Nemzeti Tömörülés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nemzeti Gyűlés szócikkből átirányítva)
Nemzeti Tömörülés

A Nemzeti Tömörülés logója
A Nemzeti Tömörülés logója
Adatok
ElnökJordan Bardella
AlelnökSteeve Briois,
Jordan Bardella

Alapítva1972október 5. (51 éves)
Székház76-78 rue des Suisses, 92000 Nanterre, Hauts-de-Seine
Ifjúsági tagozatNemzeti Generáció
Tagok száma83 000Növekedés (2022)

IdeológiaFrancia nacionalizmus[1]
Nemzeti konzervativizmus[2]
Bevándorlásellenesség[3]
Antiglobalizmus[4]
Protekcionizmus[5]
Euroszkepticizmus[6]
Politikai elhelyezkedésjobboldal[7][8][9][10][11]
Parlamenti jelenlétAlsóházban:
89 / 577
Felsőházban:
0 / 348
Európai Parlamentben (Franciaországi mandátumok):
23 / 79
Európai pártIdentitás és Demokrácia Párt
EP-frakcióIdentitás és Demokrácia
Hivatalos színei     Tengerészkék

Franciaország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Tömörülés témájú médiaállományokat.

A Nemzeti Tömörülés avagy néha Nemzeti Gyűlés (franciául Rassemblement national, RN; 2018-ig Nemzeti Front, franciául Front national, FN) egy nacionalista, szélsőjobboldali,[12][13][14][15][16] protekcionista, bevándorlásellenes, globalizációellenes, euroszkeptikus francia párt.

Története[szerkesztés]

A Nemzeti Front 1972-ben jött létre, alapítója Jean-Marie Le Pen. 1973-as helyhatósági választáson mérettette meg magát először a párt. Eredetileg ultranacionalista szellemiségű volt. A párt eredetileg a Nemzeti Front a Francia Egységért (Front national pour l'unité française) néven lett megalapítva. Nagy hatással volt rájuk a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom, amely ekkor Olaszországban képes volt magába integrálni több szélsőjobboldali pártot. A Nemzeti Front a párt szimbólumot is róluk mintázta. Az alapítók között voltak a Roger Holeindre Francia Egység Pártjának nacionalistái, Pierre Bousquet militánsai, François Brigneau és Alain Robert vezette Új Rend neofasiszta mozgalom ; a Georges Bidault vezette degaulleellennes Igazság és Szabadság Mozgalom ; Pierre Poujade mozgalma, algériai háború veteránjai és monarchisták.[17]

Le Pen a 2002-es franciaországi elnökválasztások második helyezettjeként bejutott a második fordulóba, amelyen kihívója, Jacques Chirac 64,4 százalékkal legyőzte őt, de a II. fordulóba való bejutás a pártnak már önmagában is dicsőség volt, hiszen azelőtt mindig rosszul szerepeltek a parlamenti- és elnökválasztásokon.

2011. január 15. óta Marine Le Pen vezeti. Az alapító lánya igyekezett szalonképesebbé tenni a pártot, politikája szélesebb körű elfogadtatására törekedett, ezért például apját a holokauszt relativizálása és idegengyűlölet miatt 2015 augusztusában kizárták a pártból.[18] A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, de 2013 őszén a párt kilépett a szövetségből.

Marine Le Pen bejutott a 2017-es francia elnökválasztás második fordulójába, és 2017. április 24-én taktikai okokból lemondott pártelnöki tisztségéről,[19] de nem sikerült az elnökválasztást megnyernie. Marine-t 2018-ban újraválasztották pártelnöknek.[20]

2018 júniusában a párt új nevet vett fel: Nemzeti Tömörülés.[21]

Választási programja[szerkesztés]

Marine Le Pen a 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[22]

  • A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
  • A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
  • A közbiztonság erősítése.
  • A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
  • Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
  • A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
  • Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
  • Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
  • Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
  • Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
  • Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
  • Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.

Választási eredmények[szerkesztés]

Francia Nemzetgyűlés
Választások éve Az első fordulóban szerzett szavazatok száma Az első fordulóban szerzett szavazatok % A második fordulóban szerzett szavazatok száma A második fordulóban szerzett szavazatok % Megszerzett helyek
1973 108 616 0,5% 0
1978 82 743 0,3% 0
1981 44 414 0,2% 0
1986 2 699 307 9,8% 35
1988 2 353 466 9,8% 1
1993 3 155 702 12,7% 1 168 143 5,8% 0
1997 3 791 063 14,9% 1 435 186 5,7% 1
2002 2 873 390 11,1% 393 205 1,9% 0
2007 1 116 136 4,3% 17 107 0,1% 0
2012 3 528 373 13,6% 842 684 3,66% 2
2017 2 990 454 13,2% 1 590 858 8,8% 8
2022

