Magyar kártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A bécsi Piatnik Ferdinánd kártyafestő makk felső lapja Tell Vilmos ábrázolásával, elődje Schneider József kártyarajza volt, ami tükörképessége miatt népszerű lett a játékosok körében egész Közép-Európában (1864)
Ász lapok a Trefl 32 lapos magyar kártya csomagja és a Piatnik magyar kártya 33 lap No. 1813 sz. tipusa alapján. A magyar kártya ász lapjaira Schneider József és Chwalowsky Ödön pesti kártyafestő 1836 körül az évszakok allegóriáit festette[1]Schneider kártyarajzainak tükörképessége miatt hamarosan népszerű lett Közép-Európában és minden kártyagyár felhasználta a kiadványaihoz[2][3]
A magyar kártya névtelen király lapjai, a lovas királyok szimbólumai már a 16. századbeli kártyákon is megjelentek, a biedermeier kártyaképeket az 1860-as években bécsi metszetkészítők újították meg
Magyar kártya színei piros
Bay herz.svg
tök
Bay schellen.svg
makk
Bay eichel.svg
zöld
Bay gras.svg
Francia kártya színei kör
SuitHearts.svg
káró
SuitDiamonds.svg
treff
SuitClubs.svg
pikk
SuitSpades.svg

A magyar kártya[4] a legismertebb magyar kártyajátékok eszköze. A társas érintkezések során, egyéb mulatságok mellett, a kártyázás az egyik legfőbb szórakozási forma. Magyarországon a magyar és a francia kártya a legismertebb és legelterjedtebb játékkártyatípus, a világon a legtöbb ismert kártyajátékot azonban francia kártyával játsszák.[5]

Magyarországon a kártya színei és a lapok kártyaképei többször is változtak a magyar történelem folyamán. A Magyarországon, Ausztriában, Erdélyben, Szlovéniában, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában és Dél-Tirolban is használatos, a svájci szabadságharc szereplőit is ábrázoló, 32[6] vagy 36 lapos kártyacsomagot a magyarság körében magyar kártyának nevezik. Másik elnevezése a Tell-kártya, amelyet négyféleképpen is neveztek (Kettős német, Helvét-német, „Doppeldeutsche”, Négy évszak). Az angol nyelvű szakirodalomban a kártyatörténészek körében Tell or Seasons Pattern az elnevezése.[7][8]

A magyar kártya egyik fő jellegzetessége az egyes színek ász lapjain látható évszak allegóriák, a másik pedig a 8 darab alsó és felső lapon a svájci kantonok középkori szabadságharcának alakjai a Tell Vilmos mitológia szereplői láthatóak tükörképesen. Ezt a kártyát csak a magyarországi használói nevezik magyar kártyának, Ausztriában kétfejű vagy kettős németnek hívják, a német színek és a Tell-motívumos lapok tükörképes elrendezése miatt.[9]

Eleinte szenteket ábrázoltak a német kártyalapok és nagyméretűek voltak. A 14. században annyira elterjedt a kártyázás szokása Németországban, hogy korlátozni kellett.

a kiket halálra itéltek és tömlöcben tartanak, nem csak akkor kínlódnak, mikor vagdaltatnak, hanem, ha kockát vagy kártyát jádczanak is, szünetlen gyötrődnek … Nem kártya az szent irás, nem jáccótársaid a szentek, a lelki dolgok között ne makktronfoskoggyál
Pázmány Péter [10]

A német kártyák színeinek száma néhány régi játékban 5, sőt 12, végül idővel a 4 színű kártya alakult ki, s ez a típus[11] honosodott meg Magyarországon is. A német kártya lapjain mind a négy színben volt négy figura — zászló, alsó, felső és király. Először a zászló alakult át tízessé, a kettesből (kétszem) lett az ász, a hármas, négyes, ötös és hatos pedig elmaradt, így vált 32 lapos kártyává.[12] A 19. század közepétől a Bécsből átvett tiroli, salzburgi mintájú kártya honosodott meg. A korai kártyafestők a négy színhez aztán különféle szabadon választott szimbólumokat válogattak. Az arisztokrácia számára készült kártyákon sólymok, sólyomszárnyak és kócsagok, a nőknek készült kártyákon virágok és állatok szerepeltek. A magyar kártya neve kezdetben helvét- vagy svájci-német volt, mert ugyanazokat a színeket használta (piros vagy szív, zöld vagy levél, makk vagy treff és tök (a vadászsólymok nyakába akasztható kis pergő csengő[13], de a magyar nyelvben a német schelle, csengettyű szó helyett a tök honosodott meg),[14] mint a korai 15. században kialakult német kártya.[15] Az egyik Magyarországon felbukkant legkorábbi kártyanyomtatvány 1563-ból származik.

