Ugrás a tartalomhoz

Bródy András (közgazdász)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a közgazdászról szól. Hasonló címmel lásd még: Bródy András (egyértelműsítő lap).
Bródy András
Született1924. június 18.[1]
Budapest
Elhunyt2010. december 3. (86 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar[2]
Nemzetiségemagyar
GyermekeiBródy János
SzüleiBródy-Maróti Dóra
Foglalkozásaközgazdász,
egyetemi tanár
Kitüntetései

Bródy András (Budapest, 1924. június 18. – Budapest, 2010. december 3.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász. Bródy János Kossuth-díjas zenész és Bródy Mihály nyelvész apja.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei a Hungária Könyvkiadót vezették. Gimnazistaként részt vett a munkában, szedőgépszerelést és könyvkötészetet tanult, ő végezte a részletre vásárlók nyilvántartását. A technika iránti érdeklődése már korán megnyilvánult, 11-12 éves korában rádióamatőrként működött. Amikor leérettségizett, a numerus clausus miatt nem iratkozhatott be rendes hallgatóként az egyetemre, így rendkívüli hallgatóként tanult matematikát. A második világháború alatt munkatáborba hívták be, ahonnan Szegedre szökött, ahol folytatta az egyetemi tanulmányait. Édesapja hívására visszament Budapestre, és a könyvosztály vezetőjeként bekapcsolódott a kiadó munkájába. A kiadó államosításakor ő lett a részvénytársaság vezérigazgatója. A politikai helyzet romlása miatt elment a Ganz–MÁVAG-ba karusszel esztergályosnak. Közben, 1948-ban beiratkozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. 1952-ben, az egyetem elvégzése után a Kohó- és Gépipari Tervezőirodában közgazdászként, majd a Csepel Művek Csőgyárában vezető statisztikusként dolgozott. 1956-ban került az akkor alakuló Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgazdaságtudományi Intézetébe, amit nyugdíjazásáig csak azokban az időkben hagyott el, amikor külföldi meghívásainak tett eleget. 1958-tól 1964-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított. 1960-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, majd 1961-ben kandidált. 1964-ben Ford ösztöndíjjal meghívták a Harvard Egyetemre, ahol egy évet töltött. 1969-ben védte meg akadémiai doktori disszertációját. 1970-ben meghívták a Lusakai Egyetemre (Zambia) tanszékvezetőnek, itt tanított 1972-ig, majd 1974-ben visszahívták a Business & Economics tagozat vezetésére. 1977-ig töltötte be ezt az állást. 1982-ben Indiában (Delhi University), 1989-ben Franciaországban (Nizza), 1991-ben Ausztráliában (La Trobe), 1997-ben Japánban (Hitocubasi) tanított. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem különböző tanszékei is meghívták oktatónak. 1989-ben megválasztották az MTA közgazdasági bizottsága elnökévé, majd 1993-ban a megbízatását egy újabb ciklusra meghosszabbították. 1987-ben részt vett a Nemzetközi Input-Output Társaság szervezésében, és 1989-ben megalapította a társaság folyóiratát Economic Systems Research címmel. A folyóiratnak 1994-ig főszerkesztője, majd szerkesztőbizottsági tagja. Részt vett a New Palgrave közgazdasági lexikon szerkesztésében. Tudományos munkássága mellett az 1980-as évek közepétől intenzív publikációs tevékenységet is folytatott. 2010 decemberében bekövetkezett haláláig dolgozott.

Munkássága

[szerkesztés]

Könyvkiadó korában jelentős munkát végzett a könyv- és folyóirat-kiadásban. Közgazdász-kutatóként a fő kutatási területe a gazdaság matematikai modellezése, a gazdaság egyensúlya és ciklusainak elmélete. Munkáját alapvetően határozta meg a tárgymutató, amit Marx A tőke című könyvéhez készített, akit haláláig komoly közgazdasági gondolkodónak tartott.[4] 1952-ben, friss diplomával a kezében a Kohó- és Gépipari Tervező Irodán kezdett dolgozni. Itt készítette el a Diósgyőri Kohászati Művek input-output táblázatokon alapuló önköltségi terveit. Ezen a munkán már Jánossy Ferenccel (Lukács György nevelt fiával) együtt dolgozott. 1961-ben védte meg kandidátusi disszertációját, amit Leontief input-output elméletéről írt. 1980-ban jelent meg a Ciklus és szabályozás: Kísérlet a klasszikus piac- és cikluselmélet matematikai modelljének megfogalmazására című könyve. Az Afrikában végzett kutatás eredménye ez a könyv. A kilencvenes években új területtel kezdett foglalkozni, a fizika, közelebbről a termodinamika mérési módszereit alkalmazta a közgazdaságban, ezzel új méréselméletet vezetett be. Ebben az időben a hamiltoni-neumanni modellekről írt tudományos értekezéseket.

