Jiří Weil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jiří Weil
Született1900. augusztus 6.
Praskolesy, Cseh Királyság, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1959. december 13. (59 évesen)
Prága, Csehszlovákia
Állampolgárságacsehszlovák
Nemzetiségecseh
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiRecipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 3rd class (1991)
Halál okarák
A Wikimédia Commons tartalmaz Jiří Weil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jiří Weil (Praskolesy, 1900. augusztus 6. – Prága, 1959. december 13.) zsidó származású cseh író volt, aki túlélte a holokausztot.[1]

Életrajza[szerkesztés]

Weil 1900. augusztus 6-án született Praskolesyben, egy Prágától mintegy 40 kilométerre fekvő faluban. Felső-középosztálybeli ortodox zsidó szülők második fiaként született. Weil 1919-ben érettségizett. Már diákként főleg verseket kezdett írni, de már ekkor elkezdte tervezni háromrészes regényét, a Město-t is, amelyet Jiří Wilde álnéven tervezett kiadni. Érettségi után felvételt nyert a prágai Károly Egyetemre, ahol a filozófia tanszékre került, emellett szláv filológiát és összehasonlító irodalmat is tanult. F. X. Šalda(wd) kedvenc tanítványa volt. Doktori disszertációját "Gogol és a 18. századi angol regény" címmel 1928-ban fejezte be.

1921-ben Weil csatlakozott az Ifjúkommunistákhoz, és vezető pozíciót szerzett a csoportban. Élénken érdeklődött az orosz irodalom és a szovjet kultúra iránt. Nagyjából ugyanebben az időben jelentek meg első cikkei a Szovjetunió kulturális életéről a "Rudé Právo"(wd) című újságban. Emellett a kortárs orosz irodalom egyik első cseh nyelvre fordítója lett, aki Borisz Paszternak, Vlagyimir Lugovszkij(wd) és Marina Cvetajeva műveit juttatta el a cseh olvasókhoz. Ő volt az első, aki Vlagyimir Majakovszkij műveit cseh nyelvre fordította.

1922-ben Weil először utazott a Szovjetunióba egy ifjúsági küldöttséggel. A "Busta básníkova" című feuilletonjában írja meg a Szergej Jeszenyin költővel való szerencsétlen találkozását. Weil 1933 és 1935 között Moszkvában újságíróként és a marxista irodalom fordítójaként dolgozott a Komintern, a Szovjetunió Kommunista Pártja nemzetközi szárnyának kiadói osztályán. Ebben a minőségében segített lefordítani cseh nyelvre Vlagyimir Lenin "Állam és forradalom" című művét. Szergej Kirov 1934-es meggyilkolása után, amely a sztálini tisztogatások kezdetét jelentette, Weil ingatag talajra került Moszkvában és a kommunista pártban. Kizárták a kommunista pártból és Közép-Ázsiába száműzték. Kizárásának és az ezt követő közép-ázsiai deportálásának körülményeit soha nem tisztázták teljesen, de ezek az élmények fordulópontot jelentettek Weil számára. Ezekről Weil barátja, Jaroslava Vondráčková(wd) Mrazilo – tálo című szamizdat életrajzában olvashatunk.[2]

1935-ben Weil visszatért Prágába, és kiadta a Moskva-hranice (1937) című regényét, amely a tisztogatásokról szól. A müncheni egyezmény bajt jelentett Európa zsidó lakossága számára, de Weil nem tudott Nagy-Britanniában élő rokonaihoz csatlakozni.

A náci megszállás alatt Weil a prágai Zsidó Múzeumban(wd) kapott munkát. 1942 novemberében behívták a terezíni (Theresienstadt) gettóba internálásra, de úgy döntött, hogy nem megy, hanem megrendezi saját halálát. A háború hátralévő részét különböző illegális lakásokban, több ismerősénél bujkálva élte túl, és még egy kórházban is elrejtőzött. A hatalmas megpróbáltatások ellenére Weil folytatta az írást.