A német kártya négy szimbóluma a négy társadalmi rendet jelképezte, a piros a papságot, a zöld a polgárságot, a makk a parasztságot, tök pedig a nemességet szimbolizálta. A kártyák számozása a következő: VII, VIII, IX, X, alsó (vagy baka), felső (vagy filkó, fölső), király (vagy csikó) és ász (vagy disznó). Néhány változatban a VI-os is szerepel, így egészül ki 36 laposra a csomag. A tök VI-os néhány játékban joker-szerepet kap (más változatokban a tök VII-es), és vélének („Welli”) nevezik.

Az idővel így kialakult magyar kártyalapokat egyedi képek illusztrálták, amelyek az 1789-es francia forradalom után, de még az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt születtek, amikor forradalmi mozgalmak ébredtek Európa-szerte. Tell Vilmost és fiát kártyán első ízben Johann Hieronymus Löschenkohl festette meg 1806-ban a botanikai kártyalap sorozatának egy lapján.[16]

A reformkorban Pest-Budán már több kártyafestő működött.[17] Sokáig úgy hitték, hogy a Tell-motívumos kártyacsomag a bécsi Ferdinand Piatnik kártyafestő műhelyének alkotása, ám 1973-ban megtalálták a széria ős-darabját, amikor Sylvia Mann angol kártyagyűjtő és kártyatörténész megvásárolta azt egy magángyűjtőtől, amin szerepelt a feltaláló és készítő Schneider József, egy pesti kártyafestő mester neve. Schneider a svájci szabadságharc legendás szereplőit festette a kártya lapjaira, mivel ha magyar történelmi személyiségeket, szabadságharcosokat festett volna, az akkori erős cenzúra soha nem engedte volna forgalmazni a kártyákat.

Az ászok a négy évszakot mutatják be: a piros ász a tavasz, a tök ász a nyár, a zöld ász az ősz és a makk ász a tél. Az alsókon és a felsőkön a Schiller által 1804-ben írt, és 1827-ben Kolozsvárott bemutatott Tell Vilmos-dráma alakjai láthatók (piros alsó: kuoni pásztor, makk alsó: Harras Rudolf, zöld alsó: Fürst Walter, tök alsó: Reding Itell, piros felső: Geszler Hermann, makk felső: Tell Vilmos, zöld felső: Rudenz Ulrich, tök felső: Stüszi vadász). A VIII-IX. lapok a Tell Vilmos-történetet mesélik (piros VIII: Tell Vilmos csónakban evez, tök VIII: Tell Vilmos búcsúzik feleségétől és fiától, tök IX: Geszler kalapja a póznán). A dráma egyéb jeleneteit, eseményeit, helyszíneit tájábrázolások mutatják be a lapokon.

A svájci Tell-mondának történelmi alapja van, 1308. Újév napján tört ki a svájci népfelkelés, ami után a kantonok szövetségre léptek egymással és elűzték a Habsburg császár helytartóját.[18]

Érdekesség, hogy bár a kártyákon szereplő karakterek svájciak, Svájcban a magyar kártya nagyrészt ismeretlen, pedig a 19. században Svájcban történelemtagadásért még börtönbe is kerülhetett az, aki kétségbe vonta Tell Vilmos történetének hitelességét.[19]

A német-magyar feliratok a korai Tell-kártyán

  • Piros (Herz) felső: "Hermann Gessler" / "Geszler Hermann"
  • Tök (Schelle) felső: "Stüssi d. Flurschütz"[20] / "Stüssi vadász"
  • Zöld (Blatt) felső: "Ulrich v. Rudenz" / "Rudenz Ulrich"
  • Makk (Eichel) felső: "Wilhelm Tell" / "Tell Vilmos"


  • Piros (Herz) alsó: "Kuoni d. Hirt" / "Kuoni pásztor"
  • Tök (Schelle) alsó: "Itell Reding" / "Reding Itell"
  • Zöld (Blatt) alsó: "Walter Fürst" / "Fürst Walter"
  • Makk (Eichel) alsó: "Rudolf Harras" / "Harras Rudolf"

A magyar kártyával játszott játékok közül a legismertebbek az ulti, a snapszer vagy 66, a ferbli, a felsős, a zsírozás, a tartli, a makaó, a lórum és a kurucos.

