Magyar jakobinus mozgalom

Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykori szemtanú vízfestménye, 1795. május 20., Buda

A magyar jakobinusok sírja a budapesti Kerepesi temetőben (11/1-sziget)

Emléktábla:
a Hadtörténeti Múzeumban

Korabeli osztrák gúnyrajz a magyar jakobinus összeesküvőkről

A magyar jakobinus mozgalom a francia forradalom politikai eszméinek, a nagy szejm működésével csúcsra jutott lengyelországi reform- és függetlenségi mozgalomnak, illetve I. Ferenc abszolutista törekvéseinek hatására 1794-ben a Magyar Királyságban szerveződött titkos mozgalom volt. A tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, Martinovics Ignác vezetése alatt zajló szervezkedés rövid életűnek bizonyult, pár hónapos fennállását követően közel félszáz tagját letartóztatták, s hét vezetőjüket 1795. május 20-án és június 2-án Budán, a Generális-kaszálón kivégezték, amelyet erről később Vérmezőnek neveztek.

A jakobinusok elnevezést nem maguk választották, kortársaik használták a mozgalom tagjainak gúnyos megjelölésére.

A mozgalom története

I. Ferenc 1792-es trónra lépésével szakított elődei – II. József és II. Lipót – felvilágosult abszolutista törekvéseivel, s híveiket eltávolította az államigazgatásból. Ez a lépés a reformer érzelműeket szembefordította az új rezsimmel, s élesen szembehelyezkedtek a konzervatív abszolutista rendszer restaurálásával.

Közéjük tartozott a korábban szintén az államigazgatásban is tevékenykedő, fordulatos sorsú Martinovics Ignác, akinek irányításával 1794 tavaszán a reformerek két titkos társaságba tömörültek, s céljaikat Martinovics – a mozgalom „főigazgatója” – forradalmi kátékban foglalta össze.

A mérsékeltebb Reformátorok Társasága csak a legégetőbb társadalmi-politikai gondok orvoslását tűzte ki célul. A gróf Sigray Jakab irányítása alatt álló kör eszméi között szerepelt, hogy biztosítják az országgyűlési képviseletet a nem nemesi rétegeknek (de a tulajdonjogot nem), valamint az egyházi és királyi birtokok államosításával párhuzamosan megszüntetnek egyes adónemeket. Ezzel az óvatos, de nagyobb tömegek demokratizmusára ható programmal Martinovicsék azt kívánták elérni, hogy az ingadozókat is maguk mellé állítsák a nemesi köztársasággá való átalakulás társadalmi-politikai küzdelmeiben.

A tervek szerint az áhított cél elérését, a nemesi köztársaság kikiáltását követően töltötte volna be történelmi szerepét a másik titkos társaság, a Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János igazgatása alatt álló Szabadság és Egyenlőség Társasága. A nemesi köztársaság élére álló kör feladata – a francia jakobinus eszméknek megfelelően – a népfelség elvének maradéktalan érvényesítése, az uralkodó, a nemesség és a klérus hatalmának fegyveres megdöntése, és mindennemű kiváltság megszüntetése lett volna. Zala vármegyében számos támogatottra lelt a mozgalom az 1790-es években, köztük gróf Althan Mihály János főispán, jáprai Spissich János alispán, nemes Mlinarics Lajos (1743–1802) másodalispán, pallini Inkey Imre táblabíró és tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828) főszolgabíró.

A mozgalom néhány hónap leforgása után híveket szerzett Erdélyben és Horvátországban is, valódi ütőképessége és társadalmi háttere azonban nem volt. A két titkos társaság a mozgalom történetének csúcspontján sem számlált együttvéve háromszáznál több tagot, emellett Martinovics – minden alap nélkül – Franciaország anyagi és fegyveres segítségével hitegette embereit, így tartva ébren a forradalmi szellemet.

A szervezkedés, dacára titkos voltának és mérsékelt hatásának, hamarosan a császári titkosrendőrség látókörébe került. 1794. július 23–24-én Bécsben – több ausztriai jakobinussal együtt – letartóztatták Martinovicsot, aki részletes vallomást tett az előző hónapok történéseiről. Az általa elmondottak alapján tartóztatták le augusztus 16. és december 15. között mozgalma számos további tagját Magyarországon.

