Majtényi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majtényi László
Született 1950. november 30. (66 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár

Majtényi László (Budapest, 1950. november 30.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe kezdetben a tengerjog volt, később az ombudsmani intézménnyel foglalkozott. 1995 és 2001 között adatvédelmi biztos (ombudsman), 2008–2009-ben az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke. A Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

1970-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1975-ben szerzett jogi diplomát. Kutatási területe a tengerjog, ezen belül a tengeri fuvarjog volt. Később alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozott: az ombudsmani intézmények összehasonlító vizsgálatával — aminek kapcsán 1988-ban Norvégiában, 1992-ben pedig Svédországban járt tanulmányúton —, valamint adatvédelemmel és információszabadsággal.

Diplomájának megszerzése után a Maharthoz került, ahol jogtanácsosként dolgozott.

1975 és 1995 között a Világosság című folyóirat jogi és szociológiai rovatának szerkesztője volt.

1980-tól tíz éven át a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója volt.

1990-ben az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, később főtanácsosa lett Lábady Tamás alkotmánybíró mellett.

1993-ban megvédte az állam- és jogtudományok kandidátusi értekezését.

1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök adatvédelmi biztosnak jelölte, az Országgyűlés annak megválasztotta. Tisztségét 2001-ig töltötte be, amikor is ügyvédi irodát nyitott.

2003-ban alapító elnöke a Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézetnek (kétéves szünettel azóta is ott dolgozik), és ettől az évtől kezdve 2010-ig a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense is volt.

2005 és 2008 között az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testületének tagja volt.

2007-ben Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölte, de a parlamenti pártok nem választották meg.[1]

2008-ban Sólyom László és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közösen jelölte Majtényit az Országos Rádió és Televízió Testület élére, az Országgyűlés erre a tisztségre megválasztotta.[2] Tisztségéről 2009. október 29-én mondott le, a rádiófrekvenciák elosztása elleni tiltakozásul.[3]

2010-ben megvédte akadémiai doktori értekezését és a Miskolci Egyetem jogelméleti és jogszociológiai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést.

2017 januárjában, Áder János köztársasági elnöki mandátumának lejártakor baloldali civilek egy csoportja kampányt indított, hogy ő legyen az új államfő. A petícióhoz csatlakozott többek között Ferge Zsuzsa szociológus, Heller Ágnes filozófus, Iványi Gábor lelkész, volt országgyűlési képviselő, Mellár Tamás közgazdász, Sándor Mária ápolónő, Kéri László politológus, Göncz Kinga volt külügyminiszter.[4][5] A baloldali pártok (MLP, PM, MSZP, DK) néhány nap múlva bejelentették, hogy támogatják a jelöltségét.[6] Gyurcsány Ferenc február 6-án egy rádióinterjúban elárulta, hogy a civilek jelölése csak taktika volt, az ellenzéki pártok már hónapok óta egyeztettek Majtényivel.[7] Néhány héttel ezután kormányhoz közeli körök idegen érdekek kiszolgálójának nevezték, azzal az indokkal, hogy a vezetése alatt álló Eötvös Károly Intézet az elmúlt évek alatt százmillió forintos nagyságrendű támogatást kapott a Soros György által alapított Open Society Foundations-től.[8] Kósa Lajos frakcióvezető szerint ez azért aggályos, mert Soros György kijelentette az intézet alapításakor, hogy a célja az intézeten keresztül befolyásolni a magyar közéletet.[9] 2017. március 13-án a parlamenti szavazáson Áder Jánosra 131, Majtényi Lászlóra pedig 39 képviselő szavazott.[10]

Családja[szerkesztés]

Nős, felesége bíró a Legfelsőbb Bíróságon. Két fiúgyermek és egy leánygyermek édesapja.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Tengeri fuvarjog (1986)
  • Ombudsman. Az állampolgári jogok biztosa (1992)
  • Az elektronikus információszabadság (társszerk., 2005)
  • Az olvasó védelmében. Újságombudsmanok a Magyar Hírlapnál (Miklósi Zoltánnal, 2006)
  • Az információs szabadságok (2006)
  • A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet (társszerző, 2007)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]