Benkő András (zenetörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Benkő András
Életrajzi adatok
Született 1923. január 21.
Fejérd
Elhunyt 2001. április 9. (78 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Benkő Judit
Pályafutás
Díjak Nagy István-díj (1999)
Tevékenység zenetörténész

Benkő András (Fejérd, 1923. január 21.Kolozsvár, 2001. április 9.[1]) romániai magyar zenetörténész.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden kezdte, 1944-ben Kolozsvárt tanítóképzőt végzett, 1950-ben zenetanári diplomát szerzett a kolozsvári zeneművészeti főiskolán, majd ugyanitt a zenetörténet előadótanára. 1977-től a zenetudomány doktora (disszertációja: Bartók și România). Diákkorától közölt zenepublicisztikát. Hangverseny beszámolói, kritikái, tájékoztató cikkei az Igazság, Utunk, Művelődés hasábjain jelennek meg, zenetörténeti dolgozatait a Korunk, NyIrK, Lucrări de Muzicologie, Református Szemle és a budapesti Zenetudományi Tanulmányok közli.

Tudományos munkássága főleg Erdély zenei múltjára összpontosul. Ismeretlen adatokat tárt fel a XVI. századi Beszterce zenei életéről, kéziratos énekeskönyveket ismertetett (Almási Sámuel gyűjteménye 1823-71-ből, Csokonai-dalok kolozsvári kéziratos gyűjteményekben, kéziratos halotti énekeskönyvek), feldolgozta Apáczai Csere János, Bolyai János, Seprődi János zenetudományi hagyatékát s Bartók Béla leveleit Constantin Brăiloiuhoz; elsőként írt életrajzi tanulmányt Veress Gáborról, elkészítette Lakatos István zenetörténeti bibliográfiáját. Bartók Béla romániai hangversenyei (1970) c. könyvében a teljesség igényével méri fel a zongoraművész Bartók romániai hangversenyeinek sajtóvisszhangját. Később a zenei nyelv egyes kérdéseit kutatta (B-A-C-H motívum a kortárs zenében, a peon versláb előfordulása Beethovennél, hangkészlet-problémák). Önálló kötetei az 1970-es években: A Bolyaiak zeneelmélete (1975). A Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (1974) és a Zenetudományi írások (1977, 1980) c. gyűjtemények szerkesztője.

A rendszerváltás után elnöke volt a Romániai Magyar Zenetársaságnak (1989-1991), s egyik előadója a kolozsvári Bolyai Szabadegyetemnek (1991).

Művei[szerkesztés]

  • Bartók Béla romániai hangversenyei. 1922-1936; Kriterion, Bukarest, 1970
  • Az egyetemes zene története. 1. köt. Az ősközösségtől a reneszánszig; "G. Dima" Zeneművészeti Főiskola, Kolozsvár, 1973
  • A Bolyaiak zeneelmélete. Bolyai Farkas Zenészeti dolgozata. Bolyai János Muzsika-tana; Kriterion, Bukarest, 1975
  • Zenei kislexikon. 1.; szerk. Benkő András; Kriterion, Bukarest, 1985 (Kriterion kézikönyvek)
  • Az egyházi ének története. Himnológia; Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, Kolozsvár, 1994
  • Zoltán Aladár; Mentor, Marosvásárhely, 1996

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]