Előzmények[szerkesztés]

Hofämterspiel[szerkesztés]

Zsigmond király udvaroncai körében (1485)

Zsigmondnak, német-római császárnak, Magyarország, Csehország, Itália, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kumánia és Bulgária királyának, Szilézia és Luxemburg hercegének, Morvaország és Brandenburg őrgrófjának udvarában létezett egy kártyajáték, a neve Ambraser Hofämterspiel, amelyet a bécsi Kunsthistorisches Museumban őriznek[21][22] és a középkori udvari tisztviselők játéka volt. A 48 lappal akár 8 játékos is kártyázhatott, de a játék szabályai mára már nem ismertek. A lapok a magyar, német, cseh és francia királyi udvarokhoz tartozó személyeket ábrázoltak, amelyek hierarchikusan voltak rendezve, az alacsonyabb rangú udvaroncoktól a legmagasabb rangúakig terjedtek. A kártyák színei a különböző országok címerképei voltak, köztük a vörös-ezüst színezésű magyar sávos lapok. A kártyalapok 12 négyes csoportot alkottak, amelyeket I-től X-ig számoztak. Ezekhez társult még a királynék és a királyok udvartartáshoz tartozó személyek figuráinak négy-négy kártyából álló csoportja. A különféle királyi udvarok címerpajzsai a későbbi magyar kártya színeinek (piros, zöld, makk, tök) előképei.[23]


Számérték A cseh
udvar
A francia
udvar
A német
udvar
A magyar
udvar
A magyar
kártyalap
A Hofämterspiel játék „színei”, a francia, német, magyar, cseh címerpajzs[24]
... König König König) König
(király)
ˇHofämterspiel - Ungarn - König.png
... Königin Königin Königin Königin
(királynő)
Hofämterspiel - Ungarn - Königin.png
X Hofmeister Hofmeister Hofmeister Hofmeister
(udvarmester)
ˇHofämterspiel - Ungarn - X Hofmeister.png
IX Marschalk Marschalk Marschalk Marschalk
(lovászmester)
Hofämterspiel - Ungarn - IX Marschalk.png
VIII Artzt Hofmeistryn Capplan Kantzler
(kancellár)
Hofämterspiel - Ungarn - VIII Kantzler.png
VII Kammermeister Schenk Truchses Kuchenmeister
(konyhamester)
Hofämterspiel - Ungarn - VII Kuchenmeister.png
VI Jungfrawe Jungfrawe Jungfrawe Jungfrawe
(szűz)
Hofämterspiel - Ungarn - VI Junckfrawe.png
V Valkner Koch Kellner Schütze
(íjász)
Hofämterspiel - Ungarn - V Schutz.png
IIII Trompeter Marstaler Barbier Trompeter
(trombitás)
Hofämterspiel - Ungarn - IIII Trometer.png
III Herold Hofschneider Renner Fischer
(halász)
Hofämterspiel - Ungarn - III Vischer.png
II Hefneryn Jeger Bote Pfister
(pék)
Hofämterspiel - Ungarn - II Pfister.png
I Narr Nerryn Narr Nerryn
(bolond)
Hofämterspiel - Ungarn - I Nerryn.png

Néhány lap a német királyi udvar lapjai közül[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hofämterspiel témájú médiaállományokat.

Tell-kártya vagy magyar kártya[szerkesztés]

A Tell-kártya eredetéről megjelent vélemények[szerkesztés]

A magyar kártya emléktáblája a Wichmann-kocsma falán
Schneider József metszett rajzai 1837-ből

Közép-Európa országaiban elterjedt kártyajátékok között érdekes színfolt az a kártya, amelynek lapjai a legendákban szereplő svájci szabadsághősnek, Tell Vilmosnak és társainak állít emléket.

A több mint másfél évszázad óta gyártott svájci tematikájú kártyaminta eredete sokáig tisztázatlan volt. Sokan svájci (helvét) kártyának nevezték, mások azt tartották, hogy Németországból került hozzánk. Egy tekintélyes amerikai szakíró, Hargrave nyilván a svájci alakokból ítélve, könyvében Svájc kártyái között említi, annak ellenére, hogy ott sohasem gyártották vagy használták. A szakirodalom és a nyilvántartott nagy gyűjtemények katalógusai gyártóként csak a bécsi Piatnik nevét említik, holott számos magyar kártyafestő, több bécsi és prágai grafikus is készítette. Nyitott kérdés volt az is, hogy miért vannak egy nálunk régóta gyártott kártyának a svájci történelemből vett alakjai. Kolb Jenő kártyatörténész az 1984-nem megjelent Régi játékkártyák című könyvében már céloz arra, hogy a Tell-kártya magyar eredetű, és Schiller drámáján alapszik, bár eredeti készítőjéről még nem volt tudomása.[25]

A bécsi Piatnik Ferdinánd, akinek apja Budán született és Pozsonyban végzett kártyafestő iskolát, a Tell-kártyát 1865 körül kezdte gyártani. Később a nagyvállalattá fejlődött cég budapesti, prágai és krakkói leányvállalatai útján az egész monarchiában elterjesztette. Nyilván ez keltette annak a látszatát, mintha a Tell-kártya a bécsi Piatnik eredeti gyártmánya, s így osztrák eredetű lenne. A gyár azonban sohasem utalt erre, sőt Jánoska Antal kártyatörténész kérdésére a következőket közölte: „Az általunk ismert legrégibb kártya Tell Vilmos alakjaival kb. 1860-ból származik. Azt hisszük azonban, hogy ilyen már korábban is létezett.

