Klement Gottwald

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klement Gottwald
K Gottwald.jpg
Született 1896. november 23.[1][2][3]
Heroltice
Elhunyt 1953. március 14. (56 évesen)[1][4][2][3]
Prága[5][6]
Állampolgársága csehszlovák
Házastársa Marta Gottwaldová
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • President of Czechoslovakia (1948. június 14.–1953. március 14., Edvard Beneš, Antonín Zápotocký)
  • Prime Minister of Czechoslovakia (1946. július 2.–1948. június 15., Zdeněk Fierlinger, Antonín Zápotocký)
Kitüntetései
  • Order of Building of the Socialist Homeland
  • Honorary citizenship of Třebíč (1945. december 19.)
Halál oka szívinfarktus
Sírhely Olšany temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Klement Gottwald témájú médiaállományokat.

Klement Gottwald (1896. november 23.1953. március 14.) cseh kommunista politikus, Csehszlovákia elnöke volt.

Gottwald és a kommunista mozgalom[szerkesztés]

A dél-morvaországi Dedicében született egy parasztasszony törvénytelen fiaként, apját nem ismerte. Amikor 12 éves lett, Bécsbe ment dolgozni nagybátyjához asztalossegédnek. 1912-ben a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom tagja lett, és egészen 1915-ig az is maradt, amikor is besorozták az Osztrák–Magyar Monarchia seregébe. 1918-ban dezertált, és csatlakozott a szovjet Vörös Hadsereghez, majd a frissen megalakult Csehszlovákia haderejébe került. A háború után egy ideig asztaloskodott, majd 1921-ben – alapító tagként – belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, melyben a szociáldemokrata irányvonalat támadó belső ellenzék sorait gyarapította.

Felfelé a pártranglétrán[szerkesztés]

Nemzetközi gyermeknap, Budapest (1949). A csehszlovák küldöttség.

Eleinte a szlovák és morvaországi munkáslapokban publikált, majd 1926-ban Prágába költözött, és a párt Központi Bizottságának elnöke lett. Ekkor gyorsan emelkedni kezdett a ranglétrán: 1928-ban tagja lett a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságának, és 1929-ben a CSKP főtitkárává választották, sőt a Nemzetgyűlésbe is bekerült. Gottwald feltétlenül Moszkva-hű irányvonala az elkövetkező néhány évben egyre népszerűtlenebbé tette a kommunista pártot, melynek a taglétszáma is jelentős mértékben csökkent.

A helyzet csak 1933 után változott: Adolf Hitler hatalomra jutását követően Gottwald szakított merev elképzeléseivel, és elkezdett együttműködni a szociáldemokratákkal, illetve más náci- és németellenes pártokkal. Ezzel kiváltotta a Komintern bírálatát, de ügyes taktikázással megmaradt a moszkvai vezetés kegyeiben. A Komintern hamarosan egész Európában javasolta a népfrontok létrehozását a fasizmus ellen.

A második világháború évei[szerkesztés]

1938-ban a müncheni konferencia döntéseit hevesen ellenezte, majd a német megszállás elől 1939-ben a Szovjetunióba emigrált, és a háború végéig ott is maradt. Edvard Beneš emigráns kormányát elismerte Sztálin kormányzata, és az elnök 1943-mas moszkvai látogatása után megnőtt a súlya a Gottwald vezette emigráns kommunistáknak. Megegyezés született a háború utáni népfront-kormány megalakításáról. 1945-ben tért haza, és az ideiglenes kormány miniszterelnök-helyettese lett, a következő évben pedig a választások után már ő alakított koalíciós kormányt. Bár a demokrácia látszólag érvényesült, a közigazgatás és a hadsereg kezdettől fogva kommunista befolyás alatt állt.

Hatalomátvétel[szerkesztés]

1947-ben, a hidegháború kezdetének évében megromlott a kommunisták és a többi párt viszonya. Gottwald igyekezett saját embereit ültetni a magas pozíciókba, és szovjet parancsra megakadályozta a Marshall-segély elfogadását, ami vitákat váltott ki a parlamentben és a kormányban. 1948 februárjára a feszültségek elértek a csúcspontra. A kormány jobboldali miniszterei tiltakozásul február 20-án benyújtották a lemondásukat, remélve, hogy Beneš majd új kormányt alakíttat. A kommunisták és a befolyásuk alatt álló szakszervezetek hatalmas tüntetéseket szerveztek, amiket a karhatalom nem volt hajlandó elfojtani. Február 25-én a szociáldemokraták támogatásukról biztosították Gottwald pártját, mire az elnök végleg elszigetelődött. Beneš kénytelen volt elfogadni a 12 miniszter lemondását, és beiktatta a Gottwald által létrehozott kormányt. A májusi választásokon már csak a kommunista Népfront indult, és természetesen nyert. Az új, diktatórikus alkotmányt (május 9.) nem szentesítő Beneš lemondása után június 14-én Klement Gottwald lett Csehszlovákia államelnöke.

Sztálin nyomdokain járva[szerkesztés]

Gottwald sztálini mintára államosította az ipart, kereskedelmet és kollektivizálta a mezőgazdaságot. Munkatáborokat állíttatott fel, és uralma alatt mintegy kétszázezer politikai elítélt került ide vagy börtönbe. Kétszázharminc halálos ítéletet hoztak, melyek közül 180-at végre is hajtottak. Sztálinhoz hasonlóan Gottwald többször végzett tisztogatásokat a kormányban és a párton belül. A romló egészségű (alkoholizmustól és egyes feltevések szerint szifilisztől szenvedő) csehszlovák államfő alig kilenc nappal Sztálin halála után, mestere temetéséről hazaérkezve szívrohamban halt meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11109405g
  3. ^ a b SNAC, 2017. október 9., w61d7vgj, Klement Gottwald
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Готвальд Клемент, 2015. szeptember 27.
  5. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Готвальд Клемент, 2015. szeptember 28.
Elődje:
Edvard Beneš
Csehszlovákia elnöke
19481953
Utódja:
Antonín Zápotocký