Elnökválasztás[szerkesztés]

A Francia Köztársaság Elnöke (lista)
Választások éve Az első fordulóban szerzett szavazatok száma Az első fordulóban szerzett szavazatok % A második fordulóban szerzett szavazatok száma A második fordulóban szerzett szavazatok %
1974 Jean-Marie Le Pen 190 921 0,8%
1981
1988 Jean-Marie Le Pen 4 376 742 14,4%
1995 Jean-Marie Le Pen 4 570 838 15,0%
2002 Jean-Marie Le Pen 4 804 713 16,9% 5 525 032 17,8%
2007 Jean-Marie Le Pen 3 834 530 10,4%
2012 Marine Le Pen 6 421 426 17,9%
2017 Marine Le Pen 7 678 491 21,30 10 638 475 33,9%
2022 Marine Le Pen 8 133 828 23,15 13 288 686 41,45%

Regionális tanácsok[szerkesztés]

Francia régiók választásai
Választások éve Az első fordulóban szerzett szavazatok száma Az első fordulóban szerzett szavazatok % A második fordulóban szerzett szavazatok száma A második fordulóban szerzett szavazatok % Megszerzett helyek (összesen 1880)
1986 2 654 390 9,7% 137
1992 3 396 141 13,9% 239
1998 3 270 118 15,3% 275
2004[23] 3 564 064 14,7% 3 200 194 12,4% 156
2010[24] 2 223 800 11,4% 1 943 307 9,2% 118
2015[25] 6 018 672 27,73% 6 820 477 27,10% 358

Európai parlamenti választások[szerkesztés]

Európai Parlament
Választások éve Megszerzett szavazatok száma Megszerzett szavazatok % Helyek száma Helyezés
1984 2 210 334 11,0%
10 / 81
4.
1989 2 129 668 11,7%
10 / 81
3.
1994 2 050 086 10,5%
11 / 87
5.
1999 1 005 113 5,7%
5 / 87
8.
2004 1 684 792 9,8%
7 / 78
4.
2009 1 091 691 6,3%
3 / 74
6
2014[26] 4 712 461 24,86%
24 / 74
1.
2019 5 286 939 23,34%
23 / 79
1.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a National Front (France) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.parties-and-elections.eu/france.html
  2. http://www.nytimes.com/2014/10/01/world/seeking-new-heights-in-france-national-front-thinks-locally.html?_r=0
  3. Archivált másolat. [2013. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
  4. Zaslove, Andrej. "Exclusion, Community, and a Populist Political Economy: The Radical Right as an Anti-Globalization Movement", Comparative European Politics (2008) 6, 169–189. doi:10.1057/palgrave.cep.6110126
  5. Archivált másolat. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
  6. Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
  7. http://content.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,2085728_2085727_2085707,00.html
  8. http://uk.businessinsider.com/frances-right-wing-national-front-is-positioning-itself-to-take-advantage-of-this-weeks-attacks-2015-1?r=US&IR=T
  9. Archivált másolat. [2015. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
  10. http://global.britannica.com/topic/National-Front-political-party-France[halott link]
  11. http://www.ibtimes.co.uk/france-right-wing-front-national-party-under-investigation-over-illegal-campaign-financing-1495747
  12. Jews in Le Pen's party make blacklist of candidates with neo-Nazi ties (angol nyelven). The Jerusalem Post | JPost.com . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  13. Factsheet: National Rally (Rassemblement National, previously Front National or National Front) (amerikai angol nyelven). Bridge Initiative . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  14. Pourquoi le FN reste résolument un parti d’extrême droite. In: Le Monde, 23. Marc 2016, abgerufen am 24. April 2017.
  15. Gilles Ivaldi, Marc Swyngedouw: Rechtsextremismus in populistischer Gestalt. Front National und Vlaams Blok. In: halshs.archives-ouvertes.fr, Januar 2006.
  16. Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke (magyar nyelven). euronews, 2021. július 4. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
  17. De Boissieu, Laurent: Chronologie du Front National FN. France Politique . [2019. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 31.)
  18. Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent. Origo.hu, 2015. augusztus 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  19. Lemondott Le Pen – Hír TV, 2017. április 25.
  20. Újraválasztották Marine Le Pent pártelnöknek, nevet válthat a Nemzeti Front Archiválva 2018. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2018. március 11.
  21. Nevet változtat a francia Nemzeti Front. 24.hu, 2018. június 1. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
  22. The 2011 Time 100 (angol nyelven). Time, 2011. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  23. Résultat des élections Régionales 2004 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  24. Résultat des élections Régionales 2010 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  25. Résultat des élections Régionales 2015 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
  26. Mes démarches / A votre service - Ministère de l'Intérieur (francia nyelven). Elections.interieur.gouv.fr. (Hozzáférés: 2015. március 31.)

További információk[szerkesztés]