Reduplikáció
A magyar nyelvészetben a reduplikáció terminus alaktani értelemben fordul elő.[1][2] Az a terminus, amelyet a „reduplikáció” magyarosít, az angol reduplication és a francia réduplication. Jelentése ’kettőztetés’, de ez a magyar terminus a magyar nyelvészetben csak az egyik szóösszetételi módot nevezi meg.[3][4][5] Az angol nyelvű és a francia nyelvészetben a terminus értelme kiterjed a gyermeknyelvi szóteremtésre és a szóalkotásra is.[6][7][8]
Alaktani reduplikáció[szerkesztés]
Egyes nyelvekben a reduplikációnak alaktani szerepe van, azaz bizonyos grammatikai kategóriákat fejez ki.
Például a magyar nyelvben csak egyes igekötők és egyes igék esetében ugyan, az igekötő reduplikációja az igejelleg szempontjából egyfajta gyakorítást fejez ki, pl. betér – be-betér.[1] Hasonlót fejez ki a tagalog nyelvben az ige reduplikációja, pl. sulat ’ír’ – mag-sulat-sulat ’írogat’.[9]
Az indoeurópai nyelvi egység felbomlása előtti korszakot az az archaikus flexiótípus jellemzi, amely az igeragozásban szótőbeli beszédhang vagy szótag reduplikációjából áll. Ezesetben az elem második előfordulása jelként szerepel. Ez megtalálható például a múlt idejű alakokban:
- az ógörög nyelvben: λύω [ˈluːoː] ’veszítek’ – λέλυκα [ˈleluka] ’veszítettem’;[7]
- a gót nyelvben: háitan ’meg van nevezve’ – haíháit ’meg volt nevezve’;[6]
- a latin nyelvben: do ’adok’ – dedi ’adtam’, sto ’állok’ – steti ’álltam’.[10]
A fenti latin igealakok reduplikációval öröklődtek át az újlatin nyelvek közül csak a román nyelvbe, amelyben az egyszerű, a folyamatos és a régmúlt idő alaikjaiban van meg: dădui, dădeam, dădusem; stătui, stăteam, stătusem. Ezekben a megismételt elemek már nem elemezhetőek morfémákként, hanem szabálytalanoknak tekintett igetövek szótagjaiként vannak jelen.[10]
Hasonló jelenség a tagalog nyelvben a jövő idő jelzése, pl. sulat ’ír’ – su-sulat ’írni fog’.[9]
Több Dél-Ázsiában, Délkelet Ázsiában, Óceániában, Madagaszkáron és Nyugat-Afrika tengerpartján beszélt nyelvben teljes szavak ismétlése jellemző a többes szám kifejezésére, például a maláj nyelvben: anak-anak ’gyerekek’,[11] babi-babi ’disznók’.[12]
Szóteremtési reduplikáció[szerkesztés]
Egyes szótag-reduplikációval keletkezett szavakról azt feltételezik, hogy a beszélni kezdő gyerekek teremtményei, mivel számos nyelvben megvannak. Példák:
- A mama szónak megfelelők kis fonetikai eltérésekkel megvannak az ógörögben (μάμμα), a latinban (mamma), az újgörögben (μάμα), az albánban (mëmë), az olaszban (mamma), a franciában (maman), a spanyolban (mamá), a románban (mamă), a bolgárban, az oroszban, a BHMSZ-ben,[13][14] a lengyelben (mama), a németben (Mama),[15] az angolban (mam).[16]
- Egy másik szó, amely így keletkezhetett, a magyar baba és megfelelői egyes nyelvekben: (angolul) baby, (albánul) bébe,[17] (franciául) bébé.[18]
- Hasonló feltételezés van a papa szóról[19] és megfelelőiről más nyelvekben: (görögül) πάππας [pappas], (latinul) pappa, (franciául) papa.[20]
- A pappa szón kívül a latinban megvan szinonimájaként a tata is, amelynek a románban az ’apa’ megfelelője (tată), a spanyolban pedig a tato ’tesó’ (fivér) a leszármazottjai.[21]
- A p mássalhangzóval több nyelvben ilymódon keletkezett szó van a bébiételre: (magyarul) pép, (latin) pa(p)a, (németül) Pappe, (csehül) papu.[22] Belőle a latinban képzett pappare ige a román a păpa ’papizik’ előzménye.[23]
Egyes szótag-reduplikációval keletkezett szavak bekerültek a felnőttek fesztelen regiszterébe (pl. (magyarul) mama, papa), mint szokásos regiszteri szavak (anya, apa) szinonimái. Mások egyes nyelvek szokásos regiszterébe kerültek, mint (magyarul) baba (beleértve a játék nevét is), (angolul) baby. A román nyelv szokásos regiszterébe a latin gyermeknyelvi mamma, tata szavak öröklődtek át: mamă, illetve tată.
Szóalkotási reduplikáció[szerkesztés]
Nemcsak szóismétléses szóösszetétellel van szóalkotás, amit a magyar nyelvészetben kettőztetésnek neveznek, hanem szótag-ismétléssel is.
Például a dajkanyelvben felnőttek alkotnak olyan szavakat, amelyekkel kisgyerekekhez szólnak. Ezek hasonlítanak azokra, amelyeket a kicsik teremtenek, például (magyarul) pipi, csecse, dádá, pápá.[24] Egyesekről nem világos, hogy gyerekektől vagy felnőttektől származnak-e. Például a tütü lehet a tülkölés utánzása, amelyet a gyerekek a gépkocsira használnak, de lehet összefüggése magával a tülköl igével is.
A francia dajkanyelvben létező szavakból alkotottak a dodo ’tente’ (a dormir ’aludni’ igéből),[25] lolo ’tejecske’ (< lait ’tej’), pipi ’pisi’ (< pisser ’hugyozni’), tata (< tante ’nagynéni’), tonton (< oncle ’nagybácsi’), mémé ’nagyi’ (< grand-mère ’nagyanya’), pépé ’nagypapa’ (< grand-père)[26] stb. szavak.
Egyes gyermeknyelvi vagy dajkanyelvi szavak új jelentéseket vettek fel, például a fenti mémé és pépé változatai:
- A mémère (< grand-mère) szónak a fesztelen regiszterben ’koros és testes nő’ is a jelentése.[27]
- A pépère (< grand-père) főnév melléknév lett a népi regiszterben olyan szószerkezetekben, mint un coin pépère ’nyugis hely’, un métier pépère ’nyugis mesterség’.[28]
A francia nyelv fesztelen regiszterében nagyon gyakori a szótag-ismétléses becézett keresztnév: Guiguite (< Marguerite), Nanar (< Bernard), Totor (< Victor vagy Hector),[29] Popol (< Paul), Mimile (< Émile)[25] stb. Enyhítés céljából megkettőznek egyszótagú mellékneveket is, pl. bébête ’butácska’ (< bête ’buta’); foufou (hn.), fofolle (nn.) ’dilinyós’ (< fou, folle ’bolond’); sosot (hn.), sosotte (nn.) ’butácska’ (< sot, sotte).[25]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Fodor 1999, 1671. o.
- ↑ Tótfalusi 2008, reduplikáció szócikk.
- ↑ Keszler 2000, 335–336. o.
- ↑ Gerstner 2006, 327. o.
- ↑ Cs. Nagy 2007, 301. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, 989. o.
- ↑ a b Crystal 2008, 407. o.
- ↑ Dubois 2002, 403. o.
- ↑ a b Kerstens 2001, Reduplication szócikk.
- ↑ a b Bidu-Vrănceanu 1997, 401. o.
- ↑ Eifring – Theil 2005, 2. fej., 31. o.
- ↑ Eifring – Theil 2005, 6. fej., 22. o.
- ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
- ↑ DER, mamă szócikk.
- ↑ Zaicz 2008, mama szócikk.
- ↑ OLD, mam szócikk.
- ↑ Zaicz 2008, baba szócikk.
- ↑ TLFi, bébé szócikk.
- ↑ Zaicz 2008, papa szócikk.
- ↑ TLFi, papa szócikk.
- ↑ DLE, tato szócikk.
- ↑ Zaicz 2008, pép szócikk.
- ↑ Dexonline păpa szócikk.
- ↑ Albertné Herbszt 2007, 693. o.
- ↑ a b c Grevisse – Goosse 2007, 206. o.
- ↑ TLFi, lolo, pipi, tonton, mémère, pépé szócikkek.
- ↑ TLFi, mémère szócikk.
- ↑ TLFi, pépère szócikk.
- ↑ Dubois 2002, 236. o.
Források[szerkesztés]
- Albertné Herbszt Mária. Gyermeknyelv. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 687–704. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (románul) Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic al limbii române (A román nyelv etimológiai szótára). Bukarest: Saeculum I. O. 2007. ISBN 973-9399-86-X; az interneten: Dexonline (DER) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (spanyolul) Diccionario de la lengua española (A spanyol nyelv szótára), Spanyol Királyi Akadémia. Frissítve 2019-ben (DLE) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (románul) Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
- (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Fodor István (szerk.). A világ nyelvei. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
- Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 306–334. o. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
- (angolul) Kerstens, Johan et al. (szerk.). Lexicon of Linguistics (Nyelvészeti lexikon). Utrechti Nyelvészeti Intézet. Utrechti Egyetem. 1996-2001 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5 (MGr) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika Archiválva 2016. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- (angolul) Oxford Learners’s Dictionaries (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. július 8.)
- (franciául) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Zaicz Gábor. (szerk.) Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta, 2006, ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2020. február 9.)