Nagygéc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagygéc
A református templom
A református templom
Nagygéc címere
Nagygéc címere
Közigazgatás
Település Csengersima
Alapítás éve1280
Városhoz csatolás 1981[1]
Korábbi rangja falu
Irányítószám 4743
Népesség
Teljes népesség10 fő (2011. okt. 1.)[2] +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól2[1] km
Elhelyezkedése
Nagygéc (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nagygéc
Nagygéc
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
é. sz. 47° 51′ 06″, k. h. 22° 44′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 06″, k. h. 22° 44′ 58″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagygéc témájú médiaállományokat.

Nagygéc Csengersima településrésze, egykor önálló falu, amely a 20. század második felében, az 1970-es nagy árvíz következtében elnéptelenedett.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, közvetlenül a magyar-román határ mellett található. Csengersimától 2,[1] Csengertől 10, Szatmárnémetitől 11 km-re fekszik.

A közelben folyik el a Szamos.

Nevének eredete[szerkesztés]

A helységnév Géc eleme feltehetőleg az egykori magyar személynévből való, ez azonban a régi forrásokban a ch jel kétértelműsége miatt nem különíthető el a Gécs-Gőcs személynevektől (más felfogás szerint a falunév alapjául szolgáló személynévben talán a Gergely becéző változatát kereshetjük). A Nagy- előtag a település méretére utalt, egyben megkülönböztette a szomszédos Kisgéctől.

Története[szerkesztés]

Az 1970-es árvíz után elnéptelenedett falu főutcája

A falu 1280-ban tűnt fel egy nemes nevében először, aki talán a Csák nemzetség tagja. A Géci család egyik ága a Csák nembeli Darai családdal volt rokonságban, s így lehetséges, hogy a falu Szamosdarával és Komlódtótfaluval együtt a Dunántúlról idetelepült Csák nemzetség eredetileg egységes birtoktestének volt a része, a kisnemesi családok pedig a nemzetség hajtásai.

A 14-15. században a Csarnovodai, Csáki, Bekcs, Darai és Drágfi családoké volt. 1476-ban a Szántai Becskiek is birtokosai és ők maradtak urai századokon át.

A 18. században mellettük az Ibrányi, Luby, Nozdroviczky és Péchy családok a földesurai, a múlt század közepén pedig a gróf Majláth, a Luby és a Péchy családok voltak.

1852-ben br. Haynau, az egykori bresciai hiéna a 200 ezer forintos vérdíjból megvásárolta a Kisgéci pusztát, és kúriát építtetett rajta a Majláth-kastélyból. A 20. század első felében Luby Béla, a Haynau-hitbizomány (39 ezer ha) és dr. Szomjas Lajos volt a legnagyobb birtokos.[3] Határában feküdt egykor Kisgéc, mely másodlagos település volt és a 14. században jött létre. Nagygéc igen közel fekszik a magyar-román államhatárhoz. A trianoni békeszerződés után a határ mentén felépített ún. lokalizációs töltés a település nyugati részén húzódott, így a falu a kelet felől érkező nagy árvizekkel szemben védtelen volt.

1970-ben a településnek 706 lakosa volt. Az 1970. május 13-án bekövetkezett árvízben a falu csaknem teljesen elpusztult. Újjáépítését árvízvédelmi okokból nem engedélyezték, a területre történő beköltözést pedig adminisztratív eszközökkel korlátozták.[4]

Az 1980-as népszámlálásra az egy évtizeddel korábbi lakosságnak csupán töredéke, 22 fő maradt a faluban. 1981-ben a település adminisztratív önállósága is megszűnt, területét Csengersimához csatolták.[1] 2011-ben a falu öt házában 10 fő élt.[1]

Nevezetességek[szerkesztés]

Emlékpark a templom közelében

Református temploma két részből áll, az egyik még az Árpád-korból való, a másik Mátyás korából. Ma műemléki védelem alatt áll, ennek ellenére egészen 2014-ig folyamatosan pusztult.[5] Henszlmann Imre így írt róla: „A szentély egyik ablaka fölött három nyitott virágból, több bimbóból s levélből álló fűzér egy dúsabb kompoziczióju és önálló szatmári festészeti iskolára gyaníttat.”

2014-ben a Megmaradás Temploma terv keretében megkezdődött a templom felújítása, valamint egy kilátó és egy látogatóközpont építése.[6]

Emlékezete[szerkesztés]

  • A Kormorán együttes egyik lemeze az In memoriam Nagygéc címet viseli emléket állítva a falunak.
  • Évente falunapot tartanak az egykori lakók és leszármazottaik.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1815-ben Rácz Pali cigányprímás, nótaszerző, népzenész.

Nagygéci emlékpark[szerkesztés]

A két hektáros Nagygéci Emlékparkban őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfák ligetében 200 emlékoszlopon Kárpát-medencei települések ezrei Drávaszögtől Csángóföldig, Délvidéktől Temesig üzennek az utókornak. Az üzenetek főként az összetartozás, az összefogás, a nemzet fennmaradása, a határtalan magyarság, az emberiesség fontosságának, a szeretet erejének gondolatvilágát testesítik meg. Pár száz lelkes falutól a milliós nagyvárosig mindenféle település elküldte üzenetét, a legtöbb üzenet – 1004 darab – Erdélyből érkezett. A többség saját gondolatát írta meg, de sokan például Wass Albert,Széchenyi István,Babits Mihály, vagy Kölcsey Ferenc sorait tolmácsolták. A magyar költészet és irodalom remekei mellett azonban olyan bibliai idézetek, ókori bölcsességek, dalszöveg-részletek is érkeztek, amelyek mind értékes útravalóval láthatják majd el a Nagygécre látogatókat.[7]

Emléktáblát állítottak:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Csengersima. KSH. (Hozzáférés: 2017. május 6.)
  2. Csengersima (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. május 6.)
  3. http://www.szatmarilegendak.hu/latnivalok/csengersima-nagygec_hun.htm Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Szatmári legendák
  4. Rakonczai János - Pistyák Erika.szerk.: Matolcsi Lajos: Az 1970-es Szamos és Túr menti árvíz, Az árvizek hatása az alföldi népesség migrációjára az elmúlt fél évszázadban (magyar nyelven). Békéscsaba: Nagyalföld Alapítvány, 118-127. o.. ISSN 0139-3545 [2003] 
  5. A templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  6. A Megmaradás Temploma honlapja. (Hozzáférés: 2015. június 2.)[halott link]
  7. Archivált másolat. [2018. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 16.)

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

További információk[szerkesztés]