Ugrás a tartalomhoz

Pozsony Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsony Ferenc
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1955. április 16. (70 éves)
Zabola
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéprajzkutató
Iskolái
Kitüntetései

Pozsony Ferenc (Zabola, 1955. április 16. –) erdélyi magyar néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (2010). A Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanáraként több generáció néprajzkutatót indított el a pályán. Munkássága a Feketeügy-vidéki népballadáktól a moldvai és gyimesi csángók szokásvilágán, az erdélyi szászok jeles napi szokásain át a népi együttélés társadalomnéprajzi kérdéseiig terjed.

Életútja

[szerkesztés]

Középiskoláit a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban végezte 1974-ben, ahol már diákként bekapcsolódott az iskola MI című diáklapjának szerkesztésébe. Két év sorkatonai szolgálatot követően, 1981-ben szerzett magyar szakos tanári diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Egyetemi évei alatt a Visszhang diákrádióban elhangzó néprajzi műsorok szerkesztője volt. Ő a Filológiai Kar néprajzi tudományos diákkörének egyik megteremtője.

Az 1976–1977-es tanévben helyettes tanár volt szülőfaluja általános iskolájában. Ezekben az években tájházat alapított a településen. 1981-től Kézdivásárhelyen általános iskolai, majd 1982–1990 között a 2-es Számú Ipari Líceumban középiskolai tanárként dolgozott. 1989-ben időszakos kiállítást rendezett a moldvai csángók viseletéről a Csernátoni Tájmúzeumban, amelyet a lakáskultúrájukról szóló kiállítás követett 1992-ben.

1990-ben a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke keretében a néprajz szakon egyetemi adjunktus lett. 1997-ben ott nyerte el az etnológiai tudományok doktora címet, majd 1998-tól docensként folytatta az oktatótevékenységet. Erdély társadalomnéprajza, együtt élő népeinek kultúrája, a népszokások és együttélési modellek vizsgálata tárgykörökből tartja előadásait. 1994-ben Miskolcon, 1995-től évente Debrecenben, 1997-ben pedig Szegeden volt vendégtanár. Az egyetem magyar tanszéke és a Kriza János Néprajzi Társaság keretében Keszeg Vilmossal közösen egy új néprajzkutató-nemzedéket indított útjára.

Munkássága

[szerkesztés]

Első szaktanulmányát A hajdúkkal induló lány balladájának újabb változatai címmel 1980-ban közölte. Az 1970-es években a háromszéki népi kerámia és a háromszéki népballadák kutatása kötötte le, jelezve, hogy mind a tárgyi, mind a szellemi néprajz területén nem csak új anyag feltárására, de egy új, modern szemlélet érvényesítésére is törekszik. Ez tükröződik első kötete, a Feketeügy-vidéki népballadákat tartalmazó Álomvíz martján (1984) anyagában és bevezető tanulmányában, valamint a Művelődés folyóirat Vadrózsa rovatában megjelent részközléseiben épp úgy, mint olyan tanulmányaiban, mint a Természetközpontú világ (TETT 1987/2).

1995-ben megjelent újabb kötete (Szeret vize martján, Kolozsvár, 1995) a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Lucától gyűjtött moldvai csángómagyar népköltészeti kincs sajtó alá rendezése, amellyel összefüggésben több tanulmányában tárta fel a moldvai és gyimesi csángók szokásvilágát (Gyertyános – egy Gyimesből kirajzott település. Honismeret 1990/5-6; Lakodalom a moldvai Klézsén. Művelődés 1992/12; Újesztendőhöz kapcsolódó szokások a moldvai csángóknál. Néprajzi Látóhatár 1994/1-2; A moldvai csángók identitásának összetevőiről. Magyarságkutatás 1996). A Kriza János Néprajzi Társaság 5. Évkönyvében (Kolozsvár, 1997) a moldvai csángók újesztendei szokásairól, vallásos tárgyairól, a látomásnak a népi tudatban játszott szerepéről közölt tanulmányokat.

