmegye Párizsi főegyházmegye
Stílus neoklasszicista építészet
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1991
Elérhetőség
Település Párizs 8. kerülete
Cím 14 rue de Surène, 75008 Paris
Elhelyezkedése
Madeleine-templom (Párizs)
Madeleine-templom
Madeleine-templom
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″
A Madeleine-templom weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madeleine-templom témájú médiaállományokat.
Nike-templom rekonstrukciója
A Madeleine-templom belső tere

A párizsi Madeleine-templom elsősorban Pierre-Alexandre Barthélemy Vignon (17631828) francia építész műve, amely klasszicista stílusban épült. Érződik rajta a dél-franciaországi nîmes-i Maison Carrée, sőt a Periklész korában épült athéni Thészeion hatása is.

I. Napóleon 1806-ban a jénai csata után győzelmi templomot építtetett hadserege számára, az ehhez szükséges tervek elkészítéséhez Pierre Alexandre Vignon kapott megbízást. Párizsban a francia forradalom idején befejezetlenül maradt Madeleine-templomot kellett felépítenie, amelyen már Contant d’Ivry (1698-1777), majd Guillaume Couture dolgozott. Vignon görög minta szerint tervezett, ötvenkét, egyenként 20 méter magas korinthoszi oszloppal övezte a templomot.

1828 körül Vignon meghalt, így addigi segítőtársa, Jacques Marie Huvé (1783-1852) fejezte be az építkezést 1842 körül. A templom felszentelésére talán csak 1845-ben került sor, de már építése idején is templomnak tekintették. (Korábban, a tervezésekor merült fel, hogy az épületből parlament vagy bank is lehetne.) A nyugat-európai mérnökök legjobbjai ekkorra már nemcsak a római, hanem a görög építészetet és szobrászatot is behatóbban ismerték, hiszen 1719-ben feltárták Herculaneum romjait, majd 1748-ban megkezdték Pompeji területén az ásatásokat. James Stuart és Nicholas Revett 1751-ben görög műemlékek felkutatására indult, öt esztendőt töltöttek Görögországban, s kiadták 1762-ben első kötetüket az emberi léptékű athéni műemlékekről, ahol minden templom aránya más. További rajzok, metszetek, elméleti munkák adtak valóságos képet nemcsak a római, hanem a görög művészetről is.[1] A Madeleine (épült 1764-1842) éppen elkészültekor nyilván monumentálisnak hatott, de a Szajna túlsó partján ellensúlyozta a Bourbon-palota (ma a nemzetgyűlés helye).

A Madeleine bronzkapuját a Tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, melyek Henri de Triqueti alkotásai. A gazdagon díszített márvány és arany dekorációjú templombelsőben a kupola freskója Jules Claude Ziegler alkotása, találunk értékes szobrokat, köztük François Rude (1784-1855) Krisztus megkeresztelését ábrázoló szobrát, ugyancsak ő, Rude alkotta Az önkéntesek harcbaindulása 1792-ben c. domborműcsoportját a párizsi Diadalív számára, amely aztán Marseillaise néven vált ismertté.[2]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A rokokótól 1900-ig. (Historia Del Arte, tomo 8.) Budapest : Corvina, 1989. ISBN 963-13-2815-5 Klasszicizmus l. 103-118., Madeleine l. 104.
  2. A romantika enciklopédiája. i.m. François Rude l. 151-152. o.

Források[szerkesztés]

  • A romantika enciklopédiája. Összeáll. Francis Claudon. Budapest : Corvina, 1990. ISBN 963-13-2665-9 A napóleoni császárság építészetéről l. 166. o.
  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. François Rude szócikkét l. 697. o.