Sylvia Mann angol gyűjtő és kártyatörténész egy régi kártyagyűjtemény megvásárlásával jutott a kártya birtokába, melyet 1973-ban azonosítottak be.[26] A gyűjtő tanúsítványa, amelyben leírja a kártya pontos adatait, megállapítja: „A készítő: Schneider József Pesten. A kiadás ideje kb. 1835. Nem tudok más hasonló kártyáról sem múzeumokban, sem magángyűjteményekben.” Az adatokból és fényképekből kétségtelenül bebizonyítható, hogy a mai magyar kártyának Schneider kártyája volt az őse.[27]

A Tell-kártya története[szerkesztés]

Tell Vilmos arcképe (1804)
Magyar huszár motívum a német kártyacsomag zöld felsőjén, Unger Mátyás győri kártyafestő fametszetén (1800). (A német kártyában a király, felső, alsó figurák mellett kezdetben 2-től 10-ig terjedő szám is volt, később aztán a 3-4-5-ös számok kiestek, a kettesből pedig, az ún. kétszemből vagy duas-ból lett az ász – vagy mivel vaddisznó rajza díszítette, a disznó – végül pedig kiesett a 6-os szám is. Tehát kezdetben 48, majd 36, végül 32 lapos lett)

1736-ból való az első adat a Pest-Budán tevékenykedő kártyafestőkről, Cappellner Ferenc neve szerepel a polgárok között. Pesten 1800 után nagyobb kártyafestő műhelyek jöttek létre, többek között Tusch József, Zanbó József és Schneider József műhelyei. Ekkoriban terjedt el az acélmetszés technikája, ami elősegítette hogy a kártya elnyerje mai alakját. A 19. század elején az inkább csak idegen nyelvű kártyalapok fadúcok segítségével készültek, a nyomatokat azután kézzel festettek át. Győrben Unger Mátyás kártyafestő kártyái örvendtek nagy keresetnek. A Nemzeti Múzeum több csomagot őriz belőlük, ezeken az akkor még fametszetű lapokon a készítő műhelyének jelzése magyar nyelven is előfordul. Őriznek a győri mester kártyáiból egy próbalevonatot is, amelyen egy nagy papírlapon egymás mellett látható a 32 darab svájci kártyalap, mely azonban csak egy reklámlap lehetett.[28] A metszeteket a mesterek saját maguk vésték.[29]

Legelőször Budán találkozunk kártyafestőkkel. A budai polgárok törzskönyvébe 1736 május 4-én iktatják be Capellner Ferenc Józsefet, mint polgárt. 1751-ben Mária Teréziának és férjének látogatása alkalmával a polgárőrség sorai közt Joannes Capellner chartáé foliorum pictor nevével találkozunk. 1791-ben Tusch Józsefet, 1794-ben Kanszer Mihályt iktatják a budai polgárok soraiba. Az utóbbi Pestről költözött át Budára. Ezek a budai mesterek gondoskodnak kezdetben a pesti polgárok szükségleteiről is, mert itt csak később honosodik meg ez az iparág, hogy azután annál nagyobb virágzásnak örvendjen. 1798-ban Vagner Ignác vétetik fel mint kártyafestő a pesti polgárok közé. Az 1803. évi első pesti címtár Nitsch Mihály, Sonnenschein Antal és Wagner János neveit őrizte meg. A kártyafestők számának növekedése a két város fejlődésével tart lépést. Pestet kávéházai oly híressé tették, hogy egy angol utazó, Towson Róbert 1793-ban e tekintetben páratlannak meri nevezni.
– Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák 134-140[30]

Az alkalmazott kisgrafika egyik ága, a kártyagrafika volt, s a kártyafestést akkoriban Pozsonyban és a bécsi Akadémián tanították.[31]

…a német kártya olasz minták után indult. Hogy pedig a magyar kártyát svájczinak is szoktuk nevezni, az onnan van, mert később a magyar kártyákon nagy előszeretettel ábrázolták Tell Vilmost és vitéz társait. Ismeretes dolog továbbá az is, hogy a régi kártyákon sokszor szerepelnek czímerek, így többször a magyar is, valamint azt is tudjuk, hogy voltak kártyák, melyek az egész állavilágot szemléltették. Innen maradt hagyományképen az a néhány állatkép a mi kártyánkon is…
– Vasárnapi Ujság 57. évf. 13. sz. (1910. márczius 27.)[32]

A Tell-kártya az 1848-as szabadságharcot megelőző időben jelent meg, amikor Európa-szerte forradalmi mozgalmak érlelődtek. Az acélmetszés technikája új kihívást jelentett a kártyakészítők körében.

