Maróti Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maróti Géza
Született Rintel Géza
1875. március 1.
Barsvörösvár
Elhunyt 1941. május 6. (66 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
szobrász,
festő,
iparművész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróti Géza témájú médiaállományokat.
A Zeneakadémia homlokzata (1907) Maróti szobraival

Maróti Géza (született Rintel) Barsvörösvár, 1875. március 1.Budapest, 1941. május 6.[1]) építész, szobrász, festő, iparművész.

Bejárta a világot, igazi „világpolgár” volt. „Magyar sors”, hogy míg külföldön neves építészként dolgozhatott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Később már úgy sem…

Élete főműve, a máig (teljes egészében) kiadatlan kultúrtörténeti mű, Atlantisz történetének monumentális feldolgozása.

„Az Atlantisz-könyv is egy beszámolás a saját lelkiismeretemnek, mely már kis nebuló koromban is megvolt, … és melyért oly sok mindent feláldoztam életemben.” (Maróti Géza)

Családja[szerkesztés]

Lánya, Maróti Dorottya könyvillusztrátor, grafikus. Unokája, Bródy András Széchenyi-díjas közgazdász. Dédunokái, Bródy János Kossuth-díjas zenész, dalszövegíró és Bródy Mihály nyelvész.

Életpályája[szerkesztés]

Felvidéki zsidó kereskedőcsaládba született; pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben. 1900-ban a magyar fővárosban műhelyt nyitott, majd műtermet bérelt, és épületszobrász lett. 1908-ban XIII. Alfonz spanyol király látogatásakor őt kérték fel az Andrássy úti diadalkapu megtervezésére. Ebben az évben ő tervezte a VIII. Velencei biennálé fél évszázadig működő első magyar pavilonját.[2] Ezután kapott meghívást Mexikóba. Az első világháború kitörése előtt felépítette zebegényi nyaralóját, mely sajátos remete-lakként szolgált.

1927-ben Eliel Saarinen meghívására Amerikába ment. Detroitban dolgozott.[1] Idővel beválasztották az USA Építészkamarájába. 1930-ban közel-keleti utazást tett Konstantinápolytól Jeruzsálemig, a keresztes hadak útján, lóháton. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon temploma rekonstrukciós munkáihoz. (Ezt a tervét a British Museum őrzi.) Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz.

1932-ben hazatért Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola tanára és a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett. 1937-ben végleg Zebegénybe költözött. 1941-ben munkanélküliként, Budapesten halt meg. Neje Fritz Leopoldina volt.

Maróti Géza sírja Budapesten. Kerepesi temető: 32-1-3. A művész saját alkotása

Főbb művei[szerkesztés]

Gresham-palota, Budapest, épületszobrászat
Hitelbank, Budapest, homlokzatdíszek
Magyar Kereskedelmi Bank, Budapest, homlokzatdíszek
  • 1905–1910 – Pesti Hazai Takarékpénztár, Budapest, épületszobrászat
  • 1906 – Világkiállítási pavilon, Milánó. A csarnok a kiállítás ideje alatt leégett. A kényszerből, hirtelenjében felhúzott új pavilon jóval szerényebb lett az eredetinél, mégis díjak sokaságát kapta.
  • 1908 – a Velencei biennálé magyar pavilonja
  • 1908 – Mexikóváros Teatro Nacional (Mexikói Opera és Nemzeti Színház) belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkái, a leendő színházépület tetején lévő szoborcsoport, és az előcsarnok terve, Körösfői-Kriesch Aladár közreműködésével
A nézőtér színes üvegkupolája (eredeti tervként Erzsébet királyné emlékművéhez készült) a maga korában a világ legnagyobb ilyen jellegű műve volt. A színházhoz készült terv a kilenc múzsát ábrázolja, Róth Miksa budapesti műhelyében készült.
A nézőtér kristály-mozaikfüggöny üvegfestményének terve a három nagy mexikói hegységet ábrázolja. Ezt, a még ma is egyedülálló üvegfüggönyt, amely a második világháború kitörése miatt már Amerikában készült, a nyugati szakirodalom már csak Tiffany nevével fémjelzi.
A munkálatokat még 1904. október 1-jén kezdték, de csak a mexikói forradalom után, 1932-ben folytatták, végül az épületet 1939. szeptember 29-én adták át, de már más rendeltetéssel: Szépművészeti Palota néven funkcionál.
  • 1911 – Világkiállítási csarnok, Torino
  • 1912–1914 – Maróti-villa, Zebegény
A ház a Duna áramlási rendszerének és a hegyek erővonalainak kitüntetett pontján épült, mintegy geobiológiailag tökéletes helyen.
Az emeletes épületben és a mellette lévő műteremben több világkiállítás modellje is készült, valamint a Velencei biennálé Magyar Házának bútorai.
A kertben a Kacsás Kút másolata, Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, melynek modellje a művész felesége volt. A szobrot az államosításkor kidobták, ám a zebegényiek megmentették. A ház később kórházi kihelyezett részlegként működött, emiatt állaga veszélyesen leromlott. 1989 után kerülhetett csak újra magánkézbe a villa.
  • 1927–1932 – Detroit épületeinek bronz és gránitszobrai, valamint épületplasztikái
További amerikai munkák: Fisher Building, Detroit. Bronz- és gránitszobrok, falfestmények
Livingstone Memorial világítótorony, Cranbrook Academy of Art Museum, Foreman Bank Building, Hurison Motor Co. Building, Times Building
  • Egyetemi és Sportközpont terve Lágymányosra, benne a monumentális Nemzeti Stadionnal (nem épült meg)
  • 1935–1938 – Országzászló, Hősök emléke és Hősök tere Krisztus-oszloppal a zebegényi Kálvária-hegyen. A háború és a szovjet uralom miatt befejezetlen maradt.
  • 1933–1940 – Az elsüllyedt Atlantisz rekonstrukciójával kapcsolatban több mint hatszáz oldalas tanulmányt készített Mi vagyunk Atlantisz címmel, amelyet nem sokkal halála előtt fejezett be. Németül írta, és biztosítandó a mű fennmaradását, annak összefoglalását Angliába, tartalomjegyzékét Amerikába küldte.
Utolsó fejezete Rudolf Steiner Atlantiszról szóló munkásságát is méltatja.
Maróti Géza Atlantisz-modelljének terve

Atlantisz városának méreteiben is lenyűgöző makettje a Velencei biennálé, az Ernst Múzeum, és a megszüntetett Millenáris Park-i kiállítás után, 2002-ben az Iparművészeti Múzeumban volt látható.

Maróti Géza emlékét őrzi a Biblioteca “Geza Marotti” Edificio La Nacional, Mexikóvárosban.

Híres tanítványa[szerkesztés]

Bokros Birman Dezső szobrászművész

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 488. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Bódi Kinga: A Velencei biennálé magyar pavilonja

Irodalom[szerkesztés]

  • A velencei Magyar Ház és Új Atlantisz felé. A velencei 7. Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar kiállításának katalógusa I-II. (Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2000)
  • Maróti Géza emlékiratai. szerk. Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre Lapis angularis IV. (Magyar Építészeti Múzeum, 2002)
  • „Mi vagyunk Atlantisz” – Vederemo! szerk. Ács Piroska Iparművészeti Múzeum kiállításának katalógusa (2002)
  • Magyar zsidó lexikon