Paul Robeson
| Paul Robeson | |
 | |
| Született |
1898. április 9.[1][2][3][4][5] Princeton[6][7] |
| Elhunyt |
1976. január 23. (77 évesen)[1][2][3][4][5] Philadelphia[8] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Eslanda Goode Robeson (1921. augusztus 17. – 1965. december 13.)[9] |
| Élettársa | |
| Gyermekei | Paul Robeson Jr. |
| Szülei | Maria Louisa Bustill William Drew Robeson I |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Ferncliff Cemetery |
| Magassága | 190 cm |
| Súlya | 99 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Robeson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paul LeRoy Bustill Robeson (Princeton, Mercer megye (New Jersey), 1898. április 9. – Philadelphia (Pennsylvania), 1976. január 23.) afroamerikai színész, bassz-bariton énekes, poliglott, ügyvéd és polgári jogi aktivista.
Élete[szerkesztés]
Korai évek és sikerek[szerkesztés]
Robeson a New Jersey állambeli Princetonban született egy tanárnő[10] és egy protestáns lelkésszé lett rabszolga gyermekeként.[11] Nehéz gyermekkora ellenére (anyja hat éves korában meghalt) hihetetlenül sokféle tehetségről tett tanúbizonyságot (sport, humán és művészi), kiváló eredményeket ért el a Rutgers Egyetemen, ahol ösztöndíjat nyert, valamint kiváló volt atlétikában és amerikai futballban.[11] Miközben a Columbia Egyetemen jogtudományi tanulmányait folytatta (ahol később végzett is), színjátszani kezdett, és hivatásos színészként debütált a Symon the Cyrenian című filmben.[11] A jogi diploma megszerzése után szinte azonnal elhagyta a jogi környezetet, hogy énekesi karrierjének szentelje magát, köszönhetően különösen mély és zengő basszus–bariton hangjának.[11]
Az 1920-as években feleségül vette Eslanda "Essie" Cardoso Goode-ot, a New York-i Presbyterian Hospital kutatóbiológusát. 1925-ben, miután már számos színdarabban sikeresen szerepelt, debütált filmen a Testről és lélekről című némafilmmel, és ugyanebben az évben lemondott a Lulu Belle című filmben való szereplésről, amelyben olyan karaktert kellett volna alakítania, aki az afroamerikai emberekről szóló kliséket követte, amiket különösen sértőnek talált, ezért elutasította a részvételt. Továbbra is fellépett a színpadon olyan musicalekben, mint George Gershwin Porgy és Bess és Jerome Kern Show Boat című darabja.[10]
Mind az amerikai, mind az angol piacon nagy sikereket aratott, ezért a harmincas években egy ideig Angliában élt,[11] s folyamatosan teltházas koncerteken lépett fel, és impozáns alakjával számos brit gyártású filmben szerepelt, mint például a Bozambo (1935) ), és Salamon király bányái (1937).[11] Származási kontinensének, Afrikának a történetét és hagyományait kezdte tanulmányozni, és néhány év alatt körülbelül húsz nyelven beszélt, amelyek közül tízet folyékonyan.
Hollywoodban részt vett a Magnólia dala című filmben, amelyben az Ol 'Man River[11] című dal legendás interpretációját készítette el, valamint olyan filmekben szerepelt, mint a The Proud Valley (1940) és a Destino (1942), Julien Duvivier-től, ami az utolsó fellépése volt szélesvásznon.[11] Az 1940-es években Othello szerepét játszotta a Broadway-n, majd egy későbbi színházi turnén.[11]
A hidegháború éveiben[szerkesztés]
A hidegháború idején a rasszizmussal szembeni heves ellenállása és a feketék jogaiért folytatott harca iránti elkötelezettsége kivívta az Egyesült Államok kormányának ellenséges hozzáállását. Baloldali politikai nézetei és a Szovjetunióban tartott koncerteken létrejött számos barátsága[10] arra késztette az amerikai hatóságokat, hogy 1950-ben bevonják az útlevelét, így nem tudta átvenni a Szovjetunió által 1952-ben neki ítélt Sztálin-díjat, csak hat évvel később, 1958-ban kapta meg.[11] A nagyszerű filmrendező, Szergej Mihajlovics Eisenstein szerette volna, ha a Fekete Napóleon című film főszereplője lett volna, amely projekt soha nem valósult meg.[10] Robeson botrányt kavart, mert nem volt hajlandó segíteni a Szovjetunióban bebörtönzött amerikaiaknak, és nem akarta beismerni a Gulag valóságát.
Miután visszakapták útlevelüket, Robeson és felesége utaztak szerte a világban. A turné 1963-ban folytatódott, amikor a pár visszatért az Egyesült Államokba, de 1966-ban Eslanda daganatos -betegségben meghalt. Robeson számára a pszichofizikai gyengülés időszaka kezdődött, ami miatt ideje nagy részét kórházban töltötte, és utolsó éveit teljes elszigeteltségben és szegénységben a Harlemben töltötte.[10] Eközben a világ minden tájáról barátok, hétköznapi emberek, politikusok, művészek írtak neki bátorító leveleket, és 1968-ban, 70. születésnapja alkalmából rendeztek neki egy partit Londonban, amelyen számos híres színész és művész vett részt.
1976-ban két szívinfarktus után agyi érkatasztrófa következtében, csaknem 78 évesen hunyt el.
Filmográfia[szerkesztés]
- Testről és lélekről, Oscar Micheaux (1925)
- Camille, Ralph Barton (nem hitelesített) (1926)
- Borderline, Kenneth MacPherson (1930)
- Jones császár, Dudley Murphy (1933)
- Bozambo (Sanders of the River), Korda Zoltán (1935)
- The Magnolia Song (Show Boat), James Whale (1936)
- Song of Freedom, J. Elder Wills (1936)
- Big Fella, J. Elder Wills (1937)
- Salamon király bányái, Robert Stevenson (1937)
- Jericho, szerző: Thornton Freeland (1937)
- The Proud Valley, Pen Tennyson (1940)
- Szülőföld, Leo Hurwitz és Paul Strand (1942)
- Destino (Tales of Manhattan), Julien Duvivier (1942)
- Il canto dei fiumi (A folyók dala), rendezte: Joris Ivens (1954) - dokumentumfilm
Kitüntetései[szerkesztés]
- Sztálin-díj, Moszkva, 1952
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Робсон Поль, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c Paul Robeson: No One Can Silence Me, 2022. augusztus 1.
- ↑ a b c d e Le Garzantine - Cinema, Garzanti, 2000, pag. 990-991
- ↑ a b c d e f g h i j Il chi è del cinema, De Agostini, 1984, Vol. II, pag. 451
További információk[szerkesztés]
- Paul Robeson a PORT.hu-n (magyarul)
- Paul Robeson az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Paul Robeson a Rotten Tomatoeson (angolul)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Robeson című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
