Lükhnisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lükhnisz
Ohrid, Macedónia Macedónia
Névváltozatok Lychnidus
Alapító Kadmosz (mitikus alapító)
Megszűnési. sz. 6. század
Oka elnéptelenedés
Lakói enkhelék, dasszaréták (illírek)
Ország Macedónia
Elhelyezkedése
Lükhnisz (Macedónia)
Lükhnisz
Lükhnisz
Pozíció Macedónia térképén
é. sz. 41° 07′, k. h. 20° 48′Koordináták: é. sz. 41° 07′, k. h. 20° 48′

Lükhnisz (ógörög Λυχνίς) ókori illír település volt a mai Ohridi-tó északkeleti partján fekvő Ohrid városa helyén, Délnyugat-Macedónia területén. Az ókori források által az enkheléknek, majd a dasszarétáknak tulajdonított város az i. e. 4. század közepétől Makedónia fennhatósága alatt állt. Az i. e. 3. század végétől rövid ideig illír kézen volt, majd i. e. 168-ban Lychnidus néven a Római Birodalom része lett. Az i. sz. 5. században püspöki székhely lett, de a 6. század folyamán elnéptelenedett.

Története[szerkesztés]

A Hérodotosz és mások által megőrzött hagyomány szerint a Thébaiból menekült Kadmosz és Harmonia alapította Lükhnisz városát.[1] Az archaikus korban az illírek enkhele törzse élt Lükhnisz vidékén, akiknek i. e. 6–5. századi radolistai nekropoliszában görög ékszereket, bronzedényeket, valamint illír típusú fejvérteket tártak fel.[2] Titus Livius a harmadik római–makedón háború (i. e. 171–168) kapcsán a dasszaréták városaként említette Lükhniszt.[3]

Az Illír Királyság(wd) első névről ismert uralkodójának, Bardülisznak az i. e. 4. század első felében ezen a vidéken, a Lünkésztiszi-tavak (Ohridi- és Preszpa-tavak) északi előterében, illetve délre, az Eordaikosz (Devoll(wd)) medencéjében volt a hatalmi centruma.[4] A Bardülisz uralmának végét jelentő, i. e. 358. évi Erigón-völgyi csatában II. Philipposz makedón király birodalmához csatolta Lükhniszt.[5] Az elkövetkező évszázadokban stratégiailag fontos területnek bizonyult a város környéke, ugyanis az Illíriát Felső-Makedóniával összekötő – a Drilón (Fekete-Drin), a Genuszosz (Shkumbin) és az Eordaikosz völgyét követő – utak mindegyike Lükhnisznél érte el a makedón területeket.[6] A másfél évszázados makedón uralomnak i. e. 208 körül szakadt vége, amikor az Illíriában uralkodó Szkerdilaidasz és III. Pleuratosz embere, egy bizonyos Aeroposz a makedón védők lefizetésével elfoglalta a várost, valamint néhány környező dasszaréta falut.[7] A második római–makedón háborút lezáró, i. e. 196. évi békében a győztes rómaiak az illír III. Pleuratosznak engedték át Lükhniszt.[8] Fia és utódja, Genthiosz uralkodása alatt Lükhnisz saját pénzt veretett, amelyen az illír királyi felségjeleket sem tüntették fel, és ez részleges önállóságukra utal.[9] A harmadik római–makedón háború során, i. e. 170-ben a rómaiak foglalták el a várost, több ezer katonát állomásoztattak Lükhniszben, és innen indították többnyire kudarcos penesztiai hadjárataikat.[10]

Az i. e. 168-ban római győzelemmel, valamint az Illír és a Makedón Királyság felszámolásával záruló háborút követően a győztesek Makedóniát négy körzetre osztották, és a latin nevén Lychnidus városát a Lünkésztiszt is magában foglaló negyedik körzet részévé tették.[11] A római uralom alatt békésen virágzott a város, amely az i. e. 2. század második felében épített kereskedelmi és hadi út, az Adriai-tengert Büzantionnal összekötő Via Egnatia egyik fontos állomása lett.[12] Az ókor végén a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került a város, és a 4–6. századi régészeti leletek folyamatos lakottságáról vallanak.[13] A források már az 5. század második felében, I. León bizánci császár uralkodása (457–474) alatt püspöki székhelyként említik Lükhniszt. Négy püspöke ismert névről, Lükhnisz legutolsó egyházi vezetőjéről Hormiszdasz pápa küldöttei tudósítottak a 6. század elejéről.[14] Bár a bizánci időkben a város védműveit megerősítették, Lükhnisz a 6. század folyamán elnéptelenedett, és a közeli ormani erődöt a 7–8. században a középkori komani régészeti kultúrához(wd) tartozó lakosság népesítette be.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Cabanes 1988 :52.; Wilkes 1992 :99.
  2. Pollo & Puto 1981 :10.; Wilkes 1992 :93., 98., 106.
  3. Cabanes 1988 :85. (121. sz. jegyzet), 318.
  4. Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :252.
  5. Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244., 248–250., 252.; Cabanes 1988 :98., 167.; Wilkes 1992 :120.
  6. Hammond 1966 :251–252.
  7. Hammond 1966 :252.; Cabanes 1988 :298–299.; Wilkes 1992 :170.
  8. Papazoglou 1965 :174.; Cabanes 1988 :306–307. Vö. Wilkes 1992 :170–171.
  9. Cabanes 1988 :315.
  10. Cabanes 1988 :318.; Wilkes 1992 :172–173.
  11. Cabanes 1988 :324.
  12. Zavalani 2015 :32.
  13. Wilkes 2006 :173.
  14. Wilkes 1992 :273.; Zavalani 2015 :41–42.
  15. Wilkes 1992 :173.

Források[szerkesztés]

  • Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. ápr.) 143–179. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap