Jóslócsont-írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jóslócsont-írás
Teknős hasi páncéljára (plastron) karcolt jóslócsont-felirat a Sang-Jin (Shang-Yin)-korból.
Teknős hasi páncéljára (plastron) karcolt jóslócsont-felirat a Sang-Jin-korból.
Típus logografikus
Nyelvek kínai
Időszak kb. i. e. 14-11. század
Irány fentről lefele, jobbról balra
Átírási segédlet
csia-ku-ven
Kínai átírás
Hagyományos kínai 甲骨文
Egyszerűsített kínai 甲骨文
Mandarin pinjin jiǎgǔwén
Wade–Giles Chia3-ku3-wen2

A jóslócsont-írás a kínai írás legkorábbi formája, amellyel a Sang-dinasztia korából (kb. i. e. 14-11. sz.) származó, karcolással létrehozott jóslócsont-feliratok íródtak.

Elnevezése[szerkesztés]

A jóslócsont-írás kínai elnevezésének (csia-ku-ven 甲骨文) szó szerinti fordítása: „(teknős)páncél-csont-minta”, ami az íráshordozóul és egyben a hevítésese-repesztéses csontjóslás alapanyagául szolgáló két legfontosabb anyagra, a teknősök hasi páncéljára (plastron) és patások lapockacsontjára (scapula) utal.

Egyéb elnevezései:

  • csi-ven 契文
  • csia-ku pu-ce 甲骨卜辭
  • kuj-csia sou-ku ven 龜甲獸骨文

A jóslócsont írást tágabb értelmezésben az úgy nevezett ősi vagy régi írások (ku-ven 古文), illetve a pecsétírás változatai közé is szokás sorolni.

Előzményei[szerkesztés]

A kínai égetéses-repesztéses csontjóslás legkorábbi emlékeire az i. e. 4. évezredből származnak régészeti bizonyítékok, amelyek azonban még nem tartalmaznak feliratokat. A régészeti leletek tanúsága szerint az i. e. 3. évezred végére a jóslásnak ez a formája igen elterjedt volt a később Sang-dinasztia területén.[1] A legkorábbi feliratos csontokat (marha-, birka- és sertéscsontok) az Erlikang lelőhelyen találták (Csengcsou, Honan). Itt egy a Sang-kor előtti rétegben találtak egy megégetett jóscsontot a ㄓ írásjeggyel, ami a Sang-kori tárgyakon is megjelent. Egy másik darabon több mint tíz, a Sang-koriakhoz hasonló, de használatukban mégis különböző jel van, de sajnos nem világos, hogy a lelet pontosan melyik rétegből származik.[2]

A Sang-kori leletek már egy viszonylag fejlett írásrendszert tartalmaznak, ezért feltételezhető, hogy az írásnak addigra már több százéves előzményekkel kellett rendelkeznie. Ilyen előzményekkel kapcsolatban azonban meggyőző leletek máig még nem kerültek elő. Létezik ugyan néhány, a neolit-korból származó jelnek, ábra, amelyeket kerámiákra, jádéra és csonttárgyakra karcoltak, rajzoltak,[3] ám ezek értelmezése egyelőre rendkívül hipotetikus, és minden kétséget kizáróan nem köthetők közvetlenül a Sang-kori jóslócsont-íráshoz.

Datálása[szerkesztés]

A feliratos jóslócsontok túlnyomó többsége a Sang-dinasztia utolsó, mintegy 230 éves korszakából származik, amikor az uralkodók székhelye Sang városában, a későbbi Jinben, a modern Anjang közelében terült el. Ez a Vu Ting és Ti Hszin uralkodása közötti időszak[4] az i. e. 14. és 11. század között. A legtöbb jóslócsont, az összes megtalált mintegy 55%-a, Vu Ting király idejéből származik. Az ennél korábbiaknak tartott leletek datálása még bizonytalan.[5] Néhány jóslócsont bizonyosan a következő időszakból, a Csou-dinasztia idejéből származik.

Tung Co-pin 董作賓 (1895–1963) kínai tudós az írásjegyek formajegyei alapján a következő öt jelentősebb periódusra osztotta a feliratokat is tartalmazó Sang-kori jóslócsontok keletkezési idejét:[6]

A Tung Co-pin-féle korszakolás
Periódus Terjedelme Uralkodók
I. i. e. 1240–1181
Pan Keng 盤庚
Hsziao Hszin 小辛
Hsziao Ji 小乙
Vu Ting 武丁
II. i. e. 1180–1151 Cu Keng 祖庚
Cu Csia 祖甲
III. i. e. 1150–1131/1121 Lin Hszin 廩辛
Kang Ting 康丁
IV. i. e. 1130/1120–1091 Vu Ji 武乙
Ven Vu Ting 文武丁
V. i. e. 1100–1041 Ti Ji 帝乙
Ti Hszin 帝辛

