François Rude

François Rude
Felesége, Sophie festette
Született	1784. január 4. Dijon
Elhunyt	1855. november 3. (71 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Sophie Fremiet
Foglalkozása	szobrászat
Iskolái	École nationale supérieure des Beaux-Arts Beaux-Arts School of Dijon
Kitüntetései	Francia Becsületrend parancsnoka
Sírhelye	Montparnasse-i temető (1)
A Wikimédia Commons tartalmaz François Rude témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

François Rude (Dijon, 1784. január 4. – Párizs, 1855. november 3.) francia szobrász. Stílusa átmenetet képez a klasszicizmusból a romantikába.

Életpályája

Párizsba ment képzőművészetet tanulni, Pierre Cartellier volt a mestere. 1812-ben megkapta a római nagydíjat, s két évet Itáliában töltött, 1814-ben a Bourbon-restauráció miatt Brüsszelbe költözött, 12 évig ott alkotott. Brüsszelben különösen sokat kellett küzdenie a nyomorral, nehezen szerzett elismerést munkásságával. Brüsszeli munkái: Meleager vadászata és Jelenetek Achilles életéből, ezen reliefjei elpusztultak 1879-ben az Orániai család tervureni kastélyában. Részt vett a brüsszeli királyi kastély díszítésében és portrészobrokat is készített, például megformázta I. Vilmos holland királyt (a brüsszeli nemzeti palotában őrzik).

1828-ban Párizsba visszatérve alkotta híres és ismert fő művét, a párizsi diadalíven a több alakos, monumentális, Indulás 1792 (La Marseillaise) című alkotást, mely a francia forradalom 1792-es marseillaise-i önkénteseinek indulását ábrázolja. E műve a francia pátosz legnemesebb megtestesítője. Korábbi alkotásai a józan klasszicizmus jegyében fogantak, ez a műve azonban már romantikus felfogását tükrözi. Az alkotás megőrizte a zárt klasszicista kompozíciót, de lobogó temperamentuma belső feszültséggel, dinamizmussal telítette alakjait.

További alkotásaiban is a La Marseillaise stílusa érvényesül, köztük Prométhée animant les Arts, Prométheus életre kelti a művészeteket (1837, Bourbon-palota) c. Szász Móric szobra, Jacques-Louis David, Mme Cabnet mellszobrai (Louvre).

1847-re készült el a Halhatatlanságra ébredő Napóleon című bronzszobrával, mely szülővárosában, a Fixinles-Dijon parkban nyert elhelyezést. 1853-ban mintázta utolsó fontos alkotását, Ney tábornok emlékszobrát (A De l'Observatoire sugárúton felállítva). Még több más nevezetes alkotása is van, köztük Nápolyi halászgyerek, Merkur, Jeanne d'Arc. Nevezetesek temetői szobrai, például Jacques-Marie Cavaignac de Baragne síremléke a montmartre-i temetőben.

Vallási témájú kompozíciói a párizsi St Gervais- (Madonna), St Vincent-de-Paul- és St Madeleine (Krisztus megkeresztelése) templomokat díszítik.

Híres tanítványai közé tartozott Jean-Baptiste Carpeaux. Rude felesége, Sophie Frémiet (1797-1867) is festőművész volt, unokatestvére Emmanuel Frémiet egy ideig mint gyakornok dolgozott a Rude házaspár műtermében. Paul Gayrard szobrász szintén itt tanulta a mesterséget.

Képek

• 
  Jacques-Louis David szobra
• 
  Utica-i Cato
• 
  La Marseillaise
• 
  Jeanne d’Arc

Források

• Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. François Rude szócikkét lásd 399. p.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• FINE ARTS, fényképek François Rude szobrairól Archiválva 2013. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben