Röviduszonyú makócápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Röviduszonyú makócápa
A röviduszonyú makócápa a természetes élőhelyén
A röviduszonyú makócápa a természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Isurus
(Rafinesque, 1810)
Faj: I. oxyrinchus
Tudományos név
Isurus oxyrinchus
Rafinesque, 1810
Szinonimák
  • Carcharias tigris Atwood, 1869
  • Isuropsis dekayi Gill, 1862
  • Isuropsis glaucus (Müller & Henle, 1839)
  • Isuropsis mako (Whitley, 1929)
  • Isurus africanus Smith, 1957
  • Isurus bideni Phillipps, 1932
  • Isurus cepedii (Lesson, 1831)
  • Isurus glaucus (Müller & Henle, 1839)
  • Isurus guentheri (Murray, 1884)
  • Isurus mako Whitley, 1929
  • Isurus oxyrhincus Rafinesque, 1810
  • Isurus oxyrhynchus Rafinesque, 1810
  • Isurus paucus (non Guitart Manday, 1966)
  • Isurus spallanzani Rafinesque, 1810
  • Isurus tigris (Atwood, 1869)
  • Isurus tigris africanus Smith, 1957
  • Lamna glauca (Müller & Henle, 1839)
  • Lamna guentheri Murray, 1884
  • Lamna huidobrii Philippi, 1887
  • Lamna latro Owen, 1853
  • Lamna oxyrhina Cuvier & Valenciennes, 1838
  • Lamna punctata (non Storer, 1839)
  • Oxyrhina glauca Müller & Henle, 1839
  • Oxyrhina gomphodon Müller & Henle, 1839
  • Squalus cepedii Lesson, 1831
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Röviduszonyú makócápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Röviduszonyú makócápa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Röviduszonyú makócápa témájú kategóriát.

A röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó faj.

Az Isurus halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A röviduszonyú makócápa kozmopolita hal, mivel a Föld összes mérsékelt övi és trópusi tengerében megtalálható. Az Atlanti-óceán nyugati felén, elterjedési területe a Maine-öböltől a Mexikói-öblön és a Karib-tengeren keresztül, egészen Dél-Brazíliáig és Argentínáig tart. Ugyanez óceán keleti felén, Norvégiától a Dél-afrikai Köztársaságig található meg, beleértve az Északi- és Földközi-tengereket is. Más előfordulási helyei, Kelet-Afrikátóll Hawaiig, valamint az oroszországi Tengermelléki határterülettől (Primorszkij kraj) Ausztráliáig és Új-Zélandig találhatók. A Csendes-óceán keleti részén az Aleut-szigetektől délre, egészen Dél-Kaliforniáig és Chiléig lelhető meg.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cápafaj általában 270 centiméter hosszú, de akár 400 centiméteresre is megnőhet. Súlya legfeljebb 505,8 kilogramm. 275-285 centiméteresen számít felnőttnek. A röviduszonyú makócápa nagy teste, palack alakú. Pofájának elülső része kihegyesedett. Szemei nagyok és feketék. Szájában nagy, keskeny fogai vannak. A fogak horogszerűek és sima oldalúak. Farokúszója félhold alakú, az alsó nyúlványa fejlett. Háti része sötétkék, hasi része fehér. A második hátúszója és a farok alatti úszói nagyon kicsik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelt övi és trópusi ragadozó halfaj, amely 740 méter mélyre is leúszhat, azonban a legtöbbször, csak 100-150 méter mélyben tartózkodik. Általában a nyílttengert kedveli, de a partközelben is vadászhat. A kisebb példányok főleg csontos halakkal, egyéb cápákkal és fejlábúakkal táplálkoznak, míg a nagyobb egyedek vitorláskardoshal-félékre, kardhalra és kisebb testű cetekre is vadászhatnak. Az emberre is veszélyt jelent. Sok cápatámadás történt már, néhányért ez a cápa is felelős.

A 16 Celsius-fokos vízben érzi jól magát.

Legfeljebb 32 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A röviduszonyú makócápa ál-elevenszülő, vagyis a hím által megtermékenyített peték, a nőstény petefészek vezetékének üregében fejlődnek ki. A kiscápák a vemhesség alatt a szikzacskóból és a terméketlen petékből táplálkoznak. A vemhesség 15-18 hónapig tart. Az alom 4-16 kiscápából áll, amelyeknek hossza 60-70 centiméter között lehet. Három évenként szaporodnak. A mitokondriális DNS vizsgálatok, azt mutatják, hogy a hímek vándorolnak, a nőstények pedig szülőhelyeiken maradnak. A két különböző nemű állatok, csak a szaporodási időszakban vegyülnek.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meglehet, hogy a leggyorsabb cápafaj. Ha horogra kerül, ki-kiszökik a vízből. A sporthorgászok egyik kedvence zsákmánya. Habár halászhajókkal is halásszák, nem ipari mértékben. Frissen, szárítva, fütölve, sózva vagy fagyasztva árusítják; főzve és sülve fogyasztható. Úszóiból cápauszonyleves készül. Bőrét, olaját hasznosítják. Állkapcsait és fogait emléktárgyként árusítják.

Az emberre nézve veszélyes lehet, ha nincs is provokálva. Úszókra és hajókra is támadott.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]