Momčilo Đujić
| Momčilo Đujić | |
 | |
| Született | 1907. február 27. Kovačić, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Meghalt | 1999. szeptember 11. (92 évesen) San Diego, Amerikai Egyesült Államok |
| Sírhely | Oak Hill Memorial Park |
| Nemzetisége | szerb |
| Szolgálati ideje | 1941. - 1945. |
| Rendfokozata | vajda (szerbül: vojvoda) |
| Egysége | Dinara csetnik hadosztály |
| Csatái | második világháború |
| Kitüntetései | Karađorđe-csillag rendje |
| Civilben | pap |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Momčilo Đujić témájú médiaállományokat. | |
Momčilo Đujić (magyar átírással: Momcsilo Gyujics, szerb cirill írással: Момчило Ђујић; 1907. február 27. - 1999.) szerb csetnik vezér és egyben szerb ortodox pap is volt a második világháború idején. Kollaboránsként együttműködött az akkori fasiszta Olaszországgal és náci Németországgal. 1947-ben Jugoszlávia háborús bűnösként ítélte el a távollétében és 1988-ban kérte a kiadatását, aminek az Egyesült Államok nem tett eleget. A Momčilo Đujić által vezetett Dinara csetnik hadosztály számos háborús bűncselekményt követett el Észak-Dalmáciában és Nyugat-Boszniában.
Élete
[szerkesztés]Momcilo Đujić, 1907-ben egy horvátországi szerb családban született, a Knin melletti Kovačićban. A knini gimnázium alsó, majd a šibeniki felső tagozatba járt, ugyanakkor nem érettségizett le, mivel a hetedik osztályból (1929) a karlócai szemináriumba került. 1933-ban szentelték pappá és azonnal helyet kapott a Kninhez közeli strmicai plébánián. 1935 óta a Knin környékén található csetnik-féle egyesületek kezdeményezője, szervezője és vezetője.
Második világháború
[szerkesztés]A Független Horvát Állam kikiáltása után, Đujić egy csetnik csoporttal leszerelte a strmicai csendőrállomást. 1941 májusának végén, a letartóztatás elől Kistanjébe menekült, valamint 1943 szeptemberéig az olasz katonai hatósággal,[1] majd a németekkel működött együtt.[2] 1941 nyarán csetnik különítmény élére került, 1941 szeptemberétől a "Petar Mrkonjić" ezred parancsnoka, 1942 elején pedig részt vett a Dinara csetnik hadosztály megalapításában, melyet 1943-tól kizárólag ő vezetett. 1942. február 15-én, a hadosztályparancsnokság nevében kiáltványt intézett a szerb lakossághoz, amelyben azt fegyveres felkelésre szólította fel az usztasa-rezsim és a Független Horvát Állam ellen. A Dinara hadosztály a partizánok elleni akciók sorozatában vett részt.
A nagyszerb ideológiától vezérelve, a Đujić parancsnoksága alatt lévő csetnikek brutális bűncselekményeket követtek el a horvát lakosság ellen. 1942 végén és 1943 elején Đujić és csetnikjei tömeggyilkosságokat követtek el Gata, Tugare, Cista, Gornji Dolac, Zvečanje, Dugopolje, Štikovo, Maovice, Otavice, Vinalić, Kijevo és Garjak falvakban.[3] A Knin melletti Kosovo faluban koncentrációs tábort is létrehoztak, melyet "Kis Jasenovacnak" hívtak ("szerb Jasenovacnak"[4] vagy a knini vidék népe "második Jasenovacnak" is nevezte) és melyben az áldozatok többnyire szerb antifasiszták voltak.[5][6]
Đujić kitalált egy, a pap hordójának nevezett kínzóeszközt is, mely egy acélkarikákkal körbefogott és minden oldalról hosszú szegekkel kitömött nagy hordó volt. A szerencsétlen foglyot ebbe belezárták, majd aztán azt a lejtőn legurították. A hordóba fúrt szegek éle persze belül állt, ily módon azok minden oldalról felsértették az emberi testet. A kínzások végére, mire a hordót ismét kinyitották jó néhány fogoly már elvérzett és belehalt a sérüléseibe. A kínzóeszköz egykoron a belgrádi Katonai Múzeumban volt kiállítva.[7]
A németek nyomására Đujić alkalmanként kapcsolatot tartott és együttműködött a Független Horvát Állammal, pl. közös harcműveletekben vettek részt. Viszonzásul, Đujić hadosztálya a német katonai erők pártfogását élvezte, valamint nekik köszönhetően Đujićnak sikerült bizonyos ellenőrzést fenntartania Knin szélesebb körzetében. 1944 nyarának végén mintegy 6500 csetniket irányított. Az említett helyzet rendkívül nyugtalanította a Független Horvát Állam hatóságait, valamint 1944. szeptember 18-án, Ante Pavelić az Adolf Hitlernél tett látogatása során, követelte, hogy a német erők hagyják abba a csetnikek támogatását és ha lehetséges, fegyverezzék le őket. Hitler erre nem adott határozott választ.
