Kiss András (levéltáros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss András
Kiss Andras.JPG
Született 1922. október 5.
Facsád
Elhunyt 2013. november 17. (91 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész, levéltáros
Díjak Pauler Gyula-díj (2001)
Magyar Örökség díj (2010)
a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)

Kiss András (Facsád, 1922. október 5.Kolozsvár, 2013. november 17.[1]) romániai magyar jogtörténész, történész, levéltáros, levéltári szakíró. Kiss Mária Gyöngy apja.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Lugoson és Temesvárt kezdte, a kolozsvári Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában érettségizett (1942). Jogtudományi oklevelet a Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1946). A Móricz Zsigmond Kollégium alapító tagja. Szövetkezeti tisztviselő, ügyvédjelölt, egyetemi tanársegéd, 1949-től a Kolozsvári Állami Levéltár munkatársa nyugdíjazásáig (1983). 1990-től az újraalakult EME főtitkára.

Munkássága[szerkesztés]

Első írását A magyar diák együtt akar küzdeni román és zsidó kartársaival c. alatt a Világosság közölte (1945). Levéltári és jogtörténeti munkákon kívül elsősorban várostörténettel foglalkozik, több monografikus tanulmánya történelmi és tudományos személyiségekről szól. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár történész-szaklektora.

A levéltártan köréből első tanulmányát az 1957-es Kelemen-emlékkönyv közölte Kolozsvár levéltára rendjének fejlődéséről a XVI-XVIII. században; a NyIrK 1959-es összevont számában jelent meg egy másik tanulmánya a besztercei városi levéltár régi magyar nyelvű iratairól. A Revista Arhivelor hasábjain az államosított bankok levéltári anyagáról (1961), az erdélyi úriszékről (1969), régi levéltári leltárakról (1978) ír. Tanulmányai jelennek meg továbbá a levéltártípusokról (Ștefan Meteș la 85 ani. Kolozsvár, 1977), az erdélyi hiteleshelyek sajátosságairól (In memoriam Ion Mărcuș. 1979). Szerzőtársa a Bibliografia arhivisticii românești (1969), valamint az Îndrumător în Arhivele Statului Județul Cluj. I-II. (1979-85) c. köteteknek.

Kelemen Lajos nyomdokain számos adatot közöl Kolozsvár műemlékeiről és lakóinak belső életéről, így az Igazságban a hóstáti Kalandos Társaságról, a régi és új Kétvízközről (1968), az Új Életben a jelvényes aranymíves házról, a Házsongárdi temetőről (1972), az Utunkban a régi farsangolásról (1974) s A Hétben a kolozsvári Várostoronyról (1974). Kiemelkedik helytörténeti tanulmánya a Vitéz Mihály korabeli Zilahról (a Mihai Viteazul și Sălajul c. kötetben, Zilah, 1976) és Ótorda és Újtorda régi kapcsolatairól a tordai múzeum Potaissa c. gyűjteményes kötetében (Torda 1978).

Személyiségrajzi érdeklődésének eredménye ismeretlen Kölcsey-kéziratok közlése (Irodalomtörténet, Budapest 1959), több cikke Kelemen Lajosról (Utunk 1978/43, 44), tanulmánya a történetíró Gheorghe Șincairól (a Művelődéstörténeti tanulmányok 1979-es kötetében). Sokat foglalkozott Varga Katalinnal (1802–1852), a mócok nagyasszonyával: közzétette 1847-ben kelt „tulajdon kezivel tett” életleírását (Korunk, 1957/12), majd „panaszos versei”-t (Utunk 1977/35), végül kötetben tette hozzáférhetővé perének anyagát. Közölte Bethlen Gábornak a kolozsvári mesteremberekhez intézett utasításait (Utunk 1980/38). Jakó Zsigmond scriptoriuma c. írásával (A Hét 1986/37) köszöntötte a 70 éves történettudóst.