Stílusjegyei[szerkesztés]

A jóslócsont-írás, az egykorú bronzedény-feliratok íráshoz hasonlóan, archaikus és képírás-jellegű. A csontok írása még merevebb és egyszerűbb a bronzedényekénél, mivel a nedves agyag öntőformájába egyszerűbb volt karcolni, mint a csontfelületekre. A korábbi és későbbi leletek között jól érzékelhető különbségek mutatják a fejlődést.[7] Ismeretes, hogy ebben a korban ecsettel is írtak kerámiára, csontokra, jádéra és más kőtárgyakra,[8] sőt arra is van bizonyíték, hogy bambuszból vagy fából készült lapokra is, bár ezek anyaguk miatt nem maradhattak fenn. Erre éppen a jóslócsont-írás adja a bizonyítékot, mert ebben előfordulnak az ecsettel írást (聿 ), valamint a bambuszcsíkokból összeállított „könyvet” (冊 ) ábrázoló írásjelek is.[9]

Az írásjeleket, mint a kínai írásban általában, függőleges sorokba rendezték, amelyek jobbról balra követték egymást. Az adott csontfelület lehetőségei szerint a középső oszlopban elkezdett szöveget néha mindkét oldalon felváltva folytatták, de csak felülről lefelé.[10]

Szerkezete[szerkesztés]

A jóslócsont-írás archaikus megjelenése ellenére kifejlett írásrendszer volt,[11][12] képes a korabeli kínai nyelv megfelelő feljegyzésére. A jelenlegi tudományos álláspontok szerint[13] i. e. 1500 körül alakulhatott ki, a korai Sang idején. Az ennél korábbi dátumok egyelőre alaptalan spekulációk.[14] A Sang-dinasztia második felére az írásjelek egyszerűsített formában állandósultak,[15] megszűnt az általuk jelzett tárgy képének közvetlen felismerhetősége.

A késői Sang idejére a jelek többsége már nem képírás jellegű volt. Kialakultak a mai kínai írásjelek fő típusai, azaz a kiejtésre utaló fonetikai elem kölcsönzésével keletkezett írásjegyek, a félig fonetikus szóösszetételek és az asszociatív összetételek. Egy statisztikai elemzés szerint a jóslócsont-írás jelei közül 23% piktogramma, 2% ideogramma, 32% ideogrammatikus összetétel, 11% fonetikus kölcsönzés, 27% fono-szemantikai összetétel, 6% pedig bizonytalan.[16]

A korabeli állattenyésztés fontosságára utal, hogy a jelek a későbbi kínai írásjegyekhez képest sokkal részletesebben megkülönböztetik az állatfajtákat és a nemüket is. Például a harci kocsik esetében más-más írásjeggyel jelölték, ha azokat ló vagy elefánt húzta. A pásztorkodás, állatterelés írásjegye is más, ha szarvasmarháról, és más, ha birkáról van szó. Az állatok írásjegyei kis eltéréseket mutatnak aszerint is, hogy hímnemű vagy nőnemű állatról van szó.[17]

A jóslócsont-írás, fejlettsége ellenére, nem tekinthető teljesen érettnek. Számos írásjegy alakja még nem teljesen sztenderdizált. A teknőst például hol szemből, hol oldalról, farokkal vagy anélkül ábrázolták.[18] Az írásjegy rajzolata függhet a kifejezni kívánt aktuális tartalomtól is; sorrendjük pedig nem mindig esik egybe a beszélt nyelvi sorrenddel. Az írásjegyek mérete, néha irányultságuk is változatos lehet. Általában 5–16 mm nagyságúak. Különösen jó példa a jelek változatosságára a jin (寅) naptári ciklus jel különböző megjelenéseinek sora[19]. Ezek a szabálytalanságok egészen a Csin-dinasztia (i. e. 221–207) idején megalkotott úgynevezett kis pecsétírás megjelenéséig megmaradtak.