Emigráció
[szerkesztés]1944 decemberében Ante Pavelić[8] jóváhagyásával, Đujić a horvát tengerpart mentén és Isztrián keresztül átvezette a hadosztályát a mai Szlovéniába. Visszavonulásuk útját újból számos bűncselekmények, gyilkosságok, rablások és gyújtogatások kísérték. 1945 májusában az Isonzó környékén megadták magukat a nyugati szövetségeseknek. Đujić először az olaszországi Eboliban lévő menekülttáborba, majd később az Egyesült Államokba és Kanadába került. Az emigrációban, a Ravna Gora nevű szervezetben tevékenykedett.[9]
1989-ben, Đujić csetnik vajda címet adományozott a nála látogatóban lévő Vojislav Šešeljnek.[10][11] Ezután arra kérte meg Šeseljt, hogy „minden horvátot, albánt és más idegen elemet űzzön el a szent szerb földről”, valamint ő maga ígértet tett, hogy csak akkor tér haza az Egyesült Államokból, ha Šeseljnek sikerül „az utolsó zsidótól, albántól és horváttól is megtisztítani Szerbiát.” 1998-ban mégis visszavonta Šeseljnek adott címet azon oknál fogva, hogy Šeselj politikai együttműködésbe kezdett Slobodan Miloševićcsel. Đujić, mint csetnik vajda, pénzügyileg támogatta az 1990-es évek elején Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban harcoló csetnikeket, valamint bátorította is őket azzal, hogy különböző kitüntetéseket, proklamációkat és kinevezéseket küldözgetett szét.[12] Bár többször kérte, Jugoszláviának mégsem sikerült elérnie Momcilo Đujić kiadatását az Egyesült Államoktól (1991-ben ezt még az JSZK is követelte). Legalább 1500 ember megölésének vádjával Knin, Vrlika, Sinj, Šibenik és Otočac térségekben, 1999 májusában Horvátország is úgyszintén követelte a kiadatását.[13] Đujić 1999. szeptember 11-én halt meg San Diegóban, Kaliforniában.
Emlékezete
[szerkesztés]A radikális Nagy-Szerbia nagyszerb ideológia hívei és tisztelői még mindig különösen nagyszerű csetnikként dicsőítik és az őt dicsőítő dalokat ma is éneklik.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dr. Branko Latas: Dokumenti o saradnji četnika sa Osovinom: Dokumenti četničkog porekla, 138.-142. old.. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
- ↑ Dr. Branko Latas: Dokumenti o saradnji četnika sa Osovinom: Dokumenti četničkog porekla (AVII, 160, 14/2).. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
- ↑ Ilija T. Radaković: Besmislena YU-ratovanja 1991-1995: "1942 végén és 1943 elején Đujić megkezdte a mészárlást Gata, Tugare, Čista, Gornji Dolac, Zvečanje, Dugopolje, Štikovo, Maovice, Utavice, Vinalić, Kijevo és Gorjak falvakban, ahol 230 lakost öltek meg. Többnyire gyermekeket, időseket és nőket, akiknek kivájták a szemeit, sokszor késsel szúrták le és néhányukat éleve dobtak be az égő házak tüzébe." (AVII, 8, 3/143; 201, 11/16; 230, 29/7-1; 201, 11/10-18; 271, 24/2-25; 138, 6/15-1 stb.).]. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
- ↑ Ilija T. Radaković: Besmislena YU-ratovanja 1991-1995: "az olasz dokumentumokból megállapítható, hogy Đujić és csetnikjei a hadműveletek mellett, az olaszokkal együttműködve 57 "falutisztító akciót" is véghez vittek, melyek során 159 embert meggyilkoltak, 948 embert, nőt és kiskorúakat pedig elfogtak és megkínoztak, főleg a "szerb Jasenovac" nevű táborban, mely a Kninhez közeli Kosovóban található"]. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
- ↑ "Vjesnik">Marijan Lipovac. (Hozzáférés: 2012. április 6.)
- ↑ "Rehabilitacija Draže Mihailovića", 'Vjesnik',. [2012. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 6.)
- ↑ Vjesnik
- ↑ Vjesnik, Fikreta Jelić Butić: Četnici u Hrvatskoj 1941-1945: Bijeg pred snagama NOP-a. (Hozzáférés: 2012. április 6.)
- ↑ Domagoj Zovak, prof., Dinarska četnička divizija (2). Četnički pokret 1941. godine u Srbiji i Hrvatskoj, 16. jegyzet,. [2019. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
- ↑ ICTY: The prosecutor of the Tribunal against Vojislav Šešelj. Indictment.. (Hozzáférés: 2012. április 6.)
- ↑ Robert Thomas, Serbia under Milošević: politics in the 1990s, C. Hurst & Co. Publishers, 1998., ISBN 978-1850653417, 141. old.
- ↑ Proces Vojislavu Šešelju: Raskrinkavanje projekta Velika Srbija, ur. i prir. Sonja Biserko, Biblioteka Svedočanstva 34. sz., Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji, Belgrád 2009., 140., 153., 167.-168., 335. old.]
- ↑ Proces Vojislavu Šešelju: Raskrinkavanje projekta Velika Srbija, ur. i prir. Sonja Biserko, Biblioteka Svedočanstva 34. sz., Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji, Belgrád 2009., 140. old.
- ↑ "Procurio sporni snimak: Je li zagrebački episkop Perić pjevao četničke pjesme? (VIDEO)", "Slobodna Bosna",. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Momčilo Đujić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