A per

A per az Ürményi József személynök által vezetett Királyi Táblán folyt. A vádat Németh János királyi jogügyigazgató képviselte. A vád felségsértés és hazaárulás volt. A védelmet Madách Sándor, Szabó-Sáry Sámuel, Horváth Jakab, Tóthpápay Sámuel és Nagy Sándor látták el. A magyar törvények szerint a felségsértésnek csak az uralkodó elleni tényleges támadás számított, az is csak beismerés vagy legalább két tanú vallomása esetén. A vád helyzetét nehezítette, hogy a káték lemásolását nem lehetett egykönnyen felségsértésnek minősíteni. Németh János jogügyigazgató Kazinczy szerint meg is fenyegette Szabó-Sári Sámuel ügyvédet, aki megkérdőjelezte a felségsértés tényét: „Fejével játszik, ha továbbra is ilyen módon védelmezi a vádlottakat.” Bár a fogva tartás körülményei rosszak voltak, a vádlottakat fizikai kényszernek nem tették ki. Inkább ígérgetésekkel vették rá őket, hogy beismerő vallomást tegyenek, és nevezzék meg a mozgalom többi tagját, vagy elhitették velük, hogy a többiek ellenük vallottak. Ez a módszer több esetben is meglepően hatékonynak bizonyult. A bűntelenség ígéretét a jogügyigazgató nem tartotta be. A Királyi Tábla felett álló felsőfokú joghatóság a Hétszemélyes Tábla volt melynek elnöki tisztét a nádor; Sándor Lipót főherceg töltötte be. Sándor Lipót az ügyet a letartóztatások megszervezésétől kezdve a legapróbb részletekig felügyelte. A Hétszemélyes Tábla több esetben súlyosbította az elsőfokú ítéletet. Végül a király bizonyos esetekben kegyelmet gyakorolt.

A magyar jakobinusok perében letartóztatott személyekre kiszabott ítéletek

Név	Foglalkozás	Ítélet		Megjegyzés
		Királyi Tábla	Hétszemélyes Tábla
Martinovics Ignác	szászvári apát	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. május 20-án.
Hajnóczy József	kamarai titkár	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. május 20-án.
Laczkovics János	nyugalmazott kapitány	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. május 20-án.
Szentmarjay Ferenc	magántitkár	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. május 20-án
Sigray Jakab gróf	a kőszegi tábla ülnöke	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. május 20-án
Őz Pál	ügyvéd	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. június 2-án
Szolártsik Sándor	jurátus	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Kivégezték 1795. június 2-án
Verhovszky Sámuel	ügyvéd	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelem. A börtönben meghalt 1797. augusztus 3-án
Aszalai János	író, nevelő	5 év börtön	3 év börtön	Meghalt a börtönben 1796. október 12-én
Szentjóbi Szabó László	magántitkár	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelem. A börtönben meghalt 1795. október 6-án
Ambrózy Gábor	királyi ügyész	-	-	Meghalt a per közben 1795. március 27-én
Fodor József	helytartótanácsi titkár	-	-	Elfogatásakor öngyilkos lett 1794. december 16-án
Király József	uradalmi főfelügyelő	-	-	Elfogatásakor öngyilkos lett 1795. február 4-én
Landerer Mihály	nyomdász	10 év börtön	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelem. A börtönben megőrült 1801-ben. 1805-ben szabadult.
Verseghy Ferenc	író, volt pálos szerzetes	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1803. augusztus 28-án
Uza Pál	ügyvéd	10 év börtön	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1803. február 27-én
Szlávy János	jurátus	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1803. január 15-én
Hirgeist Ferenc	egyetemi hallgató	5 év börtön	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1802. szeptember 19-én
Szén Antal	kamarai számvevő	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1802-ben
Kazinczy Ferenc	író, költő és táblabíró	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-án
Laczkovics László	birtokos nemes	10 év börtön	10 év börtön	Szabadult 1801. június 28-án
Szmethanovics Károly	egyetemi hallgató	3 év börtön	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-án
Szulyovszky Menyhért	táblabíró	fej- és jószágvesztés	fej- és jószágvesztés	Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 4-én
Baranyai Mihály	jurátus	felmentve	5 év börtön	Szabadult 1800. május 2-án
Erdélyi László	jurátus	5 év börtön	5 év börtön	Szabadult 1800. május 2-án
Pruzsinszky József	egyetemi hallgató	3 év börtön	3 év börtön	Szabadult 1798. májusában
Juhász János	volt premontrei szerzetes	3 év börtön	3 év börtön	Szabadult 1798. május 4-én
Kopasz János	ügyvéd	felmentve	2 év börtön	Szabadult 1797. májusában
Bujanovics Kornél	jurátus	3 év börtön	2 év börtön	Szabadult 1797. április 4-én
Makk Domokos	volt pálos szerzetes	3 év börtön	2 év börtön	Szabadult 1796. május végén
Batsányi János	költő	felmentve	1 év börtön	Szabadult 1796. május 26-án
Lukács Pál	ügyvéd	3 év börtön	1 év börtön	Szabadult 1796. május 14-én
Rosty János	kerületi táblai jegyző	felmentve	3 év börtön	A börtönben öngyilkosságot kísérelt meg. Szabadult 1798. májusában
Szlávy György	főszolgabíró	3 év börtön	3 év börtön	Szabadult 1798. júniusában
Tántsits Ignác	nevelő	3 év börtön	10 év börtön	Szabadult 1803. május 16-án
Ujgyörgyi József	kamarai tisztviselő	3 év börtön	5 év börtön	Szabadult 1800. május 4-én
Abaffy Ferenc	táblabíró	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Brehm József	körorvos	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Illyés Ferenc	ügyvéd	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Kazinczy Miklós	Bihar megyei esküdt	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Lonovics Imre	egyetemi hallgató	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Márton István	orvos	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Nemessányi András	egyetemi hallgató	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Paitzkoffer Antal	lakatos	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Rosty Pál	táblabíró	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Sehi Ferenc	színész	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Szilla Miklós	egyetemi hallgató	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Túrós Péter	református prédikátor	felmentve	felmentve	Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Szabó Imre	plébános	-	-	Szabadon bocsátották 1794. december 30-án