A háború után Weil újra bekapcsolódott a kulturális életbe, 1946-tól 1948-ig az ELK szerkesztőjeként dolgozott. Kiadta Bárvy (Színek) című, az elesett bajtársaknak szóló lírai emlékkönyvét, Makanna otec divů című regényét, amely abban az évben elnyerte a csehszlovák könyvdíjat, valamint egy kis kötetet Julius Fučík visszaemlékezéseiből. 1948 után Weil elvesztette állását, a sajtót pedig államosították.

1949-től Weil munkásságának középpontjában zsidó témák állnak. Az 1949-ben minden felhajtás nélkül megjelent Život s hvězdou (Élet csillaggal) című könyve talán a legismertebb műve. Változó kritikai figyelmet kapott, de 1951-ben tűzvihar tört ki körülötte. A kritikusok "dekadensnek", "egzisztencialistának", "erősen szubjektívnek" és "egy gyáva kultúra termékének" kárhoztatták. Mind ideológiai, mind vallási szempontból élesen bírálták, és betiltották. A Zsidó Múzeumban folytatta munkáját, ahol jelentős szerepe volt a Terezínben készült gyermekrajzokból rendezett Soha nem láttam másik pillangót(wd) című kiállítás létrehozásában, valamint a nácik által meggyilkolt zsidó polgárok emlékművének létrehozásában a Pinkas-zsinagógában, amelyhez prózai verset írt Žalozpěv za 77 297 obětí címmel.[3]

A Klement Gottwald halálát követő olvadáskor Weil újra felvételt nyert az Írószövetségbe. 1959-ben leukémiában bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott.

Öröksége[szerkesztés]

Az utóbbi években Weil "Csillag" című művét klasszikusnak tekintik. Philip Roth szerint (aki nagyrészt felelős volt azért, hogy Weil-t megismertette az amerikai olvasókkal) a könyv "kétségtelenül az egyik legkiválóbb regény, amelyet a zsidók nácik alatti sorsáról olvastam". Nem ismerek hozzá hasonlót". Michiko Kakutani(wd) hozzáteszi, hogy ez "az egyik legerősebb mű, amely a holokausztból született: ez egy heves és szükséges műalkotás". Siri Hustvedt(wd) pedig azt írta ; "Amikor megemlítem ezt a megdöbbentő regényt az embereknek, szinte mindig üres tekintettel fogadnak. Talán azért, mert a témája, Prága náci megszállása, komor. Nem tudom. Amit tudok, az az, hogy elolvastam a könyvet, amikor megjelent - (az angol fordítást 1989-ben adták ki, 40 évvel az első csehszlovákiai megjelenése után) -, és belémégett. A német, náci és zsidó szavak soha nem fordulnak elő. Ezekben a kihagyásokban nincs semmi szemérmes. Ezek nélkülözhetetlenek a regény hátborzongató közvetlenségéhez, egy olyan emberi történet sürgető elbeszéléséhez, amely sajátossága ellenére sem hajlandó a múltban elhelyezni magát.".[4]

Az "Élet csillaggal" és a "Mendelssohn a tetőn" című műveken túl Weil szépirodalmi művei sajnálatosan alulreprezentáltak az angol nyelvű fordításokban. Jelen íráskor más regényeit még nem fordították le angolra, de a "Colors" című regénye a Michigan Slavic Publications kiadónál kapható.

Cseh nyelven csak a Život s hvězdou és a Na střeše je Mendelssohn, a Moskva-hranice és a Dřevená lžice című regényeket adták ki újra.

Jiří Weil születésének 110. évfordulója alkalmából a cseh zeneszerző és orgonaművész Irena Kosíková(wd) Makanna otec divů című regénye alapján írt "MAKANNA" című balettje koncertelőadásának volt bemutatója. A koncerten Jan Židlický narrátor, František Brikcius(wd) cseh csellista és a Talich Kamarazenekar közreműködött, amelyet Jan Talich mester vezényelt. A "Makanna" Sir Tom Stoppard és Václav Havel védnöksége alatt, Jiří Weil (1900-1959) születésének 110. évfordulója alkalmából, valamint a "Daniel Pearl Világzenei Napok" keretében került megrendezésre, és a Nemzeti Galéria, a prágai Zsidó Múzeum és Prága városa együttműködésével valósult meg.

Művei[szerkesztés]

  • Ruská revoluční literatura, 1924
  • Kulturní práce sovětského Ruska, 1924
  • Češi stavějí v zemi pětiletek, 1937
  • Moskva-hranice, 1937 (Dokumentumregény, amelynek főszereplője egy tévesen megvádolt kommunista, aki elszalasztja a szökés lehetőségét, és akit olyan tettek miatt zárnak ki a pártból, amelyeket nem követett el. Nem szegül szembe a párt akaratával, és elfogadja a büntetését. Ez a mű a sztálinizmus egyik első kritikája volt.)
  • Makanna, otec divů, 1946. (A hamis próféta történelmi alakjának felemelkedését és bukását meséli el. A regény 1940-ben íródott, 1941-ben Pavel Vyskočil álnéven adták át egy kiadóhoz, aki Weil barátja volt, és aki később Mauthausenben halt mártírhalált. Weil a háború utáni kiadásban neki dedikálta a könyvet.
  • Barvy, 1946
  • Vzpomínky na Julia Fučíka, 1947
  • Život s hvězdou, 1949 (Önéletrajzi vonásokkal rendelkező regény. A főszereplő (zsidó Josef Roubíček) transzportra vár, fokozatosan megfosztják minden vagyonától. Várja, hogy hívják a transzporthoz, de véletlenül lekerül a nyilvántartásból, végül fellázad és a munkás Maternával bujkál.)
  • Mír, 1949
  • Vězeň chillonský, 1957
  • Harfeník, 1958
  • Žalozpěv za 77 297 obětí, 1958, English translation Lamentation for 77,297 Victims. Prague: Karolinum Press (2021). ISBN 9788024645339.
  • Na střeše je Mendelssohn, 1959 (A regényt posztumusz adták ki. A második világháború alatt játszódik a megszállt Prágában és a terezíni gettóban.)
  • Hodina pravdy, hodina zkoušky, 1966
  • Dřevěná lžíce, 1992 ("Fakanál"; a Moskva-hranice folytatása; (A kézirat 1937-1938-ban íródott, de Weil nem próbálta meg kiadni. Az 1960-as évek végén készült kiadásra, de a kiadást az 1968-as szovjet megszállás után leállították. Először 1970-ben adták ki Olaszországban, később szamizdatként is.)[5]

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Mendelssohn a tetőn (Na střeše je Mendelssohn) – Park, Budapest 2013 · ISBN 9789635308576 · Fordította: V. Detre Zsuzsa
  • Élet csillaggal (Život s hvězdou) – Park, Budapest 2015 · ISBN 9789633550854 · Fordította: Detre Zsuzsa
  • Moszkva - A határ (Moskva-hranice) – Park, Budapest 2018 · ISBN 9789633554005 · Fordította: Varga György

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Makanna. Frantisek Brikcius . [2022. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 22.)
  2. ↑ Jaroslava Vondráčková (született: Šimková; 1894. január 5. – 1986. március 10.) cseh textilművész, tervező és író.
  3. ↑ Sayer, Derek. The Coasts of Bohemia. Princeton University Press, 1998.
  4. ↑ The Observer, Review Section, p.6, 2 September 2007
  5. ↑ Jedličková, Alice(wd): Doslov In: Jiří Weil, Dřevěná lžíce, Mladá fronta, Praha, 1992. ISBN 80-204-0322-1

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jiří Weil című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jiří_Weil&oldid=26854891”