Francia kártya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pikk dáma

A francia kártya a legismertebb és legelterjedtebb játékkártyatípus, a legtöbb ismert kártyajátékot francia kártyával játsszák. Egy pakli négyféle, egyenként tizenhárom lapból álló sorozatból áll, ezek a fekete pikk, a piros káró, a fekete treff és a piros szív, avagy kőr. A sorok 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, bubi (J), dáma (Q), király (K), és ász (A) lapokból állnak (az ász felel meg az 1-esnek, de értékben a király után következik, mint a legerősebb lap). A paklit még két vagy három joker egészíti ki. A francia kártyának létezik négyszínű kártya változata is, mely többnyire annyiban tér el, hogy a káró kék, a treff zöld.

Eredete[szerkesztés]

Ráth-Végh István kártyatörténeti könyvében azt olvashatjuk, hogy a kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. Úgy hírlik, hogy ő eszelte ki a figurákat is, mégpedig azzal a céllal, hogy elszórakoztassa VI. Károly francia királyt. Ám a király köztudottan elmebeteg volt, és hogy az ő használatára készült volna az első pakli, az csupán történelmi anekdota. Igaz viszont, hogy VI. Károly szeretett kártyázni. Még az is igaz, hogy a feljegyzések szerint Gringonneurnek kifizettek három, díszekben pompázó kártyacsomagért bizonyos – elég borsos – összeget, magát a kártyát azonban már korábban ismerték Európában.

A Csing Ce-tung-féle kínai lexikon szerint 3000 esztendővel ezelőtt, Senn-Ho császár uralkodása idején eszelték ki a mai kártya elődjét egy udvarhölgy szórakoztatására. Más adatok szerint India vagy Perzsia volt a születési helye. Mindenesetre az tény, hogy keleti eredetű, jelképes játék, terjesztésében pedig valószínűleg az arabok játszottak szerepet.

A színsor eredetén sok tudós törte már a fejét, de csak a találgatásokig jutottak el. A legtöbb valószínűsége annak az elméletnek van, amely szerint a színek háborús értelműek.

A kőr (cœur) – vagyis a szív – a bátorság jelképe volt, a harcos katonát jelentette. A pikk (pique) a régi lándzsa ásószerű végződését akarta ábrázolni, a káró (carreau) pedig annak a súlyos dárdának a négyszögletes vasvége volt, amelyet a lőpor feltalálása előtt hajítógépből zúdítottak az ellenségre. Végül a treff (trèfle), vagyis lóhere, arra a takarmányra utalt, amely nélkül a lovasság nem tudott háborúskodni. Tehát ha maga a kártya nem is, a színei francia eredetűek.[2]

Lapok[szerkesztés]

A francia kártya színei: treff (♣), káró (), kőr (), pikk (♠)

A francia kártya lapjainak két ismertetője a szín és a magasság, amelyek alapján egy pakliban 52 (4×13) különböző lap lehetséges.

A négy szín: treff (fekete háromlevelű lóhere), káró (piros rombusz), kőr (piros szív), pikk (fekete lándzsahegy). Tehát nem valódi színekről van szó, hanem a lapok sarkában található jelről. Bizonyos játékokban a színek erősorrendje is számít, az előbbi felsorolás szerint: a treff a leggyengébb, a pikk a legerősebb. Egyes játékokban (például pasziánsz) lehet jelentősége annak, hogy a káró és a kőr piros, illetve a treff és a pikk fekete. Máshol viszont ez nem számít, így rutintalan játékosok számára zavaró is lehet, ennek kiküszöbölésére találták ki a négyszínű kártyát.

A lapoknak 13 féle magassága lehet: számok 2-től 10-ig, őket követik a figurás lapok: bubi vagy jumbó (jele általában J – jack –, hollandul B – boer), dáma (jele Q – queen –, ritkábban D, vagy hollandul V – vrouw), király (K – king –, ritkábban R – roi, rex – vagy hollandul H – heer) és az ász (jele A – ace, hollandul: aas), amely játéktól és szituációtól függően egyaránt betöltheti az 1-es és a legnagyobb lap szerepét is (pókerben például az ász alapesetben a legnagyobb lapnak számít, de ha sorhoz egyesre van szükség, akkor utóbbinak tekintik).[3]

Az 52 lap mellett egy pakli tartalmaz két vagy három, ritkábban négy dzsókert (általában udvari bolondot ábrázoló lap), amelyek bármely más lapot helyettesíthetnek. Ezeket nem minden játékban használják.

Bár árusítanak francia kártyát egypaklis kiszerelésben is, egy teljes csomag francia kártya két pakliból áll. Ezeket a hátoldaluk színe különbözteti meg: az egyiknek piros, a másiknak fekete vagy szürkéskék. A bridzsben például csak egy paklira van szükség. A két pakli akár felváltva is használható, például kártyakeverő gép használata esetén szokás, hogy amíg az egyik paklival játszanak, addig a másikat keveri a gép.

Kártyajátékok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]