Publikációs tevékenysége során a napi aktualitásokat helyezte új megvilágításba.

Családja

[szerkesztés]

Nagyapjai Bródy Zsigmond (1840–1906) író, újságíró, költő és Maróti Rintel Géza (1875–1941) építész, szobrász, iparművész. Édesapja dr. Bródy László (1889–1960), édesanyja Bródy-Maróti Dóra (1899–1985) tipográfus. Két fia van: Bródy János (1946) Kossuth-díjas zeneszerző, szövegíró és Bródy Mihály (1954) nyelvész.

Hárman voltak testvérek: bátyja 1938-ban Angliában telepedett le, fizikus. Öccse: Bródy Ferenc (1931–) filozófus. Feleségei 1. 1944– Vajna Márta újságíró, középiskolai tanár. 2. Balla Katalin dramaturg.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Széchenyi-díj (1997) – A gazdasági növekedés és a cikluselmélet hazai művelése terén elért eredményeiért.
  • Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktora (1999)
  • Krekó Béla-díj (2005)
  • Jánossy Ferenc Szakkollégium tiszteletbeli szenior tagjává választotta (2008)[5] - különösen a matematikai közgazdaságtan területén kifejtett tudományos munkájáért, valamint a szakkollégisták számára tartott házi szemináriumai keretében a Szakkollégium névadójához, Jánossy Ferenchez fűződő erős baráti viszonyából adódó személyes élményeinek, ismereteinek, elméleteinek és tudományos nézőpontjainak megosztásáért.[6]

Főbb publikációi

[szerkesztés]

Tudományos munkái

[szerkesztés]
  • Számviteli alapismeretek 2. Statisztika; Művelődésügyi Minisztérium, Budapest, 1961
  • Az ágazati kapcsolatok modellje : a felhasznált absztrakciók, azok korlátai és a számítások pontossága. Budapest : Akadémiai K. 1964. 218 p.
  • A vállalati döntések előkészítésének matematikai modelljei; szerk. Bródy András; Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1967
  • Érték és újratermelés: kísérlet a marxi értékelmélet és újratermelési elmélet matematikai modelljének megfogalmazására. Budapest : KJK, 1969. 357 p.
  • The rate of economic growth in Hungary, 1924-1965. Is the business cycle obsolete? (ed. M. Bronfenbrenner.) New York : Wiley, 1969. 312-327. p.
  • Contributions to input-output analysis (ed. A. Bródy – A.P. Carter). Amszterdam : North Holland Publishing Co. 345 p. (Reprinted: 1972, 1978).
  • Applications of input-output analysis (ed. A. Bródy-A.P. Carter). Amsterdam : North Holland Publishing Co. 385 p. (Reprinted: 1972, 1978).
  • Proportion, prices and planning. A mathematical restatement of the labor theory of value (Érték és újratermelés); Budapest, Amsterdam : Akadémiai K., North-Holland Publishing Co. 1970. 194 p.
  • Ciklus és szabályozás : kísérlet a klasszikus piac- és cikluselmélet matematikai modelljének megfogalmazására. Budapest : KJK, 1980. 271 p.
  • Lassuló idő : a gazdasági bajok magyarázatához. Budapest : KJK, 1983. 166 p. Utánnyomás: 1984.
  • Slowdown : global economic maladies. Beverly Hills, Calif. : Sage, 1985. 160 p.
  • Prices and quantities. The new Palgrawe. London: Macmillan, 1987. 957-960. p.
  • Economics and thermodynamics. John von Neumann and modern economics (ed. Dore-Chakravarty-Goodwin). Oxford. : Clarendon Press, 1989. 141-148. p.
  • Observations concerning the growth cycle. Nonlinear and multisectoral macrodynamics (ed. Vellupillai) London : Macmillan, 1990. 90-95. p.
  • Near equilibrium. A research report on cyclic growth. Budapest : Aula, 2004. 144 p.
  • A Near equilibrium kínai kiadása. Peking : 2009. 147 p.
  • Zwolnienie wzrostu. O globalnych schorzeniach gospodarczych (Lassuló idő); lengyelre ford. Andrzej A. Szeworski; PWN, Warszawa, 1991

Publicisztikai gyűjteményei

[szerkesztés]
  • Kompország ezredfordulója. Budapest : Pesti Szalon Könyvkiadó; Szombathely : Savaria University Press, 1994. 169 p.
  • Falraborsó. Válogatott mérgelődések; Savaria University Press, Szombathely, 1997 (Átiratok)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  4. ↑ Bródy András (Élete és családi háttere). brody-andras.hu. (Hozzáférés: 2025. január 31.)
  5. ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 5.)
  6. ↑ http://www.brody-andras.hu/brody-andras-elete-es-csaladi-hattere.html#eletrajz

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bródy_András_(közgazdász)&oldid=28428664”