Kiss András Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című válogatása az 1500-as évek végének kolozsvári történéseit és hangulatát idézi (2000).[2] Az Erdélyi magyar szótörténeti tár XI. kötetét Kiss András lektorálta. (2002).[3]

Köteteiből[szerkesztés]

  • Dicționar juridic român-maghiar. Magyar-román jogi szótár (Hegedűs Sándorral és Nemes Istvánnal, 1978);
  • Varga Katalin pere (1979. A könyv Livia Someșfăleanu által készített román fordítása kéziratban maradt);
  • Dino Compagni krónikája korának eseményeiről. Fordította, bevezette, jegyzeteit írta Kiss András (1989);
  • Források és értelmezések. Bukarest : Kriterion, 1994. 487 p. ISBN 9732602767 (Történeti és levéltári tanulmányainak gyűjteményes kötete).
  • Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák; vál., bev. jegyz. Kiss András; Kriterion, Bukarest, 1998 (Téka)
  • Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára; szerk. Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1999
  • Szatmár Vármegye Levéltára 1402-1919; összeáll. Kiss András, Lucia-Augusta Şerdan, Henzsel Ágota; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára–Romániai Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, Nyíregyháza –Cluj-Napoca, 2000
  • Kolozsvár 1000 éve. Kiadja az EME és az EMKE, 2001, Kolozsvár. (Egyik szerzője Kiss András).[4]
  • Más források – más értelmezések; Mentor, Marosvásárhely, 2003 (Erdély emlékezete)
  • Hegedűs Sándor–Kis András–Nemes István: Dicţionar juridic roman-maghiar / Román-magyar jogi szótár; 2. átd. és kibőv. Deák Levente és Osváth Judit; Kriterion, Kolozsvár, 2006
  • Kolozsvári boszorkányperek, 1564-1743; szerk. Pakó László, Tóth G. Péter; Balassi, Bp., 2014 (A magyarországi boszorkányság forrásai)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Csetri Elek: "Ki légyen az a Varga Katalin...?" A Hét 1979/49.
  • Demény Lajos: Tradiții de luptă comună româno-maghiară. Era Socialista 1980/4.
  • Nagy Géza: Varga Katalin pere. Könyvtár 1980/1.
  • Miskolczy Ambrus: Varga Katalin pere. Századok, Budapest, 1981/2.
  • Imreh István: A levéltáros történész köszöntése. Utunk 1982/41.
  • Páll Árpád: Történészek műhelyében. Kiss Andrásnál. Beszélgetés a testvériségről. Új Élet 1983/3;
  • Páll Árpád: Múltbeli tanulság, jelenkori parancs. Beszélgetés Kiss Andrással Varga Katalin példamutatásáról. Harangszó a mélyből. Budapest, 1991. 219-222.
  • Kiss András köszöntése. = Művelődés (Kolozsvár), 1992. október (Jakó Zsigmond Pál köszönti a 70 éves Kiss Andrást).
  • "...éltünk mi sokáig két hazában...". Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére; szerk. Dáné Veronka, Oborni Teréz, Sipos Gábor; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2012 (Speculum historiae Debreceniense)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  2. Szabó Csaba: Boszorkányok márpedig vannak. Szabadság (Kolozsvár), 2000. szeptember 30. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
  3. bpe: XI. Szótörténeti Tár. Szabadság (Kolozsvár), 2002. november 6.
  4. További szerzők: Egyed Ákos, Csetri Elek, Pozsony Ferenc, Vekov Károly, Kovács András, Kovács Kiss Gyöngy, Balázs Mihály, Papp Ferenc, Jeney-Tóth Annamária, Sipos Gábor, R. Várkonyi Ágnes, Bíró Gyöngyi, Magyari András, Egyed Emese, Benkő Samu, D. Tóth Béla, Kötő József, Pölöskei Ferenc, Sas Péter, Gaal György, Balogh Ferenc, Benkő András, Dávid Gyula, Csucsuja István, Nagy Mihály Zoltán, Vincze Gábor, Pillich László, Wanek Ferenc. Lásd Szabó Csaba: Emlékhatáresetek. Kolozsvár 1000 éve. Szabadság (Kolozsvár), 2002. február 15.
  5. Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából erdélyi magyarokat is kitüntettek. Szabadság (Kolozsvár), 2001. augusztus 20.
  6. Magyar Levéltári Portál
  7. Magyar Levéltári Portál

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]