Maróti Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maróti Géza
Született Rintel Géza
1875. március 1.
Barsvörösvár
Elhunyt 1941. május 6. (66 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
szobrász,
festő,
iparművész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróti Géza témájú médiaállományokat.
A Zeneakadémia homlokzata (1907) Maróti szobraival

Maróti Géza (született Rintel) Barsvörösvár, 1875. március 1.Budapest, 1941. május 6.[1]) építész, szobrász, festő, iparművész.

Bejárta a világot, igazi „világpolgár” volt. „Magyar sors”, hogy míg külföldön neves építészként dolgozhatott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Később már úgy sem…

Élete főműve, a máig (teljes egészében) kiadatlan kultúrtörténeti mű, Atlantisz történetének monumentális feldolgozása.

„Az Atlantisz-könyv is egy beszámolás a saját lelkiismeretemnek, mely már kis nebuló koromban is megvolt, … és melyért oly sok mindent feláldoztam életemben.” (Maróti Géza)

Családja[szerkesztés]

Lánya, Maróti Dorottya könyvillusztrátor, grafikus. Unokája, Bródy András Széchenyi-díjas közgazdász. Dédunokái, Bródy János Kossuth-díjas zenész, dalszövegíró és Bródy Mihály nyelvész.

Életpályája[szerkesztés]

Felvidéki zsidó kereskedőcsaládba született; pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben. 1900-ban a magyar fővárosban műhelyt nyitott, majd műtermet bérelt, és épületszobrász lett. 1908-ban XIII. Alfonz spanyol király látogatásakor őt kérték fel az Andrássy úti diadalkapu megtervezésére. Ezután kapott meghívást Mexikóba. Az első világháború kitörése előtt felépítette zebegényi nyaralóját, mely sajátos remete-lakként szolgált.

1927-ben Eliel Saarinen meghívására Amerikába ment. Detroitban dolgozott.[1] Idővel beválasztották az USA Építészkamarájába. 1930-ban közel-keleti utazást tett Konstantinápolytól Jeruzsálemig, a keresztes hadak útján, lóháton. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon temploma rekonstrukciós munkáihoz. (Ezt a tervét a British Museum őrzi.) Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz.

1932-ben hazatért Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola tanára és a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett. 1937-ben végleg Zebegénybe költözött. 1941-ben munkanélküliként, Budapesten halt meg. Neje Fritz Leopoldina volt.

Maróti Géza sírja Budapesten. Kerepesi temető: 32-1-3. A művész saját alkotása

Főbb művei[szerkesztés]

Gresham-palota, Budapest, épületszobrászat
Hitelbank, Budapest, homlokzatdíszek
Magyar Kereskedelmi Bank, Budapest, homlokzatdíszek
  • 1905–1910 – Pesti Hazai Takarékpénztár, Budapest, épületszobrászat
  • 1906 – Világkiállítási pavilon, Milánó. A csarnok a kiállítás ideje alatt leégett. A kényszerből, hirtelenjében felhúzott új pavilon jóval szerényebb lett az eredetinél, mégis díjak sokaságát kapta.
  • 1908 – Mexikóváros Teatro Nacional (Mexikói Opera és Nemzeti Színház) belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkái, a leendő színházépület tetején lévő szoborcsoport, és az előcsarnok terve, Körösfői-Kriesch Aladár közreműködésével.
A nézőtér színes üvegkupolája (eredeti tervként Erzsébet királyné emlékművéhez készült) a maga korában a világ legnagyobb ilyen jellegű műve volt. A színházhoz készült terv a kilenc múzsát ábrázolja, Róth Miksa budapesti műhelyében készült.
A nézőtér kristály-mozaikfüggöny üvegfestményének terve a három nagy mexikói hegységet ábrázolja. Ezt, a még ma is egyedülálló üvegfüggönyt, amely a második világháború kitörése miatt már Amerikában készült, a nyugati szakirodalom már csak Tiffany nevével fémjelzi.
A munkálatokat még 1904. október 1-jén kezdték, de csak a mexikói forradalom után, 1932-ben folytatták, végül az épületet 1939. szeptember 29-én adták át, de már más rendeltetéssel: Szépművészeti Palota néven funkcionál.
  • 1911 – Világkiállítási csarnok, Torino
  • 1912–1914 – Maróti-villa, Zebegény
A ház a Duna áramlási rendszerének és a hegyek erővonalainak kitüntetett pontján épült, mintegy geobiológiailag tökéletes helyen.
Az emeletes épületben és a mellette lévő műteremben több világkiállítás modellje is készült, valamint a Velencei biennálé Magyar Házának bútorai.
A kertben a Kacsás Kút másolata, Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, melynek modellje a művész felesége volt. A szobrot az államosításkor kidobták, ám a zebegényiek megmentették. A ház később kórházi kihelyezett részlegként működött, emiatt állaga veszélyesen leromlott. 1989 után kerülhetett csak újra magánkézbe a villa.
  • 1927–1932 – Detroit épületeinek bronz és gránitszobrai, valamint épületplasztikái
További amerikai munkák: Fisher Building, Detroit. Bronz- és gránitszobrok, falfestmények
Livingstone Memorial világítótorony, Cranbrook Academy of Art Museum, Foreman Bank Building, Hurison Motor Co. Building, Times Building
  • Egyetemi és Sportközpont terve Lágymányosra, benne a monumentális Nemzeti Stadionnal (nem épült meg)
  • 1935–1938 – Országzászló, Hősök emléke és Hősök tere Krisztus-oszloppal a zebegényi Kálvária-hegyen. A háború és a szovjet uralom miatt befejezetlen maradt.
  • 1933–1940 – Az elsüllyedt Atlantisz rekonstrukciójával kapcsolatban több mint hatszáz oldalas tanulmányt készített Mi vagyunk Atlantisz címmel, amelyet nem sokkal halála előtt fejezett be. Németül írta, és biztosítandó a mű fennmaradását, annak összefoglalását Angliába, tartalomjegyzékét Amerikába küldte.
Utolsó fejezete Rudolf Steiner Atlantiszról szóló munkásságát is méltatja.
Maróti Géza Atlantisz-modelljének terve

Atlantisz városának méreteiben is lenyűgöző makettje a Velencei biennálé, az Ernst Múzeum, és a megszüntetett Millenáris Park-i kiállítás után, 2002-ben az Iparművészeti Múzeumban volt látható.

Maróti Géza emlékét őrzi a Biblioteca “Geza Marotti” Edificio La Nacional, Mexikóvárosban.

Híres tanítványa[szerkesztés]

Bokros Birman Dezső szobrászművész

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 488. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Irodalom[szerkesztés]

  • A velencei Magyar Ház és Új Atlantisz felé. A velencei 7. Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar kiállításának katalógusa I-II. (Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2000)
  • Maróti Géza emlékiratai. szerk. Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre Lapis angularis IV. (Magyar Építészeti Múzeum, 2002)
  • „Mi vagyunk Atlantisz” – Vederemo! szerk. Ács Piroska Iparművészeti Múzeum kiállításának katalógusa (2002)
  • Magyar zsidó lexikon