Az alsó és felső lapok alakjait Schneider Józsefnek a pesti kártyafestőnek, Schiller 1804-ben írt Tell Vilmos című drámája ihlette, amelyet Magyarországon már 1827-ben Kolozsvárott színpadon is előadtak. A Schiller darabját 1833-ban Nagybányán[33] is megismerhették, a pesti Nemzeti Színházban pedig 1848-ban játszották, később új szereposztással 1849-ben is láthatta a közönség. A Magyar Színművészeti Lexikon szerint; „Hozzánk elég későn került: A Nemzeti Színház Nádaskay Lajos szövegfordításában, 1856. máj. 9-én adta először.[34]

Ebben az időben az Európa szerte elterjedt divat népszerűvé tette, hogy az irodalmi alkotásokat - köztük a drámák szereplőit kártyákon ábrázolják. Valószínűleg a divatot követve az új kártyamintát kereső Schneider nem a magyar történelemből választott szabadsághősöket kártyája illusztrálására, hiszen az osztrák cenzúra minden bizonnyal elkoboztatta volna. Egy német szerző híres drámájában szereplő alakok ábrázolását azonban a Habsburg adminisztráció nem kifogásolhatta, bár a dráma lényegi csúcspontja az, hogy a népharag elsöpri a zsarnokokat. Schneidert nyilván inspirálta a dráma alapgondolata, a Habsburgok elleni küzdelem, amelyben Svájcnak is része volt. A műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághős Tell Vilmost és társait, két lap a zsarnok helytartót, Geszlert (németesen Gessler) és csatlósát ábrázolja. Az egyébként még rézbe metszett király és az ász lapok rajza nem eredeti elgondolás. Lovas királyok már 16. századbeli kártyákon is előfordultak, a négy évszakot allegorizáló ász lapokra pedig szintén van példa Unger Mátyás győri kártyafestő körülbelül 1800-ból származó csomagjában.

A készítő neve a makk VII lapon van feltüntetve: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.” Az előállítás dátuma egyik lapon sem szerepel, Schneider működési idejét azonban ismerjük. A pesti polgárságot 1820-ban nyerte el, neve az 1842. évi pesti címtárakban megtalálható. A Kiskereszt utca 520. szám (a mai VII. kerületi Kazinczy utca 55.) alatt volt a műhelye. Schneider kártyalapjainak stílusa a biedermeier művészeti irányt követi, amely a 19. század első felében divatos volt hazánkban. A lapok hátoldala vörös márványerezésű. Ilyen reverzeket főleg a 19. század első felében készítettek. A felhasznált karton jellemzői az ez időszakban készített kártyák kartonjával azonosak. Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a Schneider-kártya megjelenésének ideje a 19. század első felére, közelebbről az 1830-as évekre tehető.

Piros Tök Zöld Makk

A magyar kártya színei. piros, tök, zöld, makk
A 36 lapos „Doppeldeutsche” Tell-kártya hat lapja Schiller Tell Vilmos drámájában szereplő legendás svájci alakok neveivel, német nyelven

Schneider a 36 lapos kártyát rézbe metszette, s a fekete levonatokat részben sablonnal, részben kézzel festette. A piros, skarlátvörös, kék és barna színeket sablonnal vitte a 94 × 56 milliméter nagyságú lapokra, míg az arcot, a kezet és a ruházat apró díszeit kézzel festette rózsaszín, sárga, illetve halványzöld színekkel. A feliratok német nyelvűek - abban az időben még nem volt az ország hivatalos nyelve a magyar.

A Schneider-kártya gondolati tartalmánál fogva népszerű volt, mert emlékeztetett arra, hogy az ország nem szabad a Habsburgok alatt, míg a svájciak már századokkal előbb kiűzték őket. Valószínű, hogy az 1848-as szabadságharc leverése után elkobozták, mert semmi nyoma nem maradt ebből az időből sem múzeumokban, sem a szakirodalomban. Ma már nem állapítható meg, hogyan került ki Angliába, de feltehető, hogy 1849-es emigránsok útján. Azt sem lehet tudni, hogyan került egyik kártyafestőtől a másikig, mert 1855 körül a pesti Giergl János már készített ilyen kártyát, majd ezt követően Schill és Tempel, Zsíros István, Griegl István és mások.

A mesterjelölt az acél- vagy rézmetszettel, amelyet a jövőbeli mesterségéhez metszenie kell, 20 játszma kártyát úgy készítsen el, hogy abból teljesen hibátlan 6 játszma tarokk, 6 francia és 6 német kártyát összeállíthasson; a színezéshez szükséges 40-50 sablont maga készítse el, mint a többi munkát is: nyomassa, ragassza, kifesse (hátlapot tetszése szerint), simítsa és körülvágja. E próbát 4 hét alatt megcsinálja.
– A helytartótanács rendelete (1851) in Bogdán István: Régi magyar mesterségek, Budapest, Neumann Kht., 2003

A kártyafestők közül némelyik kissé változtatott az eredeti kártyán. Így Giergl János a Kuoni pásztort tök alsóként ábrázolta, Reding Itellt pedig megtette piros alsónak, vagyis felcserélte a színeket. A számos lapok közepén levő kis zsánerképek változatlanul maradtak, esetleg felcserélődtek. Az eredeti Schneider-kártyán az a jelenet, amelyen Tell Gessler parancsára lelőni készül nyilával a fia fejére helyezett almát, a piros VI lapon van. Gessler póznára helyezett kalapját, amely előtt az arra menő svájciaknak meg kellett hajolniuk, a piros IX lap ábrázolja. Tell búcsút intő felesége és gyermeke a zöld Vl lapon, a csónakon átkelő Tell pedig a tök VII lapon látható.

