Magyar Szocialista Munkáspárt

Magyar Szocialista Munkáspárt
[[Fájl:|100px]]
Adatok
Elnök	Csaba Elemér (1989)
Alapítva	1956. november 2.
Feloszlatva	1989. október 7. (MSZP alakuló ülés)
Utódpárt	Magyar Szocialista Párt (csak jogi) Munkáspárt (jogi, szellemi)
Ideológia	kommunizmus marxizmus–leninizmus reformkommunizmus(a '80-as évek végén
Politikai elhelyezkedés	szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét	1956-1989
Hivatalos színei	vörös
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Szocialista Munkáspárt témájú médiaállományokat.

A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1956 novembere és 1989 októbere közötti kommunista állampárt Magyarországon, amely szovjet támogatással és felügyelettel kizárólagosan gyakorolta a hatalmat.

Története

Megalakulása

Az 1956-os forradalom alatt hirtelen megkezdődtek a demokratikus pártalapítások. 1956. október 31-én a Magyar Dolgozók Pártja, az addigi állampárt több korábbi vezetője kimondta annak feloszlatását, és új pártot alapítottak. Az alapító kongresszus előkészítésére még aznap intézőbizottság alakult Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével. [1]

1956. november 2-án és 3-án azonban Kádár és Münnich Ferenc már Moszkvában tartózkodtak. A szovjet vezetés több jelölt közül végül Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával. A forradalom leverése után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mögé felsorakozó párt megtartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. 1957. február 26-án Kádárt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága elnökévé választották.

A párt működése

Az MSZMP ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a kommunista országok állampártjai: egy szűk elit egyeduralmának biztosítását egy kiterjedt, a munkahelyeken is kiépített és helyi szinten is jelentős befolyással rendelkező hierarchikus pártépítményen keresztül. A párt kizárólagos hatalommal rendelkezett a parlamenti képviselők és a kormánytagok kiválasztásában, ellenőrizte az igazságszolgáltatást, és vezetői mondták ki a végső szót az országos és helyi politika minden szintjén és területén. Ugyanakkor az MSZMP volt a Szovjetunió Kommunista Pártja által a szovjetek által megszállt és ellenőrzött országok számára kiadott utasítások és irányelvek végrehajtója.

1989-ig az ország egyetlen legális politikai pártjaként ellenőrizte az államirányítást és a törvénykezést, más pártok alapítását tiltották, a politikai ellenvéleményt üldözték.

Kádár János szerepe

A párt története összeforrt első számú vezetője, az utolsó magyar kommunista diktátor, Kádár János nevével. A Kádár fémjelezte magyar történelmi időszak és Kádár mint kommunista vezető tevékenysége feldolgozás alatt áll, továbbra is a viták kereszttüzében áll. Általános vélemény, hogy az 1956-os forradalom leverése utáni évtizedekben a Kádár vezette MSZMP a kommunista országok többségéhez mérten nagyobb belső gazdasági szabadságot ért el (de jóval kevesebbet mint a kommunista Jugoszlávia és összahasonlíthatatlanul kevesebbet, mint a nyugati kapitalista országok), ugyanakkor külpolitikájában a szovjet akaratnak erősebben alávetettebb volt.

A párt politikáját meghatározó Kádár a szovjetek utasításait hűen követte, de volt önálló mozgástere is. Ezt arra használta, hogy pártbeli ellenfeleit elszigetelje, a nép demokratikus törekvéseit elfojtsa, ugyanakkor egy magasabb fogyasztási szintet biztosítson.

Az 1989-es fordulat

1989-ig, a pártállam megszűnéséig az eredeti pártról beszélhetünk, noha az utolsó időszakban, a rendszerváltás felé közeledve egyre jobban kicsúsztak az események a párt irányítása alól.

1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén Kádár elvesztette hatalmát, a feltörekvő Grósz Károly és köre kihagyta a Politikai Bizottságból és nem választották meg a párt főtitkárának sem, ehelyett az igazi hatalom nélküli pártelnöki tisztséget kapta meg.