A kivégzések

1795. május 20-án a Buda melletti Generális-kaszálón (a mai Vérmezőn) került sor a mozgalom vezetői, Martinovics, Sigray, Hajnóczy, Szentmarjay és Laczkovics kivégzésére. Két társukon, Őz Pálon és Szolártsik Sándoron ugyanott, de pár nappal később, június 3-án hajtották végre a halálos ítéletet. A várfogságot elszenvedő bebörtönzött jakobinusok között volt Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Szentjóbi Szabó László és Verseghy Ferenc is.

Emlékezete

Martinovics Ignác

„	Csak az a tan fogja megalapítani a jakobinusok óhajtotta boldogságot, amely mellőzi a magántulajdont. Ez a tan pedig a szoczializmus! És mi hisszük, hogy Laczkovics utolsó szava teljesedésbe megy, hogy: „amit vetettem, az ki fog kelni, elvesznek a kopók, de megmaradnak a vadászok.” Megmaradnak a vadászok! De ezek nem a magyar jakobinusok, hanem mi vagyunk: a nemzetközi, a forradalmi,a vörös jakobinusok!	”
– A magyar jakobinusok. Kiadja a Népszava könyvkereskedése Budapesten 1902

Források

• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 422. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Ősze Mária: A magyar jakobinus mozgalom ítéletei. Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 13. rész. Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér (gyoriszalon.hu). (Hozzáférés: 2020. január 4.)
• Szilágyi Sándor (szerk.). I. FEJEZET. A forradalmi eszmék és Magyarország. Martinovics és társai, A magyar nemzet története. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat (1894–1898). Hozzáférés ideje: 2020. január 3. 

További irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar jakobinus mozgalom témájú médiaállományokat.

• Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Budapest, (1957)
• Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai I-III, Akadémiai, Budapest (1957)
• Benda Kálmán – Elek Judit: Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében, Magvető, Budapest (1983)
• Boreczky Beatrix: A magyar jakobinusok, Gondolat, Budapest (1977)
• Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése, Budapest (1880)
• Fraknói Vilmos: Martinovics élete, Athenaeum, Budapest (1921)
• Jancsó Elemér: A jakobinus mozgalom hazai hagyományai (Adalékok a jakobinus mozgalom erdélyi és partiumi történetéhez), Tudományos Kiadó, Kolozsvár (1957) 394-415.
• Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században, Ady Endre Társaság, Kolozsvár (1936)
• Jászai Mari: Mulier taceat Magyar Hírlap, 1905. május 20.
• Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete, Magvető, Budapest (1956)
• Kazinczy Ferenc – Szirmay Antal 1918: Az első magyar köztársasági forradalom. Budapest
• Krúdy Gyula: A magyar jakobinusok, Népszava Könyvkiadó, Budapest, (1948)
• Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795, Magyar Történelmi Társulat, Budapest (1926)
• Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok Franklin Társulat, Budapest, (év nélkül)
• Szirmay Antal: A magyar jakobinusok története – Jegyzetekkel ellátta Kazinczy Ferenc, Aigner, Budapest, (1889)
• Vágvölgyi Tibor: A magyar jakobinusok köztársasági mozgalma, Kossuth, Budapest, (1968)
• Merényi-Metzger Gábor: A magyarországi jakobinus mozgalom vértanúinak halotti anyakönyvi bejegyzései. In: Fons, 2013. 1. sz. 111–119.