Petőfi Zoltán
Petőfi Zoltán | |
![]() | |
Petőfi Zoltán 1860-ban | |
Élete | |
Született | 1848. december 15. Debrecen, Magyarország |
Elhunyt | 1870. november 5. (21 évesen) Pest, |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Szülei | Szendrey Júlia Petőfi Sándor |
Házastársa | nem volt |
Gyermekei | nem volt |
Pályafutása | |
Irodalmi irányzat | romantika |
Fontosabb művei | Költemények |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Zoltán témájú médiaállományokat. |
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Élete
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cd/Pet%C5%91fi-Zolt%C3%A1n-001.jpg)
Petőfi Zoltán kilenc hónappal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása (március 15.) után, december 15-én született Debrecenben. Az evangélikus – római katolikus vegyes házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna voltak.[1] Petőfi Sándor halála után Erdődön, a nagyapjánál, majd Pesten, a mostohaapjánál, Horvát Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt.
1865-től Szarvason járta felsőbb iskoláit az evangélikus főgimnáziumban. 1867-ben csatlakozni akart egy vándorszínész csapathoz, azonban Csaby Imre igazgató nem vette fel; a dolgot viszont elmondta Tatay István gimnáziumi igazgatónak, aki megleckéztette Zoltánt. Innen a fiú a szomszédos Mezőtúrra vándorolt, és beállt az ott működő társulatba. A hetedik osztályt év közben el kellett hagynia, mert nagybátyja, öröksége gondnoka, Petrovics István magához vitte Csákóra, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait, s második félévre be is íratta Pesten magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.
1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt, mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat; az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.
A versírással is próbálkozott; egy tucatnyi műve maradt csak fent.
- De meguntam már e hitvány életet!
- Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
- Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
- Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
- De nincsen is a világon senki sem,
- Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
- Mint dobog fel az teérted, szép leány,
- Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!
- És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
- Ki fönntartja én bennem még a hitet;
- Ne volnátok, ma megásnám síromat,
- Eltemetném velem együtt kínomat.
- (Búdal. Csákó, 1864. november 28.)
Szegeden a Serház utcában lakott, a későbbi Ipar utcában, abban a házban, ahol Juhász Gyula született és élt. Baranyai Zsigmond volt az iskolaigazgatója, Gyalókay Ferenc az osztályfőnöke. Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát.
A munkánál viszont jobban szeretett mulatni, inni, kedvelte a szép lányokat, pedig gyenge fizikuma nem jól viselte ezt az életvitelt.[2]
Szeged-Felsővárosban két flamméja volt, az egyiket Ábrahám Liszkának hívták, a másik meg egy greizleros lánya volt. De a színésznők marták meg legjobban a szívét. Elsősorban a primadonnáért vetett lángot a szíve, aki Kocsisovszky Jusztin színigazgató lánya volt. Kocsisovszky Borcsáék a Nádor utcában laktak. Zoltán szörnyen fűlt a lányért, mindig ott ólálkodott az ablakuk alatt, és szorongó szívvel hallgatta a zongoraszót meg Borcsa igéző hangját. Azt a kevés verset, amit írt, Borcsához írta. Az egyik így szól:
- Itt sétálok, itt bolyongok
- Ablakodnál minden este,
- De csak árnyékodat látom
- A szobád falán lefestve.
- Tegnap is, hogy erre jártam,
- Köszöntem, de nem fogadtad,
- Pedig ilyenkor a hű szív
- Banatában meghasadhat.
Kocsisovszky Borcsa alig vette észre a kis diákot. Később felesége lett Molnár Györgynek, a Nemzeti Színház tagjának, és maga is a Nemzeti Színházhoz került. Zoltán a Nádor utca túloldalán vigasztalódott, szemközt Borcsáék ablakával. Egy szép, fekete göndör hajú kóristalány lakott ott, Bereznay Katica. Ennek adta oda bánatos szívét, s ez azután szívesen is vette a szép, fiatal fiú udvarlását. A színésznők közel hozták a színházhoz, és mintha atyjának sorsa kísérte volna, végzetszerűen kezdett lelkesülni a színészpályáért.