1989 februárjától reformkörök alakultak a párton belül. Ezek működése felgyorsította a párt demokratizálódását, segítette a rendszerváltás folyamatát, de felerősítette a pártban a belső megosztottságot. 1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek. Demokratikus alapszabályt fogadtak el, az átlépők elhagyták a párt nevében szereplő „munkás” szót is. A Magyar Szocialista Párt jogutódként örökölte az állampárt vagyonát. Az 1990-es demokratikus választásokon 8,5%-os eredményt elérve bekerült az új országgyűlésbe.

Az MSZP-be nem belépők 1989 december közepén folytatták az MSZMP XIV. kongresszusát, és Thürmer Gyulát választották a párt elnökévé, és a Központi Bizottságban tag lett a korábbi párt két politikusa, Grósz Károly és Berecz János is. Az MSZMP 3,68%-os eredményével nem jutott be az új országgyűlésbe.

1992-ben a párt továbbra is vállalta a Kádár-rendszer politikai örökségét, de nevét Munkáspártra változtatta, és tevékenységüket ezen a néven folytatták.

Egy kisebb csoport Csaba Elemér vezetésével továbbra is kitartott az MSZMP elnevezés és a marxista–leninista elvek mellett. Egyik választáson sem kapták meg a parlamentbe bejutáshoz szükséges szavazatokat. (Ehhez hozzájárult, hogy tevékenységüket mindössze Budapest egy kisebb területén gyakorolják.)

Szervezeti felépítése

Az MSZMP mint állampárt felépítésében minden állami vagy gazdasági részterületnek megvolt a maga tükörképe. Az állami intézményt utasíthatta az állami hierarchiában fölötte álló, vagy a párthierarchiában fölötte vagy azonos szinten álló szerv (lásd még: nómenklatúra). Informálisan azonban meg lehetett kerülni a szinteket. Az egyes bizottságokat titkárok (párttitkárok) vezették.

Két kongresszus között – a nagyjából évente ülésező – Központi Bizottságban, illetve a heti ügyeket vivő Politikai Bizottságban születtek meg a döntések.

Formális igazgatási hierarchia
MSZMP pártszerv			Állami megfelelője
Első titkár (később főtitkár)			Kormányfő (a minisztertanács elnöke)
Politikai Bizottság (PB)			Kormány (a minisztertanács)
Központi Bizottság (KB) Agitációs és Propaganda Osztály Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya Osztályok			Minisztériumok
Budapesti és kerületi pártbizottságok, megyei, városi és községi pártbizottságok			Fővárosi és kerületi tanácsok, megyei, városi és községi tanácsok
Üzemi pártbizottságok, intézményi pártbizottságok			Üzemek, intézmények

Formálisan minden szervezet és intézmény csak az eggyel magasabb szintű utasítóhoz fordulhatott a működési problémáival, informálisan azonban bármilyen fölsőbb szinttel kiépíthette a kapcsolatot. Az ilyen kölcsönös nyomásgyakorlás vagy segélykérés és támogatás általában személyes kapcsolatokon alapult.

Képvislet
MSZMP pártszerv	Állami megfelelője
Kongresszus	Országgyűlés
Párttagok	Állampolgárok

Kongresszusok

A párt legfelsőbb döntéshozó fóruma a Kongresszus volt, itt választották meg a párt legfelsőbb szintű vezetőit. Ezek a választások azonban szinte mindig formálisak voltak. Kezdetben három, majd négy, végül öt évente tartották.

VII.	1959. december
VIII.	1962. november
IX.	1966. december
X.	1970. november
XI.	1975. március
XII.	1980. március
XIII.	1985. március
XIV.	1989. október

Megjegyzés: A kongresszusok számozását a korábbi MDP illetve MKP kongresszusokat előzménynek tekintve VII-tel kezdték. Később a kongresszusok számozását a Munkáspárt illetve a Magyarországi Munkáspárt 2006 is megtartotta.

Lásd még

• KISZ
• Az MSZMP korábbi tagjai