Ugrás a tartalomhoz

Lini bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Atobot (vitalap | szerkesztései) végezte 2022. december 10., 13:48-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Bot: Wd sablonhívás törlése a cikk létrehozása következtében)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2022. december 10.) ezen a változaton alapul.
 Az Ohrid-régió
világörökségi helyszín része
Lini bazilika
A bazilika mozaikpadlójának részlete kantharoszt közrefogó pávákkal
A bazilika mozaikpadlójának részlete kantharoszt közrefogó pávákkal
TelepülésLin
Ország Albánia
Valláskeresztény
Irányzatókeresztény
Építési adatok
Típusbazilika
Stíluskora bizánci
Építés befejezése6. sz.
Bontás ideje8. sz. (tűzvész)
ÉpíttetőLükhnisz püspökei
Elhelyezkedése
Lini bazilika (Albánia)
Lini bazilika
Lini bazilika
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 03′ 57″, k. h. 20° 38′ 41″41.065957°N 20.644834°EKoordináták: é. sz. 41° 03′ 57″, k. h. 20° 38′ 41″41.065957°N 20.644834°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Lini bazilika témájú médiaállományokat.

A lini ókeresztény bazilika (albán bazilika paleokristiane e Linit) bizánci stílusú kora keresztény bazilika Albánia délkeleti részén, az Ohridi-tó partján, Korça megyén belül a Pogradec községhez(wd), illetve Udenisht alközséghez tartozó Lin falu területén. A 6. században épült és a 8. században tűzvész martalékává vált templom narthexét és oldalkápolnáit díszítő késő ókori mozaikpadló szinte teljes épségben fennmaradt. 2019-től az albániai helyszínekkel kibővített Ohrid-régió világörökség része.[1]

Története

[szerkesztés]

A közeli Lükhnisz (a mai Ohrid) kora keresztény püspökei a 6. század első felében a mai Linnek otthont adó földnyelv magaslatán építették fel nyári rezidenciájukat, és ugyanekkor épült fel a bazilika is. Egyes feltevések szerint erre az időpontra megy vissza a falu nevének eredete is, amely a püspöki székhely Lükhnisz nevének átvételével, majd lerövidülésével alakult ki. A bazilikát erődítették, a földnyelvet lehatároló vastag fal védte a szárazföld felől.[2] A püspöki palota és a bazilika egyaránt a 8. században vált a tűz martalékává, majd a Bolgár Birodalom(wd) 12. századi hódításával a környező település is elnéptelenedett.[3] A középkor későbbi szakaszában a falu ismét benépesült, és a korábbi ókori bazilika alapjainak felhasználásával új templomot építettek a helyiek, amelynek védőszentje Szent Atanáz volt (Kisha e Shën Thanasit).[4]

1968-ban Skënder Anamali(wd) irányításával tárták fel a bazilika és a püspöki rezidencia romjait.[5]

Leírása

[szerkesztés]

Az épületmaradványok az északkeleti irányban az Ohridi-tóba nyúló, Lin fölé magasodó földnyelv legmagasabb pontján találhatóak, a falu főutcájának délkeleti oldalán,[6] az oda vezető út végig ki van táblázva. Maga az épület erősen megrongálódott, csupán az alapjai maradtak fenn.[7]

Az északnyugat–délkeleti tájolású bazilika háromkaréjos (triconcha(wd)) alaprajza az építtető püspökök lükhniszi főtemplomának megoldásait másolta.[8] A templom északnyugati bejáratánál egy 8×12 méteres átrium állt, oszlopfolyosóval(wd) közrezárt udvarának egy részét téglából épített ciszterna foglalta el. Az átrium kétoldalán nyílt egy-egy bejárat, amelyeken keresztül a templom tengelyére merőleges, 3×9 méteres narthexbe lehetett belépni. A narthex mindkét oldalán egy-egy oldalkápolnát helyeztek el, a déliből pedig egy további, négyszög alaprajzú keresztelőkápolna nyílott keresztelőmedencével. Az északi oldalkápolnához boltozatos kialakítású téglasírok csatlakoztak. A narthexnek az átriummal átellenes, hosszanti oldalán három ajtó vezetett a bazilika belsejébe, amelyeken a 12×9 méteres főhajó, illetve a karéjszerűen ívelt oldalhajók voltak megközelíthetőek. Az északi oldalhajóból lépcső vezetett az alacsonyabb padlószintű, kereszt alaprajzú temetőkápolnába(wd).[9]

