Olajfa (politikai párt)
| L'Ulivo (Az Olajfa) | |
| Mottó: "Un'Italia giovane e sicura. Il voto che unisce." (Egy fiatal és biztonságos Olaszországot! A szavazat mely egyesít.) | |
| Adatok | |
| Elnök | Romano Prodi |
| Alapítva | 1995 |
| Feloszlatva | 2007 |
| Utódpárt | Demokrata Párt |
| Székház | Piazza Santi Apostoli 73, Róma, Olaszország |
| Ideológia | Szociáldemokrácia, Kereszténydemokrácia, Reformizmus, Európapártiság, Demokratikus szocializmus |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz L'Ulivo (Az Olajfa) témájú médiaállományokat. | |
Az Olajfa (olaszul: L'Ulivo) egy olaszországi baloldali pártszövetség, amely 1995–2007 között az olasz baloldal vezetője volt. A párt utódja a 2007. október 14-én alapított Demokrata Párt, amely logójába belerakta a pártszövetség olajfa szimbólumát, vele folytonosságot vállalva. A pártszövetség alapítója, vezetője Romano Prodi közgazdász, egyben a Kereszténydemokrata Párt baloldali szárnyának tagja volt.
A pártszövetség, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális-demokrata ideológiákat követi és ezeket a pártokat tömöríti. A pártszövetség 1995–96-ban Lamberto Dini szakértői, technokrata kormányával, majd 1996–2001 között – Romano Prodi, Massimo D’Alema két kormánya és Giuliano Amato második kormányával öt évig, 2006 és 2008 között a második Prodi-kormánnyal – volt hatalmon.
A koalíció[szerkesztés]
Születése[szerkesztés]
Az 1990-es évek elején radikális, földrengésszerű változások mentek végbe a belpolitikában: A Tangentopoli-ügy miatt elbuktak az olyan történelmi pártok, mint az Olasz Kereszténydemokrata Párt, Olasz Kommunista Párt és Olasz Szocialista Párt. Az 1994-es olaszországi parlamenti választásokon győzelmet aratott Silvio Berlusconi vezette konzervatív-liberális koalíció. Berlusconi kormánya azonban 1994. december 22-én lemondott, miután koalíciós partnere az Északi Liga nem szavazta meg a nyugdíjreformot és átpártolt az ellenzékhez.[1] 1995 januárjától Lamberto Dini lett a miniszterelnök egy szakértői kormány vezetőjeként. Ez a kormány a Haladók Szövetsége, Olasz Néppárt és az Északi Liga pártok koalíciójából állt össze.
A centrista pártok nagy része egyre inkább a baloldal reformszárnyához közeledett (mint az AD, Hálózat, Dini Listája, Olasz Néppárt) ezzel létrejött a balközép választási szövetség, a balközép ezután szövetségre lépett mérsékelt baloldali és demokrata pártokkal (mint: Szocialista Újjászületés, Zöldek, Keresztényszociálisok, PDS). Ebből a koalícióból jött létre az Olajfa. Vezetője az IRI (Ipari Újjáépítés Intézete) volt elnöke és az Andreotti-kormány iparügyi minisztere, Romano Prodi lett.
Az 1996-os választásokra Olaszország történelmében először összejött egy szocialista, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális, posztkommunista és zöld ideológiákon alapuló koalíció. Egyben az első kormány a második világháború óta amit a Kommunista Újraalapítás Pártja egy kommunista párt is támogat. A Kommunista Újraalapítás Pártja nem lett a kormánykoalíció tagja, még a választások előtt 1996. februárjában egy "lemondó nyilatkozatot" tett, hogy lemond a közös listán indulásról és 45 választókerületben indít saját jelöltet. A választások után a Romano Prodi vezette kormány külső támogatója lett.
A választásokon a koalíció 43,39%-os eredménnyel legyőzte a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíciót. Az Olajfa mind a Képviselőházban mind a Szenátusban többséget szerzett.
Első Prodi-kormány (1996–1998)[szerkesztés]
A kormány legfőbb intézkedései voltak a bürokrácia csökkentése, a gazdaság liberalizálása állami cégek eladásával. Az ország gazdaságának fejlesztése abból a célból, hogy az euróhoz való csatlakozásra az ország megfeleljen a kritériumoknak. Prodi 1998-ban mondott le, miután bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene.