Az 1980-as évekre nyúlnak vissza az erdélyi szászokkal kapcsolatos néprajzi kutatásai is: a sónai szászok esővarázslási és csurgóújítási szokásairól először a Művelődésben (1991/1) közölt tanulmányt, majd ugyanott a szászok közt élő karácsonyi (1994/12), illetve farsangi (1995/2) szokásokról. Doktori disszertációjában az erdélyi magyar jeles napi szokásokat ért szász hatást vizsgálta (kötetben: Szól a kakas már, Csíkszereda, 1998), s önálló kötetet jelentetett meg Az erdélyi szászok jelesnapi szokásai címmel (Csíkszereda, 1998; németül: Festbrauche der siebenbürger Sachsen, Csíkszereda, 1999).

A népi együttélés társadalomnéprajzi összefüggéseinek témaköréhez tartoznak az erdélyi cigánysággal kapcsolatos kutatásai is (A háromszéki magyarajkú cigányok vallásos hitélete in Cigány néprajzi tanulmányok I., Budapest, 1993; Változások az erdélyi cigánytársadalom életében in Keresztény Szó 1997/4).

Említett önálló kötetei mellett tanulmányai jelentek meg magyar, német, román és angol nyelven a következő gyűjteményes kötetekben: Buletinul Științific al Societății Cercurilor Studențești de Etnografie și Folclor (Nagybánya, 1981); Népismereti dolgozatok (1985); Népi vallásosság a Kárpát-medencében I. (veszprém, 1991); Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. (Veszprém–Debrecen, 1997); A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Budapest, 1991); Kultúra és tradíció (Miskolc, 1992); Moldovának szép tájain születtem (Jászberény, 1993); Cigány néprajzi tanulmányok (Budapest, 1993); Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére (Szentendre, 1994); Kultúrák találkozása – kultúrák konfliktusai (Békéscsaba–Budapest, 1995); Forschungen zur Volks- und Landeskunde (1995/1–2); Magyarságkutatás 1995–96 (Budapest, 1996); Európából Európába (Budapest, 1997); Csángó sorskérdések (Budapest, 1997); Eksztázis, álom, látomás (Budapest–Pécs, 1998); Művelődés a művelődés szolgálatában (Kolozsvár, 1998); Tanulmányok a cigányságról és hagyományos kultúrájáról (Gödöllő, 1998); Modele de conviețuire în Ardeal (Kolozsvár, 1999); Conferința națională de bilingvism (Bukarest, 1999); European Tradition and Experiences (Kolozsvár, 1999); Modele de conviețuire în Europa Centrală și de Est (Arad, 2000); The Minorities at the Turn of Millennium (Budapest, 2000).

Társszerzője az Együttélési modellek Erdélyben (Kolozsvár, 1999) című kötetnek és a Magyar népi kultúra című kétkötetes egyetemi tankönyvnek (Kolozsvár, 2000–2001). Társszerkesztője a Fiatalok vasárnapja Európában című kötetnek (Keszeg Vilmossal és Tötszegi Teklával, Kolozsvár, 2009).

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

1990-től alapító elnöke, majd 2012-től tiszteletbeli elnöke a Kriza János Néprajzi Társaságnak, 1997-ben a Magyar Néprajzi Társaság külföldi tiszteleti tagjává választották. Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a heidelbergi Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde társaságnak (Erdélyi Honismereti Munkaközösség), 1996-tól választmányi tagja a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választották.

Néprajzkutatói munkássága elismeréseként 1989-ben a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János-díját, 1998-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Bányai János-díját, 1998-ban ismét a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István-emlékérmét nyerte el. Állami szintű kitüntetései közük kiemelkedik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által adományozott Csángó Kultúráért díj (2004) és A Köztársaság Elnökének Érdemérme (2011).[4] 2025-ben a Háromszék kultúrájáért díjjal tüntették ki.[5]

