Koreai Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Munkáspárt
조선로동당

Az észak-koreai társadalom három mozgatórugója: a munkásság (kalapács), a parasztság (sarló), és az értelmiség (ecset).
Az észak-koreai társadalom három mozgatórugója: a munkásság (kalapács), a parasztság (sarló), és az értelmiség (ecset).
Adatok
Elnök Kim Dzsongil (a párt örökös titkárává lett kinevezve)[1]
Frakcióvezető Kim Dzsongun, főtitkár címen[2]

Alapítva 1946. augusztus 28.
Elődpárt

Észak-koreai Munkáspárt:

Dél-koreai Munkáspárt:

  • Koreai Kommunista Párt déli ága
  • Koreai Új Néppárt déli ága
  • Koreai Néppárt
Székház  Észak-Korea, Phenjan
Pártújság Rodong Sinmun

Ideológia dzsucse, szongun
Politikai elhelyezkedés szélsőbal
Parlamenti jelenlét
601 / 687
Hivatalos színei vörös

Észak-Korea politikai élete
Weboldala

A Koreai Munkáspárt vagy néhol Koreai Munkapárt (hangul: 조선로동당Csoszon Rodongdanghandzsa: 朝鮮勞動黨, nyugaton Workers' Party of Korea?) észak-koreai politikai párt. Megalapítása óta Észak-Korea legnagyobb pártja, és mindössze három vezetője volt; Kim Ir Szen (19491994), valamint fia, Kim Dzsongil (19972011) és az ő fia Kim Dzsongun (2011–). Bár a pártot az országon kívül sztálinistának és kommunistának tekintik, a párt a Dzsucse filozófiáját követi, ami a szocializmus észak-koreai változatának tekinthető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

az Észak-koreai Munkáspárt megalakuló kongresszusa

Az 1946. augusztus 28 és 30 között tartott kongresszuson a Kim Ir Szen által vezetett Le az Imperializmussal! Szövetség egyesült a Koreai Kommunista Párt északi ágával és a Koreai Új Néppárttal. Az új, egységes pártnak az „Észak-koreai Munkáspárt” nevet adták. A pártegyesülési kongresszusok hasonlóak voltak a Rákosi-féle Magyar Dolgozók Pártja megalakulási kongresszusához, ahol igyekezték mindig Sztálin számára legmegfelelőbb embereket magas pozícióba juttatni.

Ugyanakkor a korábbi tervekkel ellentétben a párt elnökéül az Új Néppárt elnökét, Kim Dubongot választották. Alelnöknek lett kinevezve Kim Ir Szen, Csu Jongha és Ho Gai (eredeti nevén Alekszej Ivanovics Hegaj).

1948. szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, Phenjan fővárossal. Eredetileg Szöult akarták fővárosnak, de mivel egy hónappal korábban már ott megalakult a nyugatbarát Koreai Köztársaság, a Koreai-félsziget északi felét tudták csak megszerezni a kommunisták. Észak-Korea miniszterelnöke Kim Ir Szen, elnöke Kim Dubong lett.

1949. június 30-án a korábban Északra szökött déli kommunistákkal egyesülve (akik a Dél-koreai Munkáspártba tömörültek) megalakult a Koreai Munkáspárt, amelynek szintén Kim Ir Szen lett az elnöke. Észak-Korea államfője egészen 1957-ig Kim Dubong volt. Ekkor távolították el hivatalából, helyére Cshö Jonggon került.

1972. december 14-én Cshö Jonggon romló egészségi állapotára hivatkozva lemondott, december 28-án Kim Ir Szen vette át a helyét, így egyidejűleg az ország kormányfőjévé és államfőjévé is vált.

1994. július 8-án elhunyt Kim Ir Szen, de a Koreai Munkáspártnak több, mint 3 évig nem volt vezetője, hiszen Kim Dzsongil apja halálakor csupán az ország vezetését vette át. Végül 1997. október 8-án választották meg a Koreai Munkáspárt elnökévé.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]