Kempis Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kempis Tamás
Thomas von Kempen JS.jpg
Élete
Születési név Thomas Haemerkken
Született 1379 vagy 1380
Kempen (ma Észak-Rajna-Vesztfália)
Elhunyt 1471. július 25. (91–92 évesen)
Zwolle
Nemzetiség holland
Házastársa szerzetes volt, cölibátusban élt
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) értkezések, levelek, himnuszok, imádságok, szentbeszédek
Irodalmi irányzat devotio moderna
Fontosabb művei De imitatione Christi
A liliomvölgy
A rózsakertecske
Hatottak rá Geert Groote, Florentius Radewijn
Hatása az egész nyugati kereszténységre
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kempis Tamás témájú médiaállományokat.

Magyarosan Kempis Tamás O.S.A. (latinul: Thomas a Kempis), születési nevén Thomas Hemerken vagy Haemerken (Kempen, 1379[1][2] vagy 1380[1][2]Zwolle, Agnietenbergi kolostor, 1471. július 25.[1]) holland bibliamásoló, teológus, keresztény misztikus, egyházi író, az Ágostonos kanonokrend szerzetese, a devotio moderna legismertebb alakja.

Élete[szerkesztés]

Kempis 1379-ben vagy 1380-ban[1][2] szegény kézműves családban született[1][3] Johann és Gertrud Hemerken fiaként.[2] 12 éves korától Deventerben, Johann Boome iskolájában folytatott tanulmányokat.[1] Mestere 1395-től[4] a szentéletű Florentius Radewijn kanonok volt, akinek házában 1398-ban 20 „testvérrel” élt a Közös Élet Testvérei (hieronimiták) között. 1399-ben belépett az agnetenbergi ágostonos kolostorba, ahol a bátyja, János perjelként működött. Kempis itt eleinte a kódexmásoló műhelyben dolgozott,[1] erkölcstani és Bibliamagyarázati tanulmányokat folytatott,[2] majd 1406. június 12-én[2] szerzetesfogadalmat tett.[1] 1414-ben szentelték pappá.[1][4] Már 1417-ben említik, hogy egy misekönyvet másolt.[4] 1425 és 1448 között a szubprior tisztséget viselte, ugyanakkor gondnokként és novicius mesterként is működött.[1] A kolostorban való életéről szólva kiemeli az egyik korabeli életrajza, hogy „milyen nagy jámborságban járt Isten előtt, milyen gyengédséggel és barátságossággal szerette társait, hogy a szív milyen alázatával és mily nagy szorgalommal töltötte ki azt az időt, mely neki az életre adatott. [...] Szokása volt, hogy a csendes éjszakában, mikor a mise után már mindenki aludt, még fenn maradjon, könyveket írjon, vagy másoljon, ami által igazán nagy érdemeket szerzett. Minden beszéde Istenről és a Szentírásról szólt; sosem vonakodott, ha megkérték, hogy a lelkek javára prédikáljon. [...] Belsőleg mennyire mélyen összeszedett volt Istenben Kempis Tamás az imádság helyén és minden lelki tevékenységében [...] Nappal is és éjjel is mindig ő volt az első a kórusban és mindig utolsóként hagyta el e helyet. Nem is lehet elmondani, mennyire szíve és lelke ügyének tekintette a szent Istenszolgálatot és a lelki élet ékesítését.”[2]

Hosszú, munkás élet után hunyt 1471-ben. Egy krónika így számol be haláláról: „Dicséretben és hírnévben 65 évet töltött a kolostorban annak igen rendkívüli hasznára, míg életének 92. évében, az Úr kegyelemteljes születésének 1471. esztendejében augusztus 8-án[5] Isten el nem hívta a földi menedékhelyről és fel nem vette őt a mennyei lakhelyre, de emlékét ránk hagyta ezen a földön.”[2]

Boldoggá avatását többször is kezdeményezték, de Róma máig nem döntött a kérdésben.[2]

Művei[szerkesztés]

Opera spirituale, 1568.
Kempis Tamás szobra születési helyén, Kempenben

Kempis jelentős egyházi író. Lelkiségének meghatározója Isten és a lélek kapcsolata. A német misztika „Isten a minden, az ember a semmi” gondolatát a metafizika szintjéről az erkölcsi-egzisztenciális szintre vitte át. Képekben gazdag, állandóan a Szentírásra utaló nyelvében az ősi egyházi hagyomány visszhangzik. Ima- és elmélkedési módszere a karthauziak lelkiségéhez kapcsolódik.[1]

Egy 14711488 között írt katalógus 38 művét sorolja fel.[3] Műveit a következő csoportokba lehet osztani:

  • életrajzok (Viten, a devotio moderna első képviselőiről írt életrajzai)[1]
  • himnuszok[4]
  • levelek (Epistulae)[1][4]
  • imádságok (Orationes)[1]
  • elmélkedések (Meditationes)[1]
  • értkezések (Tractatus)[1]
  • prédikációk (Sermones, mintegy 30 mű)[1][4]

Néhány konkrét műve:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Katolikus lexikon Kempis
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Holböck, i. m., 200–206. o.
  3. ^ a b Chobot, i. m., 392–393. o.
  4. ^ a b c d e f g Pallas, i. h.
  5. Az újabb kutatások július 25.-re teszik a halálát.

Művei magyar nyelven[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyháznak története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
  • Ferdinand, Holböck. A legszentebb Oltáriszentség és a szentek, ford. Kolonits Klári, Budapest: Maran Tha 2000 Alapítvány. ISBN 978-615-5259-02-9 (2002) 
  • Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.  
  • Bokor József (szerk.). Kempis, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. november 10. 

Egyéb külső hivatkozások[szerkesztés]