A bécsi Piatnik & Söhne cég 1865 körül kezdte gyártani a kártyát „Doppeldeutsche Schnapskarten[35] elnevezéssel, de átrajzolt formában. Az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa, az évszakokat allegorizáló ász lapok azonos kompozíciója kétségtelenül jelzi, hogy Schneider lapjait vették mintául. A kompozíciók népszerűségüket a tükörképességüknek köszönhették, amelynek segítségével a színes kártyalapok a játékosok számára könnyen és gyorsan felismerhetővé váltak a játék során és ami így a kezelhetőségüket is javította, hiszen korábban Közép-Európában egyalakos német kártyával játszottak.

A monarchiában monopolhelyzetet élvező Piatnik gyár az eredeti Schneider-kártya két típusát alakította ki néhány lap rajzának megváltoztatásával. Az egyik változatban a nyarat megszemélyesítő, kaszát tartó ifjút (tök ász) felcserélte sarlót tartó leánnyal: a makk ász tűz mellett guggoló férfialakját pedig rőzseköteget cipelő öregasszonnyal. A másik változatban a Kuoni pásztornak (piros alsó) széles karimájú kalapja van, s jobb kezét szájához emeli, Stüszi vadász (tök felső) a bal karját esküre tartja, a zöld ász szüreti jelenetéből pedig az egyik alak elmaradt. 1868. novemberben 28-án Giergl István, Schill István, Wilner József, Zsíros István kártyagyárosok és Tury Ferenc papírkereskedő megalapították az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatot, amely a német egyfejű kártyát 10 változatban, és kétfejű német kártyát is gyártott Tell-motívumokkal. 1896-ban a gyárat eladták a bécsi Ferdinand Piatnik und Söhne Játékkártyagyárnak.[36] Az első világháború után a monarchia széthullott, de a Tell-kártya megmaradt, s tovább gyártották hazánkban, valamint Ausztriában és Csehszlovákiában is. A második világháború végéig nálunk mindkét változat előfordult.

Amikor a Piatnik cég a második világháború után Ausztrián kívüli vállalatait elvesztette, s azok önálló gyárakká alakultak, a két típus területileg elkülönült. A magyar Játékkártyagyár, mint a budapesti leányvállalat utóda, a második változatot gyártja „magyar kártya” néven. A bécsi Ferdinand Piatnik & Söhne cég az első típust adja ki „Doppeldeutsche Schnapskarten” elnevezéssel: Piatnik prágai vállalatának utóda, az O.T. K. (Obchodni Tyskarny P. N. Kolin) szintén az első típust gyártja, de feliratok nélkül. A kártyát ott „Hrací karty dvouhlavé”-nak hívják.

A több mint másfél évszázados múltú kártyának az ad sajátosságot, hogy az általánosan használt és folyamatosan gyártott hagyományos kártyák közül az egyedüli, amely a lapjain levő képek témáját irodalmi műből meríti.

Galéria[szerkesztés]

A Tell-kártya színei és szereplői[szerkesztés]

A kártyajáték alsó- és felső lapjain ábrázolt alakok és neveik mindegyike Friedrich Schiller német költő, drámaíró, filozófus és történész Tell Vilmos című drámájának szereplői.[38]

A magyar nyelvű Tell-kártya szereplői és színei
Bay eichel.svg Bay herz.svg Bay schellen.svg Bay laub.svg
alsó Harras Rudolf - Gessler istállómestere
(régebbi kátyákon Harras Rezső)
Kuoni pásztor Reding Itell - főbíró Fürst Walter - Tell Vilmos apósa
felső Tell Vilmos Geszler Hermann - helytartó Stüszi vadász - csősz Rudenz Ulrich - lovag,
aki a svájciak oldalára áll
király lovas király lovas király lovas király lovas király
ász[39][40][41] tél (idős férfi vadász tűznél melegszik) tavasz (fiatal nő kalapban, virágokkal) nyár (fiatal fiú pihen aratás közben) ősz (fiatal férfi bort iszik egy szőlősdézsa mellett)
ászváltozatok* tél (rőzsehordó öregasszony) tavasz (fiatal nő virágkoszorúval a fején, virágoskosárral) nyár (arató nő, egyik kezében sarló, a másikban egy nyaláb levágott gabona) ősz (szüreti jelenet, nő dézsával egyedül, vagy egy férfival.)
  • Ászváltozatok a Trefl 32 lapos magyar kártya csomagja és a Piatnik magyar kártya 33 lap No. 1813 sz. tipusa alapján.