Művei

[szerkesztés]
  • Álomvíz martján. Feketeügy vidéki magyar népballadák; gyűjt. bev., jegyz. Pozsony Ferenc; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Szeret vize martján. Moldvai csángómagyar népköltészet; a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Lucától gyűjt., bev., jegyz. Pozsony Ferenc, dallamok sajtó alá rend. Török Csorja Viola; Asociaţia Etnografică Kriza János, Kolozsvár, 1994 (Kriza János Társaság könyvtára)
  • Az erdélyi szászok jeles napi szokásai; Pro-Print, Csíkszereda, 1997 (Krónika könyvek)
  • Faragó József bibliográfiája; szerk. Borbély Éva, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1998
  • Szól a kakas már. Szász hatás az erdélyi magyar jeles napi szokásokban; Pro-Print, Csíkszereda, 1998 (Krónika könyvek)
  • Csángósors. Moldvai csángók a változó időkben; szerk. Pozsony Ferenc; Teleki László Alapítvány, Bp., 1999 (A magyarságkutatás könyvtára)
  • Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára; szerk. Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1999
  • Népzenei tanulmányok. A Torockón 1997. október 25-25-én szervezett népzenei találkozó előadásai; szerk. Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1999 (Kriza könyvek)
  • "Adok nektek aranyvesszőt...". Dolgozatok erdélyi és moldvai népszokásokról; Pro-Print, Csíkszereda, 2000
  • Ceangăii din Moldova; románra ford. Horaţiu Iuliu Kozák; Asociaţia Etnografică Kriza János, Kolozsvár, 2002
  • Zabola; szerk. Botlik József; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban; szerk. Kinda István, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2005
  • A moldvai csángó magyarok; Gondolat–Európai Folklór Intézet, Bp., 2005 (Örökség)
  • Erdélyi népszokások. Egyetemi jegyzet; Kriza János Néprajzi Társaság–BBTE, Kolozsvár, 2006 (Néprajzi egyetemi jegyzetek)
  • A moldvai csángók bibliográfiája; szerk. Ilyés Sándor, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006
  • The Hungarian Csángó of Moldova (A moldvai csángó magyarok); angolra ford. Peter Csermely; Corvinus Publishing, Buffalo–Toronto, 2006
  • Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről; szerk. Ilyés Sándor, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007
  • Orbaiszék változó társadalma és kultúrája; szerk. Kinda István, Pozsony Ferenc; Kovászna Megyei Művelődési Központ, Sepsiszentgyörgy, 2007 (A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kiadványai)
  • Lokális és transznacionális csángó életvilágok; szerk. Ilyés Sándor, Peti Lehel, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2008 (angolul is megjelent)
  • Népi mesterségek Háromszéken. A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén tanuló, Pozsony Ferenc által irányított egyetemisták és doktorandusok terepkutatásaiból, dolgozataiból; szerk. és bev. Pozsony Ferenc; Kovászna Megyei Művelődési Központ–Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, Sepsiszentgyörgy, 2008
  • Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok. Egyetemi jegyzet; Kriza János Néprajzi Társaság–BBTE, Kolozsvár, 2009 (Néprajzi egyetemi jegyzetek)
  • A fiatalok vasárnapja Európában; szerk. Keszeg Vilmos, Pozsony Ferenc, Tötszegi Tekla; BBTE Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék–Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2009 (Kriza könyvek)
  • Moldvai csángók, 1990–2010; szerk. Ilyés Sándor, Peti Lehel, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2010
  • Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt; szerk. Czégényi Dóra, Keszeg Vilmos, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2010
  • Pozsony Ferenc–Kinda István: A Csángó Néprajzi Múzeum kandallócsempe gyűjteménye; Csángó Néprajzi Múzeum–Kriza János Néprajzi Társaság, Zabola–Kolozsvár, 2011
  • Páva. Tanulmányok egy orbaiszéki faluról; szerk. Jakab Albert Zsolt, Pozsony Ferenc; Kriza János Néprajzi Társaság–Csángó Néprajzi Múzeum, Kolozsvár–Zabola, 2011 (A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kiadványai)
  • Zabola. Egy polgárosult orbaiszéki falu kulturális öröksége; Háromszék Vármegye, Sepsiszentgyörgy, 2012 (Székelyföld települései)
  • Háromszéki ünnepek. Dolgozatok háromszéki népszokásokról; Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015
  • Hantz Péter–Pozsony Ferenc–Füreder Balázs: Kürtőskalács. A világ minden táján ismert székely-magyar sütemény; Háromszék Vármegye, Sepsiszentgyörgy, 2015

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jankó János díj. Magyar Néprajzi Társaság. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  2. ↑ a b c d PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  3. ↑ Györffy István emlékérem. Magyar Néprajzi Társaság. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  4. ↑ A köztársasági elnök 167/2011. (VIII. 31.) KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2011. évi, 100. sz., 27692. p.
  5. ↑ Háromszék kultúrájáért díj, Szabadság, 2025. április 18.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pozsony_Ferenc&oldid=28148213”