A lini bazilikarom legkiemelkedőbb értéke az építéssel egyidős mozaikpadló, amelynek megoldásai és motívumkincse hasonlóságot mutatnak más korabeli, az Ohridi-tó környékéről ismert mozaikokkal (Oktiszi, Radolista, Sztudencsista), de az albániai tushemishti és tepei bazilikával, sőt, távolabbi példákkal (Amphipolisz) is mutatnak tipológiai egyezéseket.[10] A geometrikus és növénymintázatok mellett a mozaikok gyakori szereplői a különféle állatok, főleg madarak és méhek, amelyek együttes ábrázolásában a pogány és keresztény ikonográfiai hagyományok keverednek.[11] A narthexből nyíló déli oldalkápolna mozaikpadlójának uralkodó motívuma a szvasztika, helyenként legendabeli vadállatok, az apszisban pedig egy kantharosz ábrázolásával, amelynek kétoldalán egy-egy páva áll. A keresztelőkápolna padlóján négy kantharosz látható, amelyekből ömlik ki a bor. Az északi oldalkápolna mozaikpadlója rombuszformába foglalt kantharoszokat és pávákat ábrázol, az ezen kívül eső sarkokban madárpárok, ivókupák és gabonamérő edények láthatóak. Korábban a fő- és mellékhajókat is mozaikpadló díszítette, de ezek túlnyomó része az évszázadok során elpusztult. Egyedül az északi oldalhajóból nyíló temetőkápolna mozaikja maradt fenn.[12] A polikromatikus (sokszínű) mozaikot alkotó darabokat többnyire mészkőből faragták ki, de helyenként tégla- vagy üvegkockákat helyeztek a homokkal és téglaporral kevert mészhabarcs alapra.[13]

Az átriumtól nyugatra még láthatóak az egykor a templomot védő vastag fal maradványai.[14] A püspöki palota romjai már nem láthatóak, csak a régészeti ásatások eredményeiből ismert, hogy hat helyiségre osztott, négyszög alaprajzú épület volt.[15]

  • A bazilika romterülete
    A bazilika romterülete
  • Az átrium a ciszternával
    Az átrium a ciszternával
  • A temetőkápolna
    A temetőkápolna

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Five sites inscribed on UNESCO’s World Heritage List. UNESCO (2019. július 5.) (Hozzáférés: 2019. július 17.)
  2. ↑ Ceka 2013 :260., 445.; Gilkes 2013 :216.
  3. ↑ Korkuti 2013 :79–80.
  4. ↑ Gilkes 2013 :218.
  5. ↑ Ceka 2013 :38.; Korkuti 2013 :78.
  6. ↑ Gilkes 2013 :216.
  7. ↑ Korkuti 2013 :78.
  8. ↑ Gilkes 2013 :217.; Korkuti 2013 :58.
  9. ↑ Gilkes 2013 :216–218.; Korkuti 2013 :78.
  10. ↑ Pollo & Puto 1981 :58.; Gilkes 2013 :170.; Korkuti 2013 :78.
  11. ↑ Pollo & Puto 1981 :58.; Korkuti 2013 :78.
  12. ↑ Gilkes 2013 :216–218.; Korkuti 2013 :78.
  13. ↑ Korkuti 2013 :78.
  14. ↑ Gilkes 2013 :216.
  15. ↑ Korkuti 2013 :79.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lini_bazilika&oldid=25584806”