Érdekességek[szerkesztés]

  • 1881. évi XXVII. törvénycikk a játékkártyák bélyegilletékéről - 11. § Játékkártyák üzletszerü árusitása. A játékkártyák üzletszerü eladásával foglalkozni kivánó, köteles ezen szándékát nyolcz nappal előbb, mielőtt az árusitást megkezdi, a pénzügyi hatóságnál irásban bejelenteni; továbbá üzleti helyiségét külsőleg is mint kártyaeladási üzletet megjelölni, és a játékkártyákat kizárólag csak a bejelentett helyiségben tartani, s egyedül abban elárusitani.[42]
  • A Pallas nagy lexikona szerint: magyar K., mely áll 32 lapból, 4 különböző: vörös, tök, zöld és makk névvel jelölt s festett szinben van mindenütt disznó, király, felső, alsó, tizes, kilences, nyolcas és hetes elnevezéssel biró 8-8 K.-lap, vagyis összesen 32

Etimológia[szerkesztés]

  • Tökfilkó - Ostoba ember, fajankó: ez a jelentés a tökkelütött, tökfejű szavak hatására alakult ki az eredeti "tök felső"helyett.[43]
A német kártya eredetileg 36 levélből állott; a hetes után t. i. volt még hatos is (Meyer, Conv. Lex.). Szintúgy a magyar kártya is. (Vö. Kassai V:270). Szabolcsban ma is járja a közmondás: „olyan, mint a kártyában a hatszem vagyis nincs a szavának súlya. Az alsó, felső és király német neve megvan már a XV. század végén : „so ist uf elem kartenspil alsó ein ordnung, das je höher sticht das under, der kimig sticht den oberman, der ober den undern" (vö. Grimm). A felső másik két neve : a filkó a cseh filekbői (Nyr. 13:152), a kolop pedig a lengyel chlop. cholophól (legény) származik (CzF.). A kártyabeli disznó magyar neve is német mintára vall.
– Fabó Bertalan: A magyar kártya[44]

Vendéglátó helyek a Magyar kártya lapjairól elnevezve[szerkesztés]

Salamon Antal kártyakészítő makk hetese (1850)
    • Makk Hetes vendéglő: Budapest, XII. Kiss János altábornagy u. 59.
    • Makk Hetes étterem: Budapest, Németvölgyi út 51.[46]
    • Makk Hetes söröző: Budapest, XX. Nagykőrösi út 19.
    • Makkhetes vendéglő: Szentgotthárd, Árpád utca 12.
    • Makkhetes étterem: Sárospatak, Kossuth Lajos utca 57.
    • Makk Hetes söröző: Eger, Kapás utca
    • Makk Hetes söröző: Mezőberény, Illyés Gyula utca
    • Makk Hetes söröző: Tokaj
    • Makk Hetes presszó: Úrkút, Mester utca 44.
    • Makk Hetes kocsma: Algyő, Kastélypark utca 104.
    • Makk Hetes söröző: Nemesgulács, József A. u. 87.
    • Makk Hetes söröző: Dunaharaszti, Zöldfa u. 30.
    • Makk Hetes söröző: Tótkomlós, Rákóczi u. 1.
    • Makk Hetes söröző: Székesfehérvár, Berényi út
    • Makk Hetes eszpresszó: Mezőtúr, Makk József utca 7.
    • Makk Hetes borozó: Barbacs, Csornai utca 8.
    • Makk Hetes: Tótkomlós

