Magyarország és Dél-Korea kapcsolatai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dél-Korea zászlaja
Magyarország zászlaja

A Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti viszony (hangul: 헝가리·한국 관계honggari-hanguk kvangjehandzsa: 헝가리·韓國 關係, latin betűkkelheonggari-hangguk gwangye?) a Magyarország és Dél-Korea közötti diplomáciai kapcsolatokat jelöli. A két nép között 1892 óta,[1] a két ország között hivatalosan csak 1989 óta van kapcsolat, mivel a Koreai Köztársaság 1948. augusztusi kikiáltását az akkori magyar kormány szovjet mintára nem ismerte el, hanem a szocialista Észak-Koreát tekintette Korea jogutódjának. A diplomáciai kapcsolatok felvételekor is még két, egymással ellenséges katonai tömbhöz tartoztak: Magyarország a Varsói Szerződés, míg Dél-Korea a NATO tagállama volt.

Története a szocializmus idején[szerkesztés]

1956-ban, a magyar forradalom hírére Li Szin Man akkori dél-koreai vezető támogatást akart küldeni a felkelőknek, és egy világméretű kommunistaellenes háborút szorgalmazott. 1982-től a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelsőbb vezetése elkezdett élénken foglalkozni a magyar–dél-koreai kapcsolatokkal. Napirendi téma volt, hogy Magyar Népköztársaság képviseltesse-e magát a Szöulban 1983 októberében tartandó Interparlamentáris Unió 70. közgyűlésén. Észak-Korea heves tiltakozását fejezte ki ezzel kapcsolatban, és bojkottra szólította fel a szocialista országokat. Az akkori magyar kormány végül úgy döntött, részt vesz az ülésen, de amikor 1983. szeptember 1-jén véletlenül lelőttek egy szovjet légtérbe tévedt dél-koreai utasszállítót, és emiatt Dél-Koreában szovjetellenes hangulat alakult ki, a magyar vezetés elállt a látogatástól.[2]

Pak Csholun dél-koreai elnöki politikai tanácsadó július 5-én Budapestre látogatott, majd Grósz Károly akkori magyar kormányfő látogatást tett Szöulban. Az újabb észak-koreai bojkott ellenére Magyarország részt vett sok másik szocialista állammal együtt az 1988-as szöuli olimpiai játékokon is.[2]

Története a rendszerváltás után[szerkesztés]

Dél-koreai nagykövetség Budapesten

Magyar részről a gulyáskommunizmus és a közelgő rendszerváltás, koreai részről No Theu dél-koreai elnök nyitási politikájának köszönhető a diplomáciai viszonyok rendezése. Magyarország a Keleti blokk országai közül elsőként vette fel a kapcsolatokat Dél-Koreával. A szerződést, ami megalapozta mindezt, 1988. szeptember 13-án írta alá a két ország képviselete.[3]

Hivatalosan Magyarország (Magyar Népköztársaság) és Dél-Korea (Koreai Köztársaság) között 1989. január 29. óta van diplomáciai viszony,[4][5] de a gyakrabban használják a jóval kerekebb, február elseji dátumot.[6]

2006-ban egy észak-koreai diplomata családjával együtt a budapesti dél-koreai nagykövetségen kért politikai menedékjogot.[7]

2007-re a két ország közötti áruforgalom értéke elérte a 450 milliárd forintot, megjelentek Magyarországon a nagyobb dél-koreai cégek, mint például a Samsung és a Hankook Tire. Magyarország egykori szöuli nagykövete, Lengyel Miklós az 1980-as években Magyarország phenjani nagyköveteként szolgált.[8] Magyarország szöuli nagykövete jelenleg Csaba Gábor,[9] Dél-Korea budapesti nagykövete pedig Cshö Gjusik.

2015 áprilisában Áder János köztársasági elnök dél-koreai látogatása során javaslatot tett egy BudapestSzöul légi járat forgalomba állítására, és bejelentette, hogy a két ország közötti kapcsolat tovább fejlődhetne közös kutatások terén.[10]

Magyarország szöuli missziójának vezetői[szerkesztés]

  • Etre Sándor (1989–1993)
  • Németh Iván (1993–1998/1999)
  • László Béla (1999–2003)
  • Torzsa István (2003–2007)
  • Lengyel Miklós (2007–2013)
  • Csaba Gábor (2013–2018)
  • Csoma Mózes (2018–)

Dél-Korea budapesti missziójának vezetői[szerkesztés]

  • Han Takcshe (1989. március 2.[11] – 1991 nyara)[12]
  • Pak Jongu (1991. szeptember 2.[13] – 1993)
  • Cshö Szonghong (1993. december 8.[14] – 1996)
  • I Dzsongmu (1996. április 2.[15] – 1998)
  • Han Hvagil[16] (1998. szeptember 28.[17] – 2001)
  • Szo Devon (2001. március 14.[18] – 2003)[19]
  • I Hodzsin (2003. június 2.[20] – 2006)[21]
  • Om Szokcsong (2006. április 25.[22] – 2008)
  • Szo Dzsongha (2008. október 8.[23] – 2011)
  • Nam Gvanphjo (2011[24] – 2014)[25]
  • Im Gunhjong (2014 – 2018)
  • Cshö Gjusik (2018 januárja[26] – )

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A koreanisztika Magyarországon. ELTE. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  2. a b Torzsa István: A magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei. Külügyi Szemle, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2015. július 26.)
  3. Korea és Magyarország kapcsolata. Koreai Kulturális Központ. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 26.)
  4. Chira, Susan. „South Koreans Woo Communists; Move to Full Ties With Hungary”, The New York Times, 1988. szeptember 14. (Hozzáférés ideje: 2015. július 27.) 
  5. Weekly Record of Events in Eastern Europe. Open Society Archive, Central European University, 1989. február 2. [2008. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
  6. A Koreai Köztársaság Nagykövetsége Magyarországon. [2015. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  7. N. Korean diplomat defects”, International Herald Tribune, 2006. március 28. (Hozzáférés ideje: 2015. július 25.) 
  8. Kim, Se-jeong. „Hungarian Amb.'s 3rd Term in Korea”, The Korea Times, 2007. október 21. (Hozzáférés ideje: 2015. július 25.) 
  9. Interjú Magyarország szöuli nagykövetével. Keresztény Élet. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  10. Szorosabbá fűzné a gazdasági kapcsolatokat Dél-Koreával Áder János”, Origo.hu, 2015. április 14. (Hozzáférés ideje: 2015. július 28.) 
  11. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989
  12. Szabad György Japánba és a Koreai Köztársaságba utazott”, Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám), 1991. május 20. (Hozzáférés ideje: 2018. január 28.) 
  13. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1991
  14. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993
  15. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1996
  16. 한화갑 총무 친동생 한화길씨 헝가리대사로 .. 외교통상부”, 1998. augusztus 18. (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.) 
  17. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1998
  18. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2001
  19. 유니세프한국위원회 서대원 사무총장. UNICEF. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  20. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003
  21. <이호진 대사 약력>. 유엔한국협회. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  22. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006
  23. Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008
  24. 남관표 서울시 국제관계대사 헝가리 정부서 훈장 받았다. MK증권, 2015. szeptember 15. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  25. 헝가리와 워킹홀리데이 협정 체결”, Cucucu.co.kr, 2013. április 10. (Hozzáférés ideje: 2017. október 23.) 
  26. 이민찬 I Mincshan. „문 대통령, 28개국 대사에 신임장 수여…'캠코더' 논란 입열까”, 아시아경제 Ázsiai Gazdaság, 2018. január 8. (Hozzáférés ideje: 2018. január 27.) 

Lásd még[szerkesztés]