Az 1996-os koalíció az alábbiak szerint nézett ki:
| Párt neve | Ideológia | Elnöke | |
|---|---|---|---|
| Baloldali Demokratikus Párt (PDS) | Demokratikus szocializmus | Massimo D’Alema | |
| Olasz Néppárt (PPI) | Kereszténydemokrácia | Franco Marini | |
| Olasz Megújulás (RI) | Liberalizmus | Lamberto Dini | |
| Zöldek Szövetsége (FdV) | Zöldpolitika | Carlo Ripa di Meana | |
| Olasz Szocialisták (SI) | Szociáldemokrácia | Enrico Boselli | |
| Demokratikus Unió (UD) | Szociálliberalizmus | Antonio Maccanico | |
| Segni Megállapodása (Patto) | Centrizmus | Mariotto Segni | |
| A Hálózat (LR) | Maffiaellenes politika | Leoluca Orlando | |
| Déltiroli Néppárt (SVP) | Regionalizmus | Luis Durnwalder | |
| Olasz Republikánus Párt (PRI) | Szociálliberalizmus | Giorgio La Malfa | |
D'Alema és Rutelli korszaka (1998–2004)[szerkesztés]
Prodit Massimo D’Alema követte a kormányfők sorában, aki enyhített Prodi szigorú a maastrichti kritériumoknak megfelelő politikáján, ami a koalíción belül felháborodást okozott, a 2000-es választásokon súlyos vereséget szenvedtek. Ezt követően D'Alema lemondott. Romano Prodi 1999-től 2006-ig az Európai Bizottság elnöke lett. D'Alema volt az első olyan olasz miniszterelnök, aki kommunista volt.
Giulio Amato visszatért Prodi szigorú költségvetési politikájához, azonban a növekvő munkanélküliség és az olasz gazdaság visszaesése miatt elbukott a baloldali koalíció a 2001-es olaszországi parlamenti választáson. Az Olajfa vezetője Róma 1993 óta hivatalban levő polgármestere, Francesco Rutelli volt.
| Párt neve | Ideológia | Elnöke | |
|---|---|---|---|
| Baloldal Demokratái (DS) | Szociáldemokrácia | Piero Fassino | |
| Demokrácia a Szabadság – Margaréta (DL) | Centrizmus | Francesco Rutelli | |
| Olasz Kommunista Pártja (PdCI) | Kommunizmus | Oliviero Diliberto | |
| Olasz Demokratikus Szocialisták (SDI) | Szociáldemokrácia | Enrico Boselli | |
| Zöldek Szövetsége (FdV) | Zöldpolitika | Alfonso Pecoraro Scanio | |
| Demokraták Európáért Uniója (UDEUR) | Kereszténydemokrácia | Clemente Mastella | |
Olajfa Szövetség és a Demokrata Párt megalapítása (2004–2007)[szerkesztés]
2007. október 14-én a L’Ulivo politikai tömörülés örököseként megalakult az olasz politikai élet legnagyobb baloldali pártja, a Partito Democratico (Demokrata Párt) azzal a deklarált céllal, hogy a szociáldemokrata hagyományokat, a kereszténydemokrata gondolatokat és a liberalizmust szintetizálja a környezetvédelemre és az európaiságra fogékony elgondolásokkal.[2]
Választási eredmények[szerkesztés]
| Választások | Szavazatok | % | Képviselőházi mandátumok | Szenátusi mandátumok | Kormányzat | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1996 | 15,758,981 | 42.2 | 285 / 630 |
157 / 315 |
Kormánypárt | Romano Prodi |
| 2001 | 16,209,944 | 43.5 | 247 / 630 |
128 / 315 |
Ellenzék | Francesco Rutelli |
| 2006 | 11,928,362 | 31.2 | 220 / 630 |
101 / 315 |
Kormánypárt | Romano Prodi |
Irodalom[szerkesztés]
- Mani pulite. La vera storia. Da Mario Chiesa a Silvio Berlusconi (Gianni Barbacetto, Peter Gomez és Marco Travaglio, 2002, Editori Riuniti, ISBN 88-359-5241-7) 487–488. és 580-598. o.
- Intoccabili. Perché la mafia è al potere. Dai processi Andreotti, Dell'Utri & C. alla normalizzazione. Le verità occultate sui complici di Cosa Nostra nella politica e nello Stato. Paolo Sylos Labini bevezetőjével. (Saverio Lodato és Marco Travaglio, 2005, BUR Biblioteca Universale Rizzoli, ISBN 88-17-00537-1), 120–128. o.
- Romano Prodi, Governare l'Italia. Manifesto per il cambiamento, 1995, MicroMega ISBN 88-7989-153-7.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a L'Ulivo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gianluca Luzi, Berlusconi, 225 giorni e poi l'addio, in La Repubblica, 21 dicembre 1994, p. 2. URL consultato il 25 maggio 2010.
- ↑ Berlusconi és a Popolo della Libertà, nemzetesbiztonsag.hu