Szervezete nem bírta sokáig a megpróbáltatásokat, és hamar veszélyesen megbetegedett. Rokonoknál, majd külföldi fürdőkben keresett gyógyulást. Életének utolsó nyarát Gleichenbergben töltötte, ahonnan kissé megerősödve tért haza Pestre, ám 1870. november 5-én reggel 7 órakor, élete 22. évében meghalt tüdőbajban. Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Csákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja mellett. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta, és anyja koporsójában, a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.
Alakját Zoltánka címmel Krúdy Gyula vitte színre; a Magyar Színház 1913. november 15-én mutatta be Törzs Jenő főszereplésével.
Művei
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/5c/Pet%C5%91fi_csal%C3%A1d_s%C3%ADrja.jpg/150px-Pet%C5%91fi_csal%C3%A1d_s%C3%ADrja.jpg)
- Költeményeiből megjelent a Vasárnapi Ujságban (1870. fordítás franciából), a Szilágyban (1884. 41. sz. levele és három költeménye 1864-ből), az Egyetértésben (1898. 328. sz. Bucsú és Szalay halálára című költemény); Kéry Gyula hátrahagyott kézirataiból közölt a Magyar Salon XXXVIII. kötetében.
- Madame Girardin Lady Tartuffe című színművét magyarra fordította, ez kéziratban maradt.
- Féltestvéreivel, Horvát Attilával és Horvát Árpáddal folytatott levelezése Gyimesi Emese Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában – Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 – 1870 című kötetében jelent meg 2019-ben.
A Petőfi–Horvát–Gyulai családok kapcsolata
Petrovics István (1791–1849) | Hrúz Mária (1791–1849) | Horvát István (1784–1846) | Szepessy Karolina | Szendrey Ignác (1800–1895) | Gálovics Anna (1805–1849) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Petőfi István (1825–1880) | Petőfi Sándor (1823–1849) | Szendrey Júlia (1828–1868) | id. Horvát Árpád (1820–1894) | Szendrey Gyula (?–1850) | Szendrey Mária (1838–1866) | Gyulai Pál (1826–1909) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Petőfi Zoltán (1848–1870) | Horvát Attila (1851–1873) | ifj. Horvát Árpád (1855–1887) | Horvát Viola (1857) | Horvát Ilona (1859–1945) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyulai Aranka (1859–1915) | Gyulai Kálmán (1861–1897) | Gyulai Margit (1862–1885) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Irodalom
- Szana Tamás Örök emlékek (Budapest, 1892)
- Déri Gyula: Petőfi Zoltán (Budapest, 1909)
- Szeged: A kis Petőfi Szegeden. A magyar sasfiók. Magyarság, 1923. november 18., 6. old.
- Krúdy Gyula: Írói arcképek (I., Budapest, 1957)
- Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája (Szarvas, 1964)
- Gyimesi Emese: Mozaikcsalád gyerekszemmel – Családi identitás és térhasználat Szendrey Júlia gyermekeinek levelezésében, in: Erdélyi Gabriella (szerk.), Érzelmek és mostohák: Mozaikcsaládok a régi Magyarországon, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2019, 241–263.
- Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában – Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona gyermekkori levelei, versei és játékai 1840 – 1870 (Budapest, Magyar Családtörténetek: Források 2., 2019.)
Jegyzetek
- ↑ Debrecen irodalmi élete a 19. században Archiválva 2010. január 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Debrecen.hu
- ↑ http://www.nlcafe.hu/szabadido/20160315/petofi-sandor-fia/
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.
- Magyar színművészeti lexikon 482. old.
- Magyar színművészeti lexikon 483. old.
- OSZK gyászjelentések
- Pór Tibor (Sarló Sándor: Szegedi csokor a százesztendős Petőfinek. Szeged, 1922. november 8., 3. old.
További információk
- Vezéry Ödön: Petőfi Zoltán színész akar lenni(emlékezés)
- A Petőfi és a Szendrey család
- Gyimesi Emese: Szendrey Júlia-kutatás blog