Folytatása[szerkesztés]

Amikor az i. e. 11. században a Sang-dinasztia uralmát megdöntötte az addig évszázadok óta a fennhatóságuk alatt álló, harcias, de kulturális tekintetben fejletlenebb Csou-ház, az új dinasztia megalapításakor számos egyéb kulturális vívmány mellett az írást, az írás használatának gyakorlatát is átvették. A jelenleg általánosan elterjedt tudományos álláspont szerint a Csou-dinasztia idején használt írás közvetlen előzménye a Sang-kori jóslócsont-feliratok írása. Régészetileg bizonyított, hogy a csou még dinasztia alapításuk előtt már átvették a sang írást, ám az további kutatásokat igényel, hogy a kulturálisan, életmódját és nyelvét is tekintetve eltérő csou törzs az írás révén, hogyan és milyen kapcsolatban állt a sangokkal.[20] Tény ugyanis, hogy a Sang-korból származó, mintegy 4 000 önálló írásjegy (melyeknek számtalan változata létezik) közül csak 1 500-2 000 darabról feltételezik a kutatók, hogy sikerült a később használatos írásjegyek valamelyikének előzményeként azonosítani.[21]

Tudományos vizsgálata[szerkesztés]

A kínai jóslócsontok és jóslócsont-írás tudományos igényű kutatása Vang Ji-zsung 王懿荣 (1845–1900) tevékenységével kezdődött. Ő ismerte fel a jelekben a korai kínai írást. Munkáját Liu O 劉鶚 (1857–1909) folytatta, aki ötezer csonttöredéket gyűjtött össze, sikeresen azonosított 34 írásjegyet, valamint 1903-ban kiadta az első könyvet a jóslócsontokról. Szun Ji-Zsang 孫詒讓 (1848–1908) filológus folytatta az egyre elmélyültebb kutatást számos felirat megfejtésével. Lo Csen-jü 羅振玉 (1866–1940) klasszika-filológus több mint 30 000 csontot gyűjtött. Azonosította a Sang királyok neveit a leleteken és megállapította, hogy a csontok abban a korban keletkeztek. Kutatási eredményeit több kötetben publikálta. Vang Kuo-vej 王國維 (1877–1927) kimutatta, hogy a leletek alapján felállítható Sang-kronológia megfelel Sze-ma Csien-féle A történetíró feljegyzései című munkában publikáltaknak. Tung Co-pin 董作賓 (1895–1963) azonosította a korabeli jóslásokat végzők nevét és számos datálási kritériumot határozott meg. Kuo Mo-zso 郭沫若 (1892–1978), a neves kínai tudós és kommunista politikus, aki az 1927-es nancsangi felkelés kudarca után Japánba menekült, és az emigrációban töltött tíz év alatt mélyült el a jóslócsontok feliratainak tanulmányozásában és fejtett meg sikeresen számos feliratot.[22]

Megjegyzések[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Keightley 1978 8. oldal
  2. Qiu 2000 41. oldal
  3. Qiu 2000
  4. Keightley 1978 xiii o., 139. o.
  5. Keightley 1978 139., 140., 203. o.
  6. Keightley 1978 203. o.
  7. Qiu 2000 64. oldal
  8. Qiu 2000 63. oldal
  9. Qiu 2000 63. oldal Xu 2002 12. oldal
  10. Keightley 1978 50. oldal
  11. Boltz 2003 31. oldal
  12. Qiu 2000 29. oldal
  13. Boltz 2003 31. oldal
  14. Boltz 2003 39. oldal
  15. Boltz 2003 55. oldal
  16. Woon 1987
  17. Bai 1982 63. oldal
  18. Bai 1982 63. oldal
  19. Zhao 1988
  20. Galambos 2006 149. o.
  21. Lásd:Oracle Bone Script (angol nyelven). Omiglot.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  22. Xu 2002 16-19. o.

Források[szerkesztés]

  • Bai 1982: Bai Shouyi (szerkesztő) – Yang Zhao – Fang Linggui: An Outline History of China. 1. Peking: Foreign Languages Press. 1982.  
  • Boltz 1994: Boltz, William G.. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. American Oriental Series, vol. 78. American Oriental Society, New Haven, Connecticut, USA. 1994. (átdolgozva 2003) ISBN 0-940490-18-8
  • Galambos 2006: Imre Galambos: Orthography of early Chinese writing: evidence from newly excavated manuscripts. Budapest monographs in East Asian Studies I. Department of East Asian Studies, Eötvös Loránd University. Budapest 2006. ISBN 978-963-463-811-7
  • Keightley 1978: David N. Keightley. Sources of Shang History: The Oracle-Bone Inscriptions of Bronze Age China. University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-02969-0
  • Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of 文字學概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7.
  • Woon 1987: Woon, Wee Lee (雲惟利). Chinese Writing: Its Origin and Evolution (漢字的原始和演變). University of East Asia, Macau (1987) 
  • Xu 2002: Xǔ Yǎhuì (許雅惠 Hszü Ja-huj). Ancient Chinese Writing, Oracle Bone Inscriptions from the Ruins of Yin. Illustrated guide to the Special Exhibition of Oracle Bone Inscriptions from the Institute of History and Philology, Academia Sinica ford.: English translation by Mark Caltonhill and Jeff Moser:. National Palace Museum, Taipei. Govt. Publ. No. 1009100250 (2002) 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]