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Kártya Napja, slideshare.net
  2. Tell Vilmos - másként, kartya-jatek.hu
  3. Hungarian Card, Tell Vilmos magyar kártya, Piatnik images, golden-letter.com
  4. Doppeldeutsch: Wilhelm Tell und die Ungarn, trift.org
  5. Bogdán István: Régi magyar mulatságok A kártyázás, mek.oszk.hu
  6. Magyar Kártya Luxus No.123 Ofszet- és Játékkártyagyár és Nyomda, wopc.co.u
  7. A Tell-kártya 4 típusa, kartya-jatek.hu
  8. Tell or Seasons Pattern, altacarta.com
  9. Helvet Német Kettös Kártya, Feine Schweizer Deutsche, i-p-c-s.org
  10. Magyar Könyvszemle Közlemények, epa.oszk.hu
  11. The Salzburg Pattern, altacarta.com
  12. Horváth Vera: Egy XVI. századi bécsi kártya, library.hungaricana.h
  13. pergő, mek.oszk.hu
  14. Csorba Béla: Galambos Misi, Ződ Kicsi, Csókos Panna és a többiek
  15. A kártya a magyar néprajzban, karpatmedence.net
  16. Löschenkohl’s Botanical Playing Cards, wopc.co.uk
  17. Schiller örökké csak kártyázott?, cultura.hu
  18. Friedrich Schiller: Tell Vilmos (1804), elemzés, tartalom | Irodalom Érettségi 2016, erettsegi.com
  19. Tell Vilmos, magyar kártya, Habsburgok, Svájc, ado.hu
  20. Wer ist Stüssi der Flurschütz?, trift.org
  21. Ambras Court playing cards, c. 1455, cards.old.no
  22. Kunsthistorisches Museum, khm.at
  23. Rétro héraldique : les jeux de cartes armoriées -- le Hofämterspiel - 1ère partie
  24. The Hofämterspiel, wopc.co.uk
  25. Jánoska Antal: Kártyafestők Győrben, epa.oszk.hu
  26. A magyar Tell-kártya, snapszer.hu
  27. The Tell pattern Joseph Schneider, Pest, c.1835 (Feine Schweizer Deutsche), i-p-c-s.org
  28. Jánoska Antal: Kártyafestők Győrben, epa.oszk.hu
  29. Szabó Márta: Biliárd és szerencsejátékok a kávéházban, epa.oszk.hu
  30. Tanulmányok Budapest Múltjából Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák, library.hungaricana.hu
  31. Zsoldos Benő kártyatörténeti írása, kamjt.hu
  32. Vasárnapi Ujság 57. évf. 13. sz. (1910. márczius 27.)
  33. Bayer József: Schiller drámái a régi magyar színpadon és irodalmunkban, real-eod.mtak.hu
  34. Tell Vilmos - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár), mek.oszk.hu
  35. Biographie des Monats Juni 2015 Auf die richtige Karte gesetzt: der Spielkartenfabrikant Ferdinand Piatnik, oeaw.ac.at
  36. Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulat 1868-1896
  37. Galambos Misi, Ződ Kicsi, Csókos Panna és a többiek, zetna.org
  38. Friedrich Schiller: Tell Vilmos, mek.oszk.hu
  39. Hungarian Seasons pattern, wopc.co.uk
  40. "Offset Nyomda Rt.", Будапешт, ukrcards.com.ua
  41. Naipes Tipo Húngaro, wopc.co.uk
  42. 1881. évi XXVII. törvénycikk, 1000ev.hu
  43. Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára, meszotar.hu
  44. Fabó Bertalan: A magyar kártya, mnytud.arts.klte.hu
  45. Kalandozás a makk VII körül, kartya-jatek.h
  46. Makk VII Vendéglő, makkhetesvendeglo.hu

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Sylvia Mann: The William Penn Collection of Playing Cards, Self-published, Peasmarsh, 1966
  • Sylvia Mann: Alle Karten auf den Tisch : Geschichte der standardisierten Spielkarten aller Welt = All cards on the table : standard playing cards of the world and their history, Deutsches Spielkarten-Museum Leinfelden-Echterdingen, 1990, ISBN 9783922561989
  • Jánoska Antal, Franz Braun: Schriftenreihe "Spielkarten"; Band 5, Die Spielkartenfabrik Piatnik in Budapest unt ihre Nachfolger Braun, Cologne, 1992
  • Jánoska Antal - Horváth Ferenc: Zsugaléria - Képeslap és kártya a humor tükrében, Pont kiadó, Budapest, 2012, ISBN 9789637265839
  • Somogyi Béla: A magyar kártyanyelv szókincse, Nyelvtudományi Értekezések 131., Budapest, 1990
  • Janoska Antal, Sylvia Mann: Card-makers in Hungary 18-20th Century, Playing Card Society, London, 1992
  • Janoska, Antal: Játékkártyák Magyarorszagon / Spielkarten in Ungarn, Piatnik, Bécs, 1991
  • Klaus Reisinger: Herz, Schelle, Laub, Eichel: Spielkarten mit deutschen Farben aus fünf Jahrhunderten ; Österreich unter den Habsburgern, Kaiserreich Österreich, Österreichisch-Ungarische Monarchie, Nachfolgestaaten der Monarchie, Reisinger, 2003, ISBN 9783950002539
  • Jürgen Göring: Stich um Stich - Die Zauberwelt der Spielkarten, Verlag Neues Leben, Berlin, 1987, ISBN 3355005754
  • Catherine Perry Hargrave : A History of Playing Cards and a Bibliography of Cards and Gaming, Unabridged, 2012, ISBN 9781258455422
  • Verebélyi Kincső: Megjegyzések a "magyar-kártya" motívumtörténetéhez in: Ethnographia CIX 183-187., 1998

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar kártya témájú médiaállományokat.
Magyar kártyával játszó katonák egy